2014. augusztus 10., vasárnap

Nincs ez így jól

Nincs, de ez nem újság. Ez a blog jó időkben tök unalmas arról szól, hogy Éden végre kinövesztette az első fogát (szombaton), hogy Joel új (használt) ágyat kapott, és most tanul egyedül elaludni benne, és Éden is átköltözött éjszakára a gyerekszobába. Hogy véget ért a bölcsi, és egy hete vagyok kettejükkel itthon, ami jó is, meg borzasztó nagy kihívás is. És még csak azt sem tudom eldönteni, hogy fizikailag megterheőbb-e vagy idegileg. Joel nem egy egyszerű gyerek. Naponta felidézem magamban, hogy aggódtam még másfél éve, hogy milyen (túl) nyugodt, csendes, batata... Hát nem. Nem baj. Baruch haShem. Két évig edzettek a jesivában a hiperaktív kamaszok, most hálás vagyok nekik.






Most kihagyok jó sok részt, hogy a két dolog minél távolabb legyen.






Kampányoltam én is ezerrel a Hamasz ellen és Izrael mellett, osztottam meg a videókat, írtam a kommenteket.
Úgy veszem észre, az igazság világ képébe tolása új fejezetet kezdett, amit az isis videók képviselnek. Borzalom. Jól a pofájába lehet vágni azoknak, akik szerint az IDF rosszabb, mint a nácik, tény. De képtelen vagyok megosztani. Nem akarom. Nem tudom, mi nevében nem. Csak iszonyú. Iszonyú, iszonyú. Elmegy a kedvem a vitáktól is. Ülök itt,és nem jönnek a szavak sem. Az emberi könyörtelenségnek nincs határa. Egyszer (frászt egyszer) már bizonyítást nyert, és azt mondtuk, többé nem fog. És tessék, történik megint. Nem velünk, hála az Örökkévalónak, de történik.

Úgyhogy mindenki imádkozzon,ahogy tud, mert nagy szükség van rá.
Felmerült ma bennem egy gondolat, amíg Joel etette a kecskéket (mostanában oda járunk esténként): Olvastam 1-2 éve egy magyar családról, akik elmentek vidékre gazdálkodni még fiatal párként.Ma 20 gyerekük van, és nagy vagyonra tettek szert. Kérdezte a riporter a férfit, hogy hisz-e Istenben, mire ő elmondott egy történetet. A lánya (lehet, hogy menye) világra hozta a kisbabáját, de szívelégtelensége volt, nem sok esélyt adtak. Elment a faluba, be a templomba, kérte az Istent. Hazafelé kapta a hírt, hogy most már lehet reménykedni. Minden vallásnak megvannak a maga csodái, a maga történetei. A júdaizmus (tán épp ezért) a csodát nem tekinti bizonyítéknak. És arra gondoltam,hogy bárki, aki nem az egy, igaz Istenhez imádkozik, ugyebár elköveti a bálványimádás bűnét, ugyanakkor ő a legjobb tudomása szerint az igaz Istnehez akar imádkozni. Csak azért,mert ezzel megszegett egy parancsot, az Örökkévaló nem biztos, hogy nem hallgatja meg a kérését. Szerintem meghallgat mindenkit, az ateistát is, aki még csak nem is ima formájában fejezi ki magát.
Nem tudom, talmidé chachamim mit mondanak erre, megkérdezem majd.

2014. augusztus 3., vasárnap

Magyaroknak

Leszögezendőnek előre: Nem kérek senkit, hogy akár Izraelt, akár a zsidókat úgy általában szeresse. Itt most nem ez a téma.
Még mi nem a téma: Az hogy legyen-e az ún. palesztin népnek (vagyis az Izraelhez tartozni nem szándékozó araboknak) saját országuk itt mellettünk. Megint más kérdés.
Aki sajnálja a civil áldozatokat: Én is. A legőszintébben mondom, és hozzáteszem: Nem csak az az áldozat, aki meghal vagy megsebesül egy robbanásban. A helyzet Gázában sokkal rosszabb ennél.
Miért magyaroknak szól ez a bejegyzés? Mert engem nem hagy nyugodni a hasonlóság, ami akármelyik magyarnak feltűnhetne, aki látta az Egri csillagokat. Vagy A koppányi aga testamentumát. Én valamiért odáig voltam ezekért. Hősmagyarok, akik útját állják az Európa felé nyomuló muzulmán, török birodalomnak. A vár falairól a halálba zuhanó gonosz törökök ordítják Allahhh...
Hamas, Al-Kaida, Hizballah, ISIS, ahogy a férjem mondaná: oto zevel (ugyanaz a szemét). Nem az a bajuk, hogy az ún. palesztinoknak nincs saját országuk,és amiért harcolnak, annak a szabadsághoz kevesebb köze nem is lehetne. Izrael egy darabka Keletre tolt Nyugat. Szabadság van, sajtó-, szólás-, vallás- (zsidó a zsidót szivatja ugyan, de ez őket nem kellene, hogy zavarja). Nyugaton is szabadság van. Én, mint vallásos zsidó azt mondom, hogy több is, mint kellene, több is, mint ami jót tesz, de semmilyen vallást nem lehet ledugni az emberek torkán. A zsidó hit nem is gondolja, hogy a nemzsidónak be kellene térnie, zsidóvá válnia. Ebben egyedül áll a kereszténységgel és az iszlámmal szemben. Ne haragudjatok, hogy felidézem: A kereszténység is megtette a magáét, szép számmal haltak meg pogányok, akik nem akarták Jézust megváltónak fogadni, vagy az Istent egy Istennek elismerni. Az ő részükről is volt vérontás bőven, érthető, hogy nem bánjuk, hogy a múltba vész a kereszténység eme időszaka. Nos, a szélsőséges iszlám itt tart most is. Mindenkinek Allahot kell imádnia. Vagy halál. Vagy halál mindenképp, mert nem baj, ha a szent célért meghalsz, sőt, az csak az igazi. Aki pedig nem akarna meghalni, azt végképp fel lehet áldozni. Öngyilkos merénylők, emberi védőpajzs (vagy hogy is fordítják a human shields-et). Nem számítanak, a halál természetes. A fiú felrobbantja magát, vagy leszedik őt a katonák, az anya pedig azt mondja, ez élete legszebb napja. Ezt nem lehet felfogni ép ésszel. Ebben az iszlám áll egyedül a zsidósággal és a kereszténységgel szemben. Milyen élete lehet egy gyereknek, aki ilyen kultúrában nő fel? Ötévesen megtanítják lőni. Gépfegyverrel, aknavetővel. Nálunk és nálatok, ugye vizipisztoly van? Vagy műanyag puska. Piú, piú, mondják a gyerekek. Nos, vajon hány baleset származik abból, ha gyerekek éles fegyverrel játszanak? Ha apu a pincében tárolja a nagy hatótávolságú rakétát? Vagy ha az egyetlen esély arra, hogy ennivalót vehessenek, az hogy bérbe adják a Hamasznak a kisszobát rakétakilövő állomásnak? Ehhez nem kell sem izraeli, sem más hadsereg, megölik ők magukat is, de hát van nekik feleségük, négy is akár, ugye (szintén fogyóeszköz, mert épp csak serdülő kislányokat elvenni semmilyen problémába nem ütközik, akik vagy túlélik a nászéjszakát vagy nem, az első szülést, vagy nem), akik szülik az utánpótlást. Nem tudom, kit sajnáljak jobban, a nőket vagy a gyerekeket. Egy ilyen világ pokol.
Nem Izrael ellen kell tüntetni. Aki Palesztínát akarja támogatni, támogassa Izraelt. Mert jelenleg két oldalon halnak meg, és mindkét oldalon a Hamasz miatt. Hogy mégsem a Hamasz, hanem Izrael bombázza a házakat, iskolákat, kórházakat? Well, well, a Hamasz rakétáinak megközelítőleg egyharmada Gáza területén belül esik le. Iskolát, kórházat is talált. Sokan haltak meg. Ha hozzávesszük, az Izrael figyelmeztetése ellenére, erőszakkal a lebombázandó épületekben tartott embereket is, nem kell okosnak lenni, hogy megértsük, ki a felelős a tömegek haláláért. Mint mondtam, két oldalnak érdeke, hogy a Hamasz elbukjon: Izraelnek, és a valóban ártatlan civileknek. De a civilek semmit sem tehetnek.
Ki emlékszik a kommunizmusra? Én nem, de úgy hallottam, remek volt. Például az ember kiáltozhatott az utcán néhány vele egyetértővel transzparenseket lobogtatva, hogy "Oroszok, húzzatok az országunkból", vagy hogy "Lenin, dögölj meg", vagy hogy "Szabad sajtót", és még rendőri őrizetet is biztosítottak a békés tüntetéséhez. Így volt? Ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van, barátaim, mindegy, hogy vörös csillag van-e a lobogón, vagy félhold a mecset tetején. Aki emlékszik a vörös terror legszörnyebb időszakára, az hallgasson most ide: Gázában rosszabb. Ha nem vagy Hamasz-tag. Mert akkor marha jó. (Amíg meg nem kérnek, robbantsd fel magad.) De nem csak Gázában, az elnyomás természetes államszervező erő a térségben: Szíria, Libanon, Irán, Szaúd-Arábia, Egyiptom etc. Érdekes módon a West Bank vagy Ciszjordánia (ahol én is lakom) palesztinjainak a helyzete egy kicsivel jobb, mint a gázai palesztinoké. Találgatni lehet, miért. Az egyetlen szabad, demokratikus állam Izrael, és ez szúrja az iszlám szélsőségesek szemét. Izrael a kapu, amin át berontva meghódítják majd a világot. Persze, mikor Istn becsuk egy ajtót, ezek bemásznak az ablakon, nézzetek csak szét Európában, ha a zsidók mind elmenekültek, új ellenségre találnak majd a keresztény (vagy ateista, a lényeg, h nem hithű muzulmán) lakosságban. Vannak spekulációk arról, melyik országban mikor lesznek létszámbeli fölényben, de jól figyeljetek: Nem kell nekik létszámbeli fölény. A módszereik hatásosak, és nehezen kivédhetőek, ha egyáltalán. Nem félnek a haláltól, és nincs bennük semmilyen gátlás a gyilkolással szemben. Nők, gyerekek, csecsemők. Mi itt tudjuk. Mi itt látjuk. Mi tudjuk, kivel állunk szemben. Európa, nektek ez felfoghatatlan.
Vissza a törökökhöz. Akkortájt nem volt újságírás, rádió, tévé, internet. El lett intézve minden a harcmezőn. Namost Izrael katonai fölénye vitathatatlan a Hamasszal szemben, még úgy se győzhetnek, hogy minden szemét, embertelen eszközük bevetik, Izrael pedig próbál emberségesen harcolni. Meg lehet nyerni viszont a világ szimpátiáját, aztán majd azok nyomást gyakorolnak Izraelre. Halott gyerekeket, kisbabákat, férfiakat, nőket, csonka testeket, gazdátlan végtagok fotóit közzétenni nagyon erős fegyver. Aki ilyet lát, és pláne aki élőben!, nyilván csak arra tud gondolni, hogy szörnyeteg, aki tette. Csak hát, hogy ki tette, nem mindig világos, és hogy ki a felelős, az megint más. De a hirtelen felcsapó düh, keserűség és tehetetlenség érzése nem tud szálak kibogozásával törődni. A jó szívetekkel csapnak be titeket. És a copy-paste segítségével. Sok interneten keringő fotó Irakban, Szíriában (ahol napjainkban is tömegmészárlás folyik, és nagyságrendekkel többen halnak meg, mint Gázában, de a kutyát sem érdekli, talán mert a zsidóknak nincs hozzá köze, nem tudom...), Izraelben! készült, de még egy horrorfilmből is sikerült nekik lopniuk. Ugyanakkor Izrael elesetteiről mosolygós képeket tesznek közzé. Pedig Hadar Goldi, Isten nyugosztalja, aki három napja szakadt darabjaira egy mellette magát felrobbantó terrorista miatt, bizonyára sokkoló látványt nyújtott. De Izrael tiszteli a halottait, és nem fényképezi az elesetteit. Még azt is szégyellem, hogy érzékletesen írtam le a halálát. Mert méltatlan. A Hamasznak természetes.
Megint vissza a törökökhöz: "Ha megadjátok magatokat és a várost, mindenki békében elvonulhat." - mondta a török. Majd mindenkit békében lemészárolt. Mert a gyaur magyar kutyáknak tett ígéret nem kötelez. Hát így lehet hinni nekik. Oto zevel. Ki látott amerikai filmben túszdrámát? "Amerika kormánya nem tárgyal terroristákkal!" De Izraelt kényszerítenék.
Izraelt nem kell szeretni. A zsidókat sem kell szeretni. Engem sem kell szeretni. De az igazsággal mindenki tartozik magának. És ha gyűlölünk valakit, érdemes megérteni, miért: irigységből, megszokásból, frusztrációból vagy jó okkal? És ha utálom is az egyiket, támogatnom, szeretnem kell a másikat? Ha a Hizballah és a Hamasz egymásnak ugranának, mi sok szerencsét  kívánnánk mindkét félnek a másik kiírtásában.
És befejezésül:
Akinek van rá ideje és hozzá kedve, nézzen utána, mióta él a zsidó nép ezen a Földön. Soha nem voltak nagyon sokan, de ellenségei mindig szép számmal gyűltek ellene. Nagybirodalmak, népirtók. Hol van Babilon? Hol van Hellász? Hová tűnt a Római Birodalom, és mi lett a Náci Németországgal? A múltéi. De a zsidók, és ma már Izrael is újra, itt vannak. Történelmi törvényszerűségek, minden számítás és valószínűség ellenére. Hogyan?

Megjegyzés: Az elmúlt évek és az elmúlt hetek anyaga sűrűsödött itt egybe. Cikkek és videók Gázából ésa térségből, izraeli és nem izraeli forrásból, zsidóktól és nem zsidóktól, némelyik éppen a Hamasztól, a Hamasz alapítójának fiától, elmenekültektől, és személyes tapasztalatból. Hála az Örökkévaló Istennek, aki véd minket, ez utóbbiból van a legkevesebb, éppen csak annyi, ami elkerülhetetlen, ha az ember izraeli és zsidó.