2014. január 26., vasárnap

A másik dolog

A másik dolog, hogy tegnap megtudtam, Harry Potter zsidó. Na, nem Harry Potter, hanem Daniel Radcliffe. Erről az jut eszembe, amikor a Love Actaully-ben Hugh Grant sajtótájékoztatót tart, hogy mi mindent mutathat fel Anglia. A youtube videó nem elérhető az országomban, de tudjuk, miről beszélek:
 We may be a small country, but we are a great one. A country of Shakespeare, Churchill, The Beatles, Sean Connery, Harry Potter, David Beckham's right foot, David Beckham's left foot come to that...
És miután megtaláltam ezt a remek írást az Aish.com-on az izraeli bojkottról plusz itt van ez a fent említett adalék is, kedvem lenne elkészíteni a zsidó változatot. A világon különben is mindenki vagy zsidó vagy magyar vagy magyar zsidó. Aki mégsem, az ezekkel házasodik.Végül mindenki magyar zsidó lesz.

2014. január 25., szombat

Költözünk? És hova?

Minden jel arra mutat, hogy nem maradunk itt, és minden jel arra mutatott, hogy Mitzpe Yerichóba mennénk. Amíg csak mintegy véletlen unalmamban meg nem néztem, mit ír a Wikipédia. Radon-prone, basszus, radon-prone. A radon egy radioaktiv gáz, az urán bomlásterméke, asszem, teljesen természetesen keletkezik és van jelen a levegőben, csak egyes helyeken több, mint máshol. Azóta azt próbálom kideríteni, hogy ez mit jelent. Most oda jutottam, hogy nem tudom. A radont egymagában simán be- és kilélegezzük, és semmi nem történik, de porszemekre tapadva bejut a tüdőbe és ott meg is tapad.És roncsol. Vö. családi kórtörténet. Nem vicces.
Eddig ez a legérthetőbb, amit találtam, és ettől se lettem okosabb. Mert össze kéne vetnem az adatokat a helyi adatokkal, és még akkor is csak azt állapíthatnám meg, hogy elvileg nagyobb vagy kisebb terhelés ér-e MY-ban, mint Svédországban vagy Magyarországon, és még akkor sem tudom, hogy a sivatagi + Holt tengeri levegő ill. a légkondi hogyan befolyásolja a képet.

Kérdőjel.

2014. január 12., vasárnap

Cici

Éden megéhezett, rá kellett bírnom Joelt, hogy szálljon le az ölemből, hogy meg tudjam etetni. Megpróbált meggyőzni róla, hogy Éden nem éhes, de Éden érvei erősebbek voltak. Úgyhogy elmagyaráztam neki, látod, Joel, milyen éhes, anya előveszi a cicijét, és Éden eszik belőle, nézd, milyen gyorsan iszik, már nagyon éhes volt. Joel nézi, nézi, majd közli, hogy Joel cici, és nekilát. -na, persze, mert adott testrész foglalt, meg amúgy sem igazán emlékszik már szerintem, hogyan is kell ezt csinálni, de megpróbálta, amit lehetett, jól összenyalogatta a mellem. Rendkívül vicces volt, nagyon jól szórakoztam. Ő is nevetett, bár nem értette, mi olyan vicces ebben. Kicsit féltem , hogy megharap, az az igazság, szóval gyorsan elmagyaráztam részleteiben, hogy éden nem anya mellét lakmározza, hanem tejet iszik belőle, ami anya mellében van sok.


Nem az összes étel kebel, 
ebben bárhogy kételkedel.
S nem is minden kebel étel,
apukádé pont kivétel.

vö.

Pici fiam, ne bömbölj!
nem kaphatsz a sörömből.
Csak fölnőttek ihassák,
nincs a földön igazság.

Szóval Joel valahol a kettő között.

2014. január 4., szombat

A fordulat

Kellett hozzá egy kis ész (jól, előre felmelegíteni a helyiséget, kiskádra váltani zuhanyzás helyett), locsolókanna, falra ragadós szivacs építőkockák és egy lego kisautó. A tegnapi volt a negyedik alkalom, hogy így fürdettünk, és az első már jó ideje, ami előtt nem kellett Joelt erőszakkal bevinni a fürdőszobába. Segített betenni  a játékokat a kádba, és rögtön játszani kezdett. Locsolgattam rá a vizet (mert leülni azért még nem hajlandó), amíg rendezgette sorba az építőelemeket a falon forma és nagyság szerint. Még a haját is megmostam egy hangosabb nyekk nélkül. Azt ugyan mondta, hogy nem, nem, ima (nyilván átváltott a magyarra, ha már héberül nem értek a szép szóból). Azért amikor a feje tetejéről öblítettem le a sampont, azt már zokon vette, de nem tört ki a hisztéria, folytatta a játékot, amint abbahagytam. De úgy tűnik sírás nélkül mégsem lehet megúszni a fürdést. Most a lo rosze 'achat-ról áttértünk a od 'achat-ra. De ez a jobb.
Itt volt Maoz olasz barátja (marha jó meleg páros képeket tudtam volna készíteni róluk, ahogy Joellel ülnek a kanapén, ha nem szombat van), és Joel annyira jó arc volt, hogy csak úgy dagadtam a büszkeségtől. Persze kellemetlen lett volna, ha a srác nincs annyira oda Joelért, de mivel láthatóan nagyon élvezte, örülhettem, hogy ilyen barátságos gyerekem van. Volt itt dammi cinque meg minden. Szóval most megy nálunk a ciao meg az e bello. Megállapítást nyert, hogy Joel sokkal fogékonyabb az olaszra, mint a magyarra. Remélem, előad belőle valamit a bölcsiben, mert a félmagyar metapaletünk anyai ágon félolasz, és az anyukája is a bölcsiben dolgozik. Én lehet, hogy nem vagyok objektív, de Joel a legjobb arc.
Éden pedig megfázott. Tele az orra, szívom neki. Üvölt szegény, ahogy a torkán kifér. Nem tudom, mennyi idő, amíg elmúlik, és remélem, hogy abba az irányba tartunk, nem valami komolyabb felé chasz veshalom! Olyan kis édes. Hajnalban a frászt hozta rám; kijöttem a nappaliba, hogy esélyt adjunk a többieknek az alvásra, és felkapcsoltam a kislámpát. Ugye, ehhez kellett az egyik kezem, a fénytől viszont Éden úgy megijedt, hogy hanyatt dobta magát (a felsőtestét) a vállamról. Elkaptam.
A fiú rá is nagyon szerelmesen nézett. Kicsit megviseli, hogy jövő hónapban 30 lesz, szerintem. Aliyázni akar most azonnal, találni egy lányt, aztán gyerekeket csinálni. Maoz marha büszke magára, hogy neki ez megvan. Hát, én is örülök.