2014. szeptember 11., csütörtök

Járvány a bölcsődében

Felhívtak a bölcsiből (igazából előbb Maozt,mert az én számom rosszul volt felírva nekik), hogy Édennek megy a hasa, nem eszik, nagyon levert stb. És hogy vírus kering a bölcsiben, már egy metapelet is hazament betegen. Mivel tegnapelőtt éjjel hőemelkedése volt, és tegnap délután is mintha kicsit meleg lett volna (ami nem folytatódott sem éjjel, sem ma reggelre), nem kezdtem hosszas vitába.
Mikor odaértem, a következő dolgok derültek ki: Egy, azaz 1 alkalommal kakilt, ami teljesen összepiszkította a ruháját (nyilván ettől voltak úgy oda), reggel valóban nem, de délben már evett. Láza nincs, és az ágyában édesdeden aludva találtam. A reggeli "hasmenés" után egy darabig játszott, aztán nagyon sírt, nem akarta abbahagyni, folyton kézben akart lenni. Ez valóban ragadós betegség a gyerekeknél.
Bementem az új igazgatónőhöz, hogy tisztázzunk ezt-azt a témában, és javaslatot tettem, hogy próbáljanak zöld ágra vergődni a hasmenés deffinícióját illetően az orvossal, mert 10-ből 9-szer az orvos nem ért egyet a bölcsődében felállított diagnózissal.
Most hát itthon vagyok a bölcsőde legboldogabb, legegészségesebb gyerekével.

2014. szeptember 8., hétfő

Az olvasókönyvek tanmeséinek gyakorlati hasznáról

Joelnek esze ágában sincs elhagyni a pelenkát. Viszont borzasztóan szereti a csokit. Szóval mondtam neki, hogyha belepisil vagy belekakil a bilibe vagy a vécébe, kap csokit. Ebbe már többször bele is ment. A következőképp történik: Bemegy a fürdőszobába, ráül a bilire (általában ruhástul), esetleg nyög kettőt, aztán feláll, közli, hogy asati pipi/kaki (pisiltem/kakiltam, rosszul ragozva), belemutat a bilibe, hogy ott van, és kéri a csokit. Ma végre kapcsoltam: kinyújtottam a kezem, és mondtam neki, tessék, itt a csokid.

2014. szeptember 5., péntek

Csak pozitívan! Évkezdés

Voltunk nyaralni. Megint Tiverián, de mivel összesen két éjszakát töltöttünk ott, akárhol is lehettünk volna, mert sem a városba nem mentünk be, sem a Kineretben nem fürödtünk igazán (kb 10 percet, csak hogy mégis). De klassz volt, a gyerekek imádják a vizet. Elmentünk Rashb"i sírjához, nos, gyerekekkel nem egyszerű, de safta (nagymama) Rachel nagyon boldog volt, le is fényképezkedett a gyerekekkel.

 Saba Amos megáldja a fiúkat Havdala után


 "Legyőztek a fiaim"


 Éden kihasználja a hotel nyújtotta lehetőségeket


 Joel -velem ellentétben - meg volt elégedve az ággyal


 Még be kell szereznünk egy mentőmellényt


 Celeb fotó doda (nagynéni) Shlomittal


 Saba Amos megküzdött a digitális fényképezőgéppel, de ötödszörre már ő kerekedett felül


 Éden


 Joel megosztja a nasit (még két képkocka,és ráborítja az egész zacskót)


 Safta Rachel elégedett


Hazafelé Even Shmuelbe már elkezdtek lőni Gázából, lőttek a strandos és tengerpartos terveknek, de számomra meglepően így is nagyon jól éreztük magunkat. Majd' minden nap Kiryat Gatban shoppingoltam, volt (és van) ugyanis Tanári Szakszervezet kártyám, amire Pészachkor mindig tesznek 500 sékelt,és mivel erről az első évben nem tudtam, most gazdagnak érzem magam.


 Strand helyett. Special thanks to Hamas


A gyerekek elkezdték a bölcsit. Mikor még csak ismerkedni mentünk a metapeletekkel, majdnem elbőgtem magam Édenék termének a bejáratában. Éden Joel tavalyi kedvenc metapeletjét kapta végül, Malkit. Ettől függetlenül érthetően nagyon nehéz neki, sokat sír, nehezen alszik el, ha egyáltalán. Ez utóbbinak mondjuk az az oka,hogy általában evés közben alszik el rajtam, ami ott nem megoldható. Szóval az első napokban volt, hogy bementem megnyugtatni, illetve múlt hét pénteken itthon maradt, mert felment a láza. Szombaton 39.5 volt, ojj. Jön a foga. De nagyon lassan. Aki állítja (és nem érdekel, hány csecsemőt figyeltek meg a kutatás alatt), hogy a fogzás nem okozhat lázat,és főleg nem magas lázat, az óriásit téved. Elvittem Édent orvoshoz, semmi baja, ugyanakkor megduzzadt ínnyel folyamatosan rágta vagy az ujját vagy engem, egyértelmű a helyzet. Enni viszont szépen eszik, legalább ezen nem kell aggódnom.
Joel sem kezdte sokkal könnyebben, krokodilkönnyek, majomcsimpaszkodás anyába, szívet tépő zokogás kísérték a reggeli elválásokat. Aztán egy nap megértette, amit magyaráztam: apa dolgozik, nincs itthon, anya is megy dolgozni, ő se lesz itthon. Amíg mi dolgozunk, Kamill vigyáz Joelre, Malki pedig Édenre. Azóta reggel elmagyarázza nekem, hogy Joel meg Éden nem mennek dolgozni, ők mennek a bölcsibe. (És hozzáfűzi: lechi la'avoda! vagyis menjél dolgozni!) Édennek is jobb már.


Első nap a bölcsiben Kamillal


Elkezdődött az iskola. A 12-esek teljesen el vannak varázsolva; abban a hitben élnek, hogy átmennek az érettségin ha tanulnak, ha nem. Lesz itt surprise, ha így folytatják. A 11. és a 10. rendben lesz, azt hiszem, csak rendet kell kicsit tenni köztük, de szerintem szeretnek, és én is őket. A 9-ikesek közt van egy gyerek, aki elmagyarázta nekem, milyen szar nyelv a magyar, mert sehol nem beszélik, bezzeg a spanyol! Az nem derült ki, hogy beszél-e spanyolul. A többiek leoltották, rendben lesz ő is idővel. Elég kevés gyerek van a csoportban, tán tíz vagy kilenc, párszor szétcsapok köztük, párszor kapnak valami csokit, aztán ott is jó lesz minden, be"H... Van egy igazán aranyos fiú köztük, meg egy kedvenc diákom öccse is hozzám került.
Az általános iskolában borzalmasan kezdtem. Az úgy volt, hogy elment a hangom. Így mentem be a 36 fős osztályba első órára. Never mind. Tegnap már tanultak kicsit. A fiúkkal sem volt jobb a helyzet. Két gyereket szét kellett választanom. A jó dolog, hogy hozzájuk még hozzájuk érhetek, úgyhogy szétválasztottam őket, aztán szóltam az osztályfőnöknek. A második óra végén 10 vagy 15 perccel korábban összepakolták a táskájuk, hogy akkor most mennek haza. Először rendet tetettem velük a teremben, aztán beálltam az ajtóba, hogy most akkor megvárjuk a csengőt. Hogy ez IDEGESÍTŐ!! Igen, én nagyon idegesítő tudok lenni, ha nem teszik, amit kérek. Ők is rendben lesznek. Főleg, ha az angol anyanyelvűeknek lesz külön tanáruk, és nem lesznek az osztályban. A fénypont amikor visszahívtam egy meglógott diákot a pingpong asztaltól, és mikor megkérdezte, hogy de miért, azt mondhattam, Because I said so, that's why! (tudom, ez kicsit szánalmas, de akkor is).
Találtam baby sittert keddre, amikor fél hatig dolgozom. Aggódom kicsit, remélem minden, és főleg mindenki épen fejezi majd be a napot. Testben és lélekben.
A hangom jön vissza, vasárnap akár már gyógyultan is taníthatok. 

Amúgy bőven volna mit mondanom az Okt. Minisztériumnak. 36 gyerek egy osztályban? Minden oké?? Engem ki fog készíteni, az egy dolog, de hogy lehet megtanulni angolul ilyen csoportlétszámban? Vagy hogy lehet megtanulni bármit?

Minthogy minden energiámra szükségem lesz a napi teendők elégségesre teljesítéséhez, könnyen lehet, hogy legközelebb hetek, hónapok múlva írok majd.

Amúgy lehet,hogy lesz jóga a faluban. Az nagyon-nagyon jó lenne.