2014. február 26., szerda

A mellpumpa

Amikor az ember lánya szül, kap a kórházban ajándékcsomagot. Minták vannak benne, pelenka-, mellbetét-, popsikrém-, cumisüveg és kuponok. 80 sékel árengedmény a SuperPharmban az Avent kézi mellpumpára. El is küldtem a Maozt még akkor, hogy vegye meg, ha megéri, nyilván meg, hiszen 80 sékel lejön belőle! Nem. Még így is 300-ba került volna. Nem baj,addig itt van az elektromos. Igen ám, de mi lesz, mikor dolgozni fogok? Ezt az óriási ipari fejőgépet mégsem hurcolom magammal. Tehát ma megvettem a kézit. Nem a SuperPharmban, de így is drága volt. El is rejtettem a táskámban, hogy Maoz ne lássa, amikor leadom neki Édent,amíg órára megyek. De elszámítottam a dolgokat, és este pont akkor ért haza,mikor a konyhaasztalnál javában próbáltam ki a szerzeményt. Rezzenéstelen arccal köszöntöttem,majd zacskóztam a tejet,és elmostam a pumpát. Most nem tudom, hogy tényleg nem tűnt fel neki, vagy mi?
Drága dolog a gyerek. Ebben a hónapban már annyit költöttem rájuk ruhára, mint az elmúlt két évben magamra összesen. Mondjuk meg is van Joelnek szinte mindene jövő télre, és már Pészachra is megvan ing, nadrág. Imádok gyerekeknek ruhát venni. Mindenben olyan szépek aztán. Viszont Joel elérkezett abba a korba, amikor otrombábbnál otrombább mintákat nyomnak a melegítőkre a méretében.

2014. február 24., hétfő

A gyerekek olyanok, mint a csoki

Néha úgy érzem, gyorsan akarok még egy gyereket. Persze nem mindig, és nem is vagyok benne biztos, miből táplálkozik ez a gyorsan még egyet akarás. Kicsit korai lenne még. Éden olyan cuki! És egy perc alatt meg fog nőni. Amikor majd máshogy lesz cuki. Joel gyorsan halad a beszédfejlődésben. A metapalet szerint ő beszél a legtöbbet, és persze mindenkit kioszt, hogy az nem úgy van. Ötletem nincs, ezt kitől örökölhette... Mondjuk ő a legnagyobb a csoportban, szóval nem olyan nagy meglepetés, hogy szépen és sokat beszél, de mégis, hiszen mindezt két nyelven teszi. És énekel. Szeretjük az  Erdőmélyén házikót. Le is rajzoltuk. Nem vagyok megelégedve a magyar dalokkal, szinte mindegyik beteg vagy szomorú. A héber dalok olyan cukik.
Éden pedig tekergeti magát hanyatt fekvésben. Tegnap Maoz pelenkázta a kanapén, amikor ráöntöttem (inkább mellé,de rá is ment) a tejes teám a laptopra. Maozt ezzel lehet a sírba tenni,főleg, hogy ment az iphone-ra is belőle. Rögtön ugrott, hogy elsősegélyt nyújtson a gépeknek, közben Éden meg tekergette magát. Fel kellett rá hívnom Maoz figyelmét, hogy ha Éden a másik irányba csavargatta volna a derekát,már leesett volna a földre, úgyhogy inkább vele törődjön, a laptopnak nem lesz semmi baja. Nem is lett. Csak a space kicsit ragad.
De hasról nem akar átfordulni, és úgy általában nem érti,miért kellene a hasán feküdni,mikor úgy semmit sem látni, és kényelmetlen is. Viszont hanyatt fekve elkapja a lógó játékokat, és betömi a szájába. Amit még nagyon ügyesen tud elkapni, az a nyakláncom. A hüvelykujjszopást mesteri szintre fejlesztette. Ezzel el is alszik. De éhesen is az ujját tömi a szájába, és hangokat ad erőlködésében, hogy nem tud belőle semennyi tejet sem kipréselni. Annyira imádom!

Babaszabadság

Érdekes dolog, ki honnan közelíti meg. Eszterrel beszélgettünk erről. Én mondtam, hogy olyan egy éves kortól már jó szívvel tudnám beadni a bölcsibe a gyerekeim. Akkor már közlekednek, játszanak, majdnem járnak, elszórakoztatják magukat és egymást, már mindenfélét esznek és nem csak pépesen. Eszter mondta, hogy ő inkább két év körül tudná ezt elképzelni. Mondtam, hogy látszik, hogy ő a Magyarországon adott három év felől közelít, én meg az itt adott 3-6 hónap felől.
Szóval az itt adott 14 hét fizetett szabadságom letelt 15-én, de már előre mondtam, hogy tovább fogok itthon maradni. Na most, én a következőkben vagyok iszonyú rossz: telefonálás, ügyek intézése telefonon, érdekeim érvényesítése hivatalos vagy félhivatalos közegben. Szóval Medinat Israel adta jogom fél évet itthon tölteni anélkül, hogy elveszítsem az állásom (fizetés nélkül a 14 hét letelte után), és az én szememben érthetetlen, hogy valaki visszamenjen ennél hamarabb, ha nincsenek anyagi gondjai. Mivel mi nem vagyunk anyagilag a helyzet magaslatán (azért nem vagyunk nagyon legatyásodva sem), és idén Adar 2 jóvoltából a hatodik hónap pont a tavaszi szünetre esik, hivatalosan visszamentem volna kis híján öt hónap után, de gyakorlatilag még itthon lettem volna, mert nincs iskola, illetve csak pár napot dolgoztam volna még a szünet előtt. Persze ezt hivatalosan is közölnöm kellett volna az iskolaigazgatóval, de hát úgy voltam vele, hogy a merakazet anglit (a főangoltanár, én nem tudom, mi ez magyarul) tudja, és ugyan miért is gondolnák, hogy hamarabb visszamegyek. Elhatároztam, hogy ma már tényleg felhívom a sulit 9-kor. 8.59-kor csörgött a telefonom, az iskolaigazgató (titkárnője) volt az. Beszéltem (az igazgatóval), mondta, hogy a szabadságom lejárt, nem kapott más információt arról, hogy mikor megyek vissza. Mondtam, hogy bocsánat, hogy nem telefonáltam, de egyébként maradhatnék még itthon. A lényeg, hogy az ő szemszögéből ha nem megyek vissza 14 hét után, az az extra, az enyémből az, ha visszamegyek. Érdekes. Persze hamarabb megyek vissza, mert ennyire bírok magamért kiállni. Meg azért is, mert így négy vagy öt napot fogok Purim után dolgozni, amire kapok félhavi fizetést, ami igen jól fog jönni azok után, hogy tegnap kiperkáltam 2000 sékel tandíjat, hogy a Maoz számlájáról annyival is kevesebbet vonjanak le. Április első hetében éves kirándulásra megy az egész jesiva, aztán pészachi szünet van, szóval az eredeti tervhez képest nem rossz a helyzet, akkor még nem tudtam, hogy mikor van az éves kirándulás, azt hittem, azon a héten fogok tanítani, így ez másfél héttel hamarabbra csúszott. Lo nora. Legközelebb majd márciusban szülök, akkor nem lesz ezzel gond.

2014. február 17., hétfő

Megint sütünk

Recept videóval itt

De a videó itt is:

Bár van hová fejlődnöm a témában, mégis jól beépült a mindennapok gyakorlatába az ételekre mondott áldás, amit onnan tudok, hogy amikor a filmekben valaki eszik, mindig meglepődöm, hogy csak úgy beleharap. Mint a fiú is itt a muffinba a végén.

A kezeim megint csodálatosan néznek ki, úgyhogy most kipróbálom, mi történik, ha a minimumra szorítom a cukorbevitelt (a reggeli kávéra, mondjuk). Ehhez kell nekem  valamilyen sós süti reggelire. Kéksajtos-diós  muffint fogok készíteni. Most gondolkodom rajta, hogy teszek bele almát is. A legjobb lesz, ha kísérletképpen csak néhányba teszek.
Érdekes, hogy a videón 22 percig sütjük a muffinokat 180 fokon, a recept szerint pedig 190 fokon 28 percig, ne, kérem, senki ne jöjjön zavarba! Ez a Steiner Kristóf meg milyen sokoldalú,  múltkor is valamelyik női lap írta, hogy vallási kérdésekben talán (?) hozzá lehet fordulni, illetve hogy ő fog a levelekre válaszolni. Na mindegy, nem emlékszem pontosan. Nekem is kéne valami ilyen dolog, főleg, ha fizetnek is érte.


2014. február 12., szerda

Mit tegyen egy angol bárd, ha...

Ebben az orrdugulásban az a legrosszabb, hogy nem érzem a jó babaillatot Édenen. Mást se, és annak Joel esetében például még örülni is tudok, de jó lenne, ha elmúlna már. Ittam teát, citrom, méz, hagyma, orrcsepp, narancslé, grépfrútlé, pomelo, zöldségleves, fokhagyma mind megvolt. A forró italok és a forró zuhany ideiglenesen segít, aztán kezdődik elölről a világ taknyos zsebkendővel való elárasztása. Joel meg segít. Éden virul, éljen az anyatej! (Aminek termelődését segíti a citromverbéna - itt lujza - , mint ez az elmúlt három napban kiderült.)

2014. február 5., szerda

A történet

Nem tudom, írtam-e erről valaha is, szerintem soha semmit, de miután végigolvastam a Magyar Narancs interjúját Szegedi Csanáddal, felmerült bennem egy kérdés. Otthagyta a Jobbikot, a nacionalista nézeteit felülvizsgálta, zsinagógába jár, a zsidóságról tanul, Jom Kippurkor böjtöl. Mi maradt ki?

Az én szüleim vallásukat nem gyakorló keresztények voltak, a nagymamám járt templomba, két nagynéném eléggé hívő, ezt a család férfitagjai szentségeléssel kompenzálják. Jártunk hittanra és járattak templomba. A gimnázium alatt katolikus kollégiumban laktam, és  jártam keresztény közösségbe önszántamból is, sok mindent tanultam, és sok jó embert megismertem. Egyáltalán nem találkoztam köztük antiszemitizmussal. (Később nem köztük, de tagok barátai közt igen, egyiküktől kaptam is kellemes e-maileket, amiket akkor közöltem is a blogomban.) Utólag gondolom, hogy volt egy néhány zsidó fiatal is köztünk, és azt is látom, mennyi mindent nyúltak le a zsidó kultúrából, hogy élőbb legyen a vallásgyakorlásuk. Az egyetlen, amiért iszonyú pipa vagyok, az a HaTikva zenéjére írt jézusos dal, ezt nem fogom megbocsátani annak, akinek a fejéből kipattant. Ez nekem jó is volt így, egy valami dobta a kavicsot a fogaskerekek közé: amikor megkérdeztem (valakit, aki értelmes, nyitott, csodálatos ember egyébként), hogy hogy lehet az, mert én nem értem, hogy Istn jó, mindent tud előre, mégis engedi azokat az embereket megszületni, akik aztán Pokolra kerülnek, de nem ám az idők végezetéig csak, hanem örökre. Ha szeret minket, vagy nem volna szabad hagynia, hogy ilyen emberek megszülessenek, vagy a Pokolnak nem kellene léteznie, de legalábbis nem örökre. Tényleg akartam tudni a választ, de annyit mondtak, ilyet ne kérdezzek, mert ez eretnekség. Hát ha az én megérteni akarásom eretnekség, akkor itt valami bűzlik. Nem pont emiatt, de távol kerültem a vallástól, aztán nem is sikerült visszatalálnom, pedig szerintem egészen jó helyeken próbálkoztam újra. De nem voltam otthon. Mintha tévét néznék, szép volt, jó volt, de csak epizódok, amiket nézek, én nem voltam a része. Hagytam is, nem kell erőltetni. Anyukám meghalt, majd' egy évre rá szakítottam a barátommal, akivel együtt éltünk, odaköltöztem egy barátnőmhöz, és megkezdtem az egyetem utolsó évét, valamint a tervek gyártását, mi legyen utána. Konkrétan emlékszem egy estére, amikor azt mondtam Istnnek, szeretem, és majd ezzel kezdek is valamit egyszer, de most nem tudok, szünet kell, nem akarok, nem bírok ezen rágódni, rendeződnie kell magamban, hogy ki vagyok. Most ne nézzen ide egy kicsit. Tanultam sokat, buliztunk rengeteget, és hogy hogy nem, elkezdett érdekelni a zsidóság. Mint kultúra és irodalom főleg. Egyrészt voltak zsidó barátaim (közük nem volt a zsidósághoz, csak tudtam, hogy zsidók), másrészt az egyik nyelvészet órán előjött az ivrit, és lecsapta a kezemről a témát Zita, amit sajnáltam, viszont elhatároztam, elkezdek héberül tanulni. Mert poén. Aztán Schein Gábor viszgájára olvastam néhány könyvet (pl. a Sorstalanságot és az Árnyas főutcán-t, amit Edina ajánlott), amik hatására megfogalmazódott bennem a gondolat: tök kár, hogy nem vagyok zsidó. Itt valami van, aminek én nem vagyok része. De hát ez van, ebbe születni kell. Felvettem a Modern izraeli irodalmat következő félévben. És akkor hívott a föld. (Erec Jiszróél, miután a Valaha régen-t elolvastam.)
A terv az volt, hogy egyetem után Olaszországba megyek, aztán Angliába, és aztán talán még valahova nyelvet tanulni, majd hazamegyek (elképzelni nem tudtam, hogy ne Mo-n éljek, és a gyerekeim ne magyarul beszéljenek majd), és abból élek majd valahogy, hogy beszélek nyelveket. Nagyon ciki volt, ahogy Erec Jiszróél messziről elkezdte bomlasztani a jól kitalált menetrendem. Mi közöm nekem hozzád? Végül elmondtam Jankának egy reggel, hogy mondjon erre valamit, mert én megbolondulok, nem tudom, hova tegyem ezt az érzést, nekem Izraelbe kell mennem. Ezt érzem. Nem tudom, miért, nem tudom, honnan jött, de ez van. Na most Janka a legcsodálatosabb, legelfogadóbb lény a Földön (és nagyon diplomatikus is), és azt mondta, ő se érti, szerinte nagyon fura, de ha így érzem, hát járjak utána. Menjek Izraelbe, aztán kiderül. Közben már ment az egyeztetés il duce-ékkel Bolognában, én meg egyre kevésbé akartam odamenni, és egyre inkább sajnáltam, hogy nem vagyok zsidó. Azt mondja nekem a Gergő (aki a Parlament felé járt haza a színházból, és mindig volt nála egy kokárda, hogy kitűzze, ha a tüntetők felszállnának a villamosra), mikor ezt megosztottam vele: Hát térjél be. Olyat is lehet? Nem mintha kész lettem volna identitást váltani, nem, én keresztény vagyok. Egyszerűbb lett volna, ha annak születek,és nem kell döntéseket meghoznom, esetleges érzelmeket megsértenem családon belül stb.
Nyárra lefixáltuk, hogy megyek egy évre Bolognába, és úgy döntöttem, jegelem a zsidó kérdést... Gergő révén kaptam nyárra állást egy videótékában, ahol szinte az egész klientúra zsidó és izraeli volt. Ennyit a jegelésről. Találtam egy egy sékelest a földön. Mint Donald bácsi egycentese...Randiztam egy izraeli sráccal, kérdezte, hogy keresztény vagyok-e, mondtam igen. Kérdezte, hiszek-e is benne. Mondtam igen. Hogy hiszek-e ebben az egész Jézus dologban, és én mondtam, hogy igen. Meggyőződést nem éreztem mögötte, de még csak az kéne, hogy megtagadjam, aztán menjek a Pokolba, ugye, örökre. Mert akkor ám a Jézus is megtagad majd engem, és lesz nemulass. Fogaknak csikorgattatása. Át kellett ezt gondolnom. Most akkor mondom, de már nem hiszem? El kéne dönteni.
Irodalma van a zsidó szorongásnak, lelkiismeretfurdalásnak és lelkiismeretfurdlás okozásának, de labdába se rúghatnak a keresztények (értsd katolikusok, én ezt ismerem jobban) mellett. Nem hiszel benne, de nem mered kimondani, mert a Pokolra kerülsz. Ha nem hiszel Jézusban, annyi, kész, neked véged. hiszem még azok se mehettek be a Mennybe, akik ezer évvel a kereszténység előtt éltek. Ki kellett várniuk, míg Yeshu feltámad,és felszedi őket a Pokol tornácáról, ahol addig vártak. És akkor azt mondtam, hogy ez abszurd. Egy zsidó tartott vissza attól, hogy meghozzam a döntést, zsidó leszek.
Meghoztam, Eszter elvitt a Frankel zsinagógába, onnan elküldtek Zolihoz a Beit Shalomba, tanítottak, segítettek még az alatt is, míg Olaszországban voltam, aztán a többi már vívódások nélkül zajlott.

És ez az, ami kimaradt a cikkből. Hogy Csanád belső vívódásaiból is kimaradt-e, azt nem tudom, de érdekes, hogy a jobbikos nézetektől elszakadnia nehéz volt, arról viszont egy szó sincs, hogy a keresztény hitről áttérni milyen. Pedig a Jobbik elvileg keresztény. Ezt mondják magukról, vagy nem? Igen, ennyire fontos. Ne tessék bedőlni.

(Két megjegyzés:
1. Semmilyen formában nem Szegedi Csanád bírálása ez a bejegyzés, csak a cikk kapcsán jutott eszembe, ami eszembe jutott.
2. A kereszténységgel mint hittel komoly bajok vannak, ha az ember elég figyelmesen olvassa a Bibliát, és az elejéről kezdi, józan paraszti ésszel is rá lehet jönni. Következetlen. Jobban, mint a Gilmore Girls. A zsidóság szempontjából bálványimádás, a keresztények szemében viszont mi megyünk mind a Pokolra. És maradjunk is meg itt, nem szándékoztam senkit megsérteni, a vallás érzékeny dolog, ezért is nem írtam erről eddig. Ugyanakkor vicces lenne, ha a saját blogomon nem írnám meg, amit gondolok, érzek és hiszek.
Nálam megmérettetett és könnyűnek találtatott. Mindannyiunkról az Örökkévaló fog dönteni

Belinkelem ide a tegnapi facebook videót, mert pont ott kezdődik, ahol az én történetem, Jankáva laktam, mikor regisztráltam, és tök jól rajta vannak a képek: Robi, Viki, Janka, a fergeteges Mikulás-halloween buli, a színházas csapat, Jom haAcmaut a Holt tengernél, a brüsszeli betérés, az esküvőnk, amikor állampolgárságot kaptam, Joel, Éden, mi.