2014. július 30., szerda

מכתב לגבורים

שלום לכם, חיילי צה"ל, שלום וברכה!

המילים חלשות אבל אני חייבת להודות לכם, לכול אחד שאתם שומרים עלינו. תודה לכם בעזה, אנחנו מתפללים עליכם כל הזמן! תלחמו כאריות! השם יחזק אותכם, ישמור עליכם וישלח ברכה והצלחה על כל מעשי ידיכם! תדעו שאתם עושים את הדבר הנכון ביותר! שתחזרו לביתכם בשלום בקרוב בריאים ושלמים בגוף ובנפש!

חיילים בישובי יהודה ושומרון ובכל המקומות האחרים! אנחנו רואים אותכם קרוב לבתים שלנו, לביתי כנסת שלנו. תודה שאתם פה, אני ישנה יותר טוב כך. שהקב"ה לא יתן לכם תפקיד נוסף  ושיהיה שקט לנו ולכם!

אוהבים אותכם,

גאים בכם,

מתפללים עליכם!

תודה, תודה, תודה




2014. július 29., kedd

Letter to the brave

Dear Arab, Muslim and Palestinian friends, who stand up for Israel and/or for freedom,

I appreciate you and your bravery. I thank you for it.Y ou give us hope and strength to keep believing that peace is possible. You give us reason to be moral in war. But more importantly you give support to the oppressed among you. You show a way out to those who search for it. You aren't our hope. You are their hope. Today you are minority and you might risk your life by telling your opinion and disagree with jihad, terrorism and hatred. One day,I hope, better days come for all of us. Be strong! Be safe! Those better days won't come without you.

2014. július 28., hétfő

Rosh chodesh Av

Negyed órám van, aztán megyek Joelért.

Besha'a tova, beköltöztünk az új lakásba, gyalog járunk bölcsibe és boltba, szinte minden este megnézzük a kecskéket, jó nekünk.

Éden szombaton felállt a járókában, igazi nagy fiú, de a fogát még mindig nem növesztette ki, pedig nagyon erősen próbálja (szegény).

A háború folytatódik. Posztolok én is a fb-on, mint az őrült, itt most csak annyit, szeretlek Izrael, teljes szívemből szeretlek,és boldog vagyok itt, nem élnék szívesebben sehol máshol.

Joel imádozni tanul. nekem ilyesmiben nincsen tapasztalatom, nem ebben nőttem fel, szóval úgy zajlik,hogy este elmondjuk a Smá Iszraelt (ezt tudja a bölcsiből), aztán én áldást kérek a családunkra, Izraelre, most a katonákra is, békét kérünk, ő meg rámondja, hogy Ámen. Kicsi cadik.

Mégis, a gázai terroralagutakról: Nagyon félelmetes. Általában esténként legyint meg a rémüet,amikor Éden elalszik a karomban. Nézem őt, gyönyörű, tiszta, ártatlan, nyugodt, békés, boldog. És van nem kevés ember, nem csak Gázában, itt Biniaminban is (és szerte a világon), aki holtan akarja. A vérét akarja, gondolkodás nélkül leszúrná, földhöz csapná, felrobbantaná. És tesz érte, megtervezi, lopott építőanyagból a saját gyerekeivel alagutakat építtet zsidó falvak alá, kibucok étkezői, családok otthona, óvóda alá, hogy százával felbukkanjanak Újév napján, és lemészárolják őket. Minket.Maozék felé van alagút. Újévkor mindig náluk vagyunk.
Nemrég olvastam a The Jewish Body-t. Borzalmas történetekkel találkoztam a Shoa idejéből. Hát, ez ma is él. Baruch haShem, hogy Izraelnek módja van az önvédelemre. Csak bátorsága is legyen folytatni! Ha a világon múlna, a történelem megismételné önmagát. És ahogy Hitler is csak kezdetnek szánta a zsidók (és cigányok és melegek) megsemmisítését, a terrorszervezetek sem állnának meg.

Láttuk, mi megy Franciaországban. Készen vagy rá, Európa?

Megyünk Joelért. Most estig nem fogok a háborúval foglalkozni. B"H megtehetem, nem élek közvetlenül benne.

2014. július 10., csütörtök

Jó ötlet egyáltalán Palesztína? Izrael, Palesztína. Vagy Izrael vagy Palesztína. Izrael és Palesztína.





Nem támogatom egy palesztin állam létrejöttét Izrael földjén. Elsősorban az az oka, hogy azt gondolom, ez a föld a miénk, Isten adta jogunk, hogy rajta éljünk. A tévesen megszállt területeknek nevezett területeket harcban, háborúban, életük árán szerezték meg Jordánia ellen az izraeliek. Miért kellett volna vagy kellene most feladnunk? Melyik lúzer ország tenné ezt meg?
Az arab államokból özönlenek a muszlimok Európába, Amerikába. Úgy tűnik, nem jó nekik a szülőországukban. Na most ennek kéne utánanézni, hogy miért. Tényleg gyarapítani kellene az arab országok számát? Úgy tűnik, jobban érzik magukat a nem muszlim vezetésű országokban. Eszembe sem volna elkergetni őket Izraelből, vagy akár olyan helyzetet teremteni a számukra, hogy el akarjanak menni. Többé-kevésbé ismerve szokásrendszerüket, nagyobb eséllyel élhetnék szabadon a mindennapjaikat a Zsidó Államban, ahol például egy család becsületét megvédendő elkövetett gyilkosságot a rendőrség nem hagyna eltussolni. Nem tudom, mennyire gyakran történik ilyesmi, de létezik.
Nincsen rá példa a világon, hogy egyazon országban több nép él együtt? Ez miért nem jó? (És ahol nem működik, nem lennének szívesek őket is ilyen mértékben b***tatni, kedves UNinterested in peace szerevezetek?)
Hogy a muszlimok nagyon gyorsan szaporodnak, és Izraelben többséggé válnának?  Ezt nem nagyon hiszem. (Egyébként mik a statisztikák a muszlim lakosságot tekintve Európa országaiban? És a latin-amerikai lakosságé az USA-ban? Kilátások?) Minél iskolázatlanabb egy népréteg és minél iskolázatlanabbak a nők, annál több gyereket szülnek. (Kivétel az  izraeli zsidók, minket nem lehet megmagyarázni.) Ha a mostani palesztin lakosság, és annak női tagjai is kaphatnának megfelelő oktatást, jogot és lehetőséget a továbbtanulásra, talán eldönthetnék, hogy tényleg 8-10 gyereket akarnak-e, vagy csak ötöt, teszem azt.
Állítólag Irán is azért nem fér meg a seggén, mert rájött, hogy nincs elég kisbaba, a nők nem szülnek eleget, 20-30 év múlva nem lesz elég katona. Ciki.
(Még nem néztem pontos adatokat.)
És ha mégis fel lenne hasogatva Izrael? Mármint ha tényleg itt élnénk mi békésen az életünket, két keskeny csíkország a tengerparton, az mennyi ideig működne? Mikor lenne olyan nagy a népsűrűség Palesztínában, hogy megint a zsidók legyenek a hibásak? Egy részük majd nyugat-európai országok muszlim lakosságát gyarapítaná, mások esetleg újra felvennék a fegyvert ellenünk. Lehet, hogy vannak (biztos vagyok benne, hogy így van) palesztinok, akiknek elegük van a vérontásból, és békét akarnak, de nekik is azt tanították, és azzal mosták át az agyukat, hogy a zsidók rosszak, Izrael gonosz agresszor, elvette, ami az övék. Ez nem feltétlenül az ő hibájuk, nem tudom, mennyire van módjuk más információhoz jutniuk, mint ami a saját médiájukból jön. Ha angolul nem tud. Ha héberül se tud. Ha esetleg kuss a neve egyébként is otthon. Vajon náluk is érték a gyereket nyitottságra, kreativitásra, kérdések felvetésére és feltevésére nevelni?

És mit lát, mikor elhajtok mellettük az autómmal, ahol stoppolnak? Nem nézek túl barátságosan, mert arra gondolok, 1. Ha hirtelen előrántana egy fegyvert, vagy követ akarna dobni rám (értsd: és a gyerekeimre a hátsó ülésen), gázt kell adnom gyorsan. 2. Na, ők bezzeg stoppolhatnak a semmi közepén, mert nem fogjuk őket bántani, de én halálos veszélyben lennék, ha itt álldogálnék. (By the way, tegnap megint megpróbáltak elrabolni valakit. Késsel közeledtek felé egy kihalt parkolóban. Idejében beszállt az autójába, és magára zárta.) Ha rám mosolyog a villamoson, rámosolygok. Meg a gyerekeire, ha nincsenek vele, van, hogy megkérdezem, vannak-e neki. De őszintén, bizsereg a bőröm alatt, mert nem tudok megbízni bennük. Egyszer olyan gyorsan indult el  a villamos, hogy egy arab nő elesett. Nem igazán érdekelt senkit, a többi arab utast se. Felsegítettem, megkérdeztem, jól van-e. Azt mondta, igen, csak kicsit megütötte magát, és lehet, hogy terhes. Ha az volt, az a kisgyerek most úgy egy éves lehet. És látta azt a felfordulást, ami Jeruzsálem utcáin volt. (Ha terhes volt, talán nekem mondta először. Én nem mesélem el boldog-boldogtalannak, ha talán babát várok, szerintem a legtöbb nő nem. Mennyi támogatást kap otthon, ha nekem elmondta? - Ilyeneket gondoltam akkor.)

Vissza Gázába: Szörnyű, hogy katonai akciók civilekben és gyerekekben is kárt tesznek,meg is ölik őket. Igen, ez szörnyű. De volna szíves valaki azzal törődni, hogy azoknak gyerekeknek, akiket a Hamasz élő pajzsként használ fizikailag és politikailag, legyen gyerekkoruk? Hogy ne gyűlöletre uszítsák őket, hogy ne katonai tréning legyen a nyári tábor, hogy géppuskázás helyett focizhassanak? Hogy fegyverkezés helyett gondoljanak arrafelé oktatásra, egészségügyre? Háborúban élni nem jó, szegénységben élni nem jó. De anyára, apára számíthatnak? Nagyszülőkre? A szomszédokra? A pusztítsuk el Izraelt és a disznó zsidókat! mellett van olyan is, hogy ültessünk fát, locsoljuk meg a virágot, szedjük össze és dobjuk ki a szemetet? Mert ha nem lenne ellenség, nagyon feleslegessé válnának a rakéták, de a fák és a jobbá tenni akarás hasznos lenne.

Izrael lakosságából 1949-ben minden harmadik Holokauszt-túlélő. A népesség maradékának nagy része arab államokból érkező menekült volt. Megkínzott, kisemmizett, terrorizált emberek, illetve olyanok, akik semmit nem tudnak földművelésről, Izrael éghajlatáról, földrajzi viszonyairól. (Oroszországból Izraelbe, az, barátaim, különbség, és nem volt net, hogy megnézzék, hány fok lesz a Negevben.) Férfiak, nők, gyerekek. Héberül nem, vagy alig tudtak, lengyelül, németül, oroszul, franciául, magyarul, jiddisül, angolul, arabul beszéltek...És mégis felépítettek egy országot, fejlesztették, megvédték, mikor kellett, tovább fejlesztették. Ez az alkotni, megjavítani akarás nem 1948 május 14-én kezdődött, ez a nép akart valamit csinálni. Ez a himnuszunk. Nem arról, hogy jajj, de megszenvedtünk, folyton csak bántanak minket (hú, de mérgesek lesznek rám ezért: a magyar himnusz néhány történelmi és földrajzi konkrétumtól eltekintve jobban illik a zsidókra, mint a magyarokra), és nem arról szól, hogy legyőzzük az ellenségeinket és megsemmisítjük őket. Nem is arról, milyen dicsőséges nép vagyunk, hogy  ein aleinu... A himnuszunk A remény arról szól, hogy mindig Izrael felé tekintettünk vissza is, de főként  előre, hogy szabad nép leszünk az országunkban, Cionban és Jeruzsálemben. Hogy felépítjük azt. Ez az ország szép. (Szinte minden körforgalom egyedi, megdöbbentő volt látnom, mikor ide érkeztem.) Ez a föld ellát minket ennivalóval. Ez az ország önkéntes csapatokat küld, ha valahol baj van, Haiti, Japán, Chile. Persze, hogy kellett, és kaptunk is segítséget, anyagit, politikait, de fegyverkezés kérdésében Izraelnek mindig meg volt kötve a keze. Szép mát és szép jövőt akarunk. Ha nem lennének a zsidók békés természetűek és alapjában véve jóhiszeműek (amiért annyira haragszunk néha egymásra, magunkra, Bibi Netanyahura), talán nem lettek volna progromok, talán nem lett volna Shoa, vagy nem ilyen méretekben. De lehet hogy remény se lenne. Mert vérre és folyton bosszúra szomjazva nem lehet szebb világról álmodni sem, nemhogy megteremteni azt.





2014. július 7., hétfő

Mérleg

Ilyen rakétaesőben nem lehet mérlegelni.
Á, itt még nem esik.
Majdnem minden,amit meg akartam írni, benne van ebben a cikkben. (Will the Jewish Terrorists Be Released for Peace?)
Még leírtam volna, mekkora a különbség az anyák és a támogató közösségek viselkedése közt. A mi fiaink édesanyái és családjai reméltek, imádkoztak, kitartásra biztattak. A melléjük kirendelt tiszt születésnapjára ünnepséget rendeztek. Szerte az országban és a világon imára szólítottak. És ennyi volt a jelszó: Bring back our boys!
A meggyilkolt muszlim fiú anyja bosszúért és újabb gyilkosságokért kiált. A saját negyedeikből Jeruzsálemben már füstölgő szemétdombot csináltak, a villamos már nem jár náluk, mert felégették, ízekre szedték az állomásokat. Édennel utaztam ott keresztül hetente kétszer. (Mikor készen lett, sokan kritizálták, miért kell egyáltalán feléjük is járnia a villamosnak. Nekik volt igazuk. Milliók a szemétbe.) Máshol buszokra dobáltak köveket, az egyik sofőrjét centiméterekkel kerülte el a kő. Ha eltalálja, talán mind szörnyethalnak, épp egy lejtőn haladtak lefelé.
És őszintén, én csak remélem, hogy ennél nem mennek tovább.
Gázából egy óra alatt hatvan rakéta érkezett.
Most már mi is lövünk. Nem azért, mert gonoszok vagyunk, és nem törődünk a szegény palesztin gyerekekkel, hanem mert gondoskodnunk kell a sajátjainkról.

2014. július 1., kedd

Akinek füle van


Megyünk vakációzni


Azt mondja a sógorom tegnap, mikor hírül adták a fiúk halálát: Balagan lesz Gázában.
Ugyebár a Hamaszt tették felelőssé, de Hamasz tagadta.
Egyértelmű, hogy nem csereakcióra pályáztak, a fiúkat nagyon röviddel az elrablásuk után kivégezték. Nekem már az is eszembe jutott,  hogy így akarnak katonai akciót kicsikarni Izraeltől, amit persze az egész világ elítél majd, mert ártatlan palesztinok(nak álcázott terroristák)at lerohanni pusztán három fiú meggyilkolásáért, mégis túlzás, mikor a Hamasz nem is vállalta a felelősséget. (Ugyebár nem hobbiból megy be a hadsereg pont Gázába, hanem mert ott nyíltan a Hamasz gyakorolja a hatalmat, választások alapján, annak fejeseit próbálják meg megtalálni és leszedni.) További gyomorforgatás itt.
A fiúkat eltemették, de a felelősök szabadon vannak, tán épp most tervezik a következő akciójukat. (Vagy gyerekeknek készítik elő a nyári tábort.)
A hadsereg azonban nem vonult be Gázába.
Ugyanakkor a fiúk elrablása óta hevesebbé vált a rakétaeső az ország déli részén. (Áhm, persze, nyilván nincs köze a Hamasznak a gyilkosságokhoz.) Légiriadó, ceva adom, ceva adom ('piros szín'). A legerősebben érintett területeken már nem is a sziréna szól, hanem ezt mondják be. Szánalmas próbálkozás, hogy kevésbé legyen traumatikus ezt hallani néha napjában többször. (Igen, olyankor is, amikor a kapjabeésforduljonfel nyugati világ azt hiszi, szegény gázai palesztinok, nefelejcset és muskátlit ültetgetnek a kertjeikben.) Gyerekek reggeli fogmosás közben, matekóra helyett, iskolába menet az autóból kiugorva futnak az óvóhelyekre. A biztonsági övet senki sem köti be, megengedhetetlen időpocsékolás. Persze vannak jó napjaik is, mikor egyszer sincs riadó.Jéj! És csak a tisztánlátás végett: Ezek nem "Megszállt területek". És mióta mérgesedett el igazán a helyzet? Én akkoriban nem voltam még Izraelben, mikor Gush Katifot ledózerolták, mert a palesztinoknak szúrta a szemét, hogy izraeliek termőre fordították a meddő földeket. Azóta senki földje, illetve rakétakilövő állomás.
Csak ma 30-40 rakétát küldtek Izraelre. Azt mondja a Maoz, ze klum, ('ez semmi'), múlt télen 2-300 is becsapódott. Naponta? Naponta. Egy akkora területre, mint mondjuk a Kisalföld. telefonon ismeretlen számra nem is szívesen válaszolunk, főleg bizonyos hívószámok esetén, ugyanis GPS alapján bemérhetik, hova küldjék a következőt. (Úgy látszik, Iránból jön némi technológia is, nem csak a fegyverek maguk.) Civil célpontok. Nekik szabad.
De térjünk vissza a mai napra: Két rakéta robbant Szderot városában. Négyen megsebesültek, ketten könnyebb égési sérüléseket szenvedtek. Tűz ütött ki, a károkat még nem sikerült felmérni. (Mi az izraeli katonaság válasza erre? Semmi.)
Van arról fogalma a messziről mindent jobban tudó okoskodóknak, milyen eszméletlen összegeket fordít az ország és a magánemberek (nem, nem bombázásra, hanem) ezeknek a rakétáknak a kivédésére és a lakosság megóvására? Minden középületben megerősített óvóhely, magánépületekben szintén kötelező. Sok helyütt a buszmegálló is eleve tömör betonból van. Vaskupolák. Hát ezért nem halunk mi meg. Ezt a pénzt nyugaton oktatásra lehet fordítani, egészségügyre, vagy ennyivel is többet nyúlhatnak le a (megválasztott) politikusok. És a hadsereg fenntartása? Ez nem csak pénz. Két fiam van. Nincs sem ember, sem nép, akit úgy gyűlölnék, hogy őket adnám az elpusztításukra. Vagy a férjem. Minden anya azért imádkozik, hogy mire a gyerekei megnőnek, már ne kelljen harcolni többé. Aztán, hogy a három év teljen el békében. Aztán, hogy ne legyen olyan háború, amikor a tartalékosokat is behívják. De mennek, mikor menni kell. Ki áll az útjába az ellenségeinknek, ha mi magunk nem? Mi maradna az országból, és hányan belőlünk, mire rájönne a sok nyugati nagyokos, hogy mi folyik itt valójában? És mit tenne, ha rájönne? Mert egy bocsánatkéréssel halottakat feltámasztani nem lehet.

A haifai orvosi egyetem arab hallgatója (így nyomjuk mi el az arabjainkat),a fiúk halálára ezt a szellemes posztot tudta kitenni: "3 gól Palesztínának". Ő orvos lesz nálunk, mert mi így nyomjuk el az arabokat.

Értem én, hogy ép ésszel felfogni  az itteni helyzetet nem lehet, mert nem az ép ész, a józan belátás és a logika alapján folyik az élet. Tán én se hinném, ha nem itt élnék. De itt ez az élet. Ilyen. Nem szégyen ám bevallani, ha valaki nem érti.
Mind ezzel együtt vagy ennek ellenére egy csodálatos országban élek, egy csodálatos, erős és optimista nép tagjaként. Annyit lehetne tőlünk tanulni, és annyira könnyen lehetne velünk békében élni. Hiányos és téves információk alapján, elődöktől örökölt vagy frissen szított ellenszenv és gyűlölet alapján megítélni akár minket, akár az országunkat, érzéketlenség, és a történelem ismeretében arcátlanság is.




- Hallottad, hogy az Áramszolgáltató Vállalat látja el árammal Gázát akkor is, mikor lőnek ránk?
- Látod? Na, ez szolgáltatás!