2014. december 24., szerda

Az ötlet

Joel nem alszik. Mi nem altatjuk. A helyzet tarthatatlan, szóval ma mellé ültem egy könyvvel meg egy kislámpával, és olvastam, amíg el nem aludt. Elég jó ötlet, szerintem, remélem, hogy hosszútávon is beválik. Úgysincs időm máskor olvasni.

2014. november 21., péntek

E-mail az iskolától

Szeptembertől tanítok az általános iskolában is hatodikosokat. Az őrületbe kergetnek a rengeteg e-mailjükkel, de az alábbit elolvastam. Ez itt a helyzet:


Néhány fontos dolog:

1. A kapuk kulcsra zárva! Minden tanár, aki ki- vagy bemegy, és van kulcsa, köteles bezárnia maga után, még ha csak fél percre ugrik is át a boltba. Az őr minden órában körül fog járni, de mindenki vegye komolyan a kapuk zárását.

2. Soros tanárok jelenléte az udvaron: erről minden szó felesleges ezekben a napokban.

3. Kihirdetni minden osztályban: Tilos kimenni a pályára soros vagy egyéb tanár felügyelete nélkül.

4. Elhagyjátok az osztállyal az iskola területét? Értesítsetek engem (a tanár neve), hogy informáljam róla a biztonsági tisztet.

5. Minden fegyvertartási engedéllyel rendelkező tanár hozza magával a fegyverét!

6.Minden nem az iskola közösségéhez tartozó személyt meg kell kérdezni, ki ő, és ellenőrizni, hogy az őrön át jött-e  be.




2014. november 20., csütörtök

Shlomo hamelech 2014 (TShA"H)

Tizenkettedikes csoportomba bejön egy másik fiú az évfolyamról. Érett taníványaim bemutatják nekem (mintha nem láttam volna még soha), hogy ő Shlomo hamelech (Salamon király), ezer felesége van. Mert hogy  nagyon chatich (jóképű). Igaz, tanárnő, hogy milyen jól néz ki?
Ha majd 45 leszek, nyugodtam mondhatom, hogy igen, nagyon, de mint a tanári kar legfiatalabb női tagja, ez egyelőre olyan helyzet, amit csak kitéréssel tudok megoldani. Miért jutunk el majd minden órán ahhoz a témához, hogy ki hogy néz ki, milyen a haja, milyen a szeme?
Szóval Shlomo hamelech, ha? Ezer feleség? - Ken, hamora.(Igen, tanárnő.) -Mi van a lovakkal? - Lovak is. -Bölcsesség? - Az is van. - Jó, akkor csak építsd fel Beit haMidrasht (a Templomot), és minden rendben lesz.

Hát, ha nem is általa, de épüljön fel minél hamarabb, még napjainkban! Amen, amen!

2014. október 28., kedd

Bat Avraham, mint én



Isten nem azért hozott Izraelbe, hogy meghaljak.


Yemima Barera

Yemimát Ecuadorból hozta ide, hogy betérjen, és zsidó legyen. Ő az ámokfutó sofőrterrorista második halálos áldozata, négy nappal a merénylet után halt bele sérüléseibe. Nem régen fejezte be programot és kapta meg a papírját a betérésről. Az Óvárossal szemben Olajfák Hegyén temették el, amiről azt tartják, hogy az igazak elsőként ott fognak feltámadni. Nyugodjon békében.

2014. október 22., szerda

Egy anya, mint én, egy kisbaba, mint az enyém

Keresem a szavakat, nem könnyű. Hogy honnan táplálkozik az a gyűlölet, amely a terroristákat táplálja, számomra felfoghatatlan. És amikor az áldozatok gyerekek, az egész még sokkal, sokkal rosszabb.

Tegnap Jeruzsálemben a villamosmegállóba hajtott egy autó. Szándékosan. Kilencen megsérültek, köztük egy három hónapos kislány, Chaya Ziso, aki később belehalt sérüléseibe. Baruch Dayan HaEmet.

Tudom, hogy minden halálnak súlya és jelentősége van. Ettől nem könnyebb. Világra hozzuk ezeket a gyerekeket, és minden igyekezetünk ellenére be kell látnunk, hogy a biztonságuk nem a mi kezünkben van. Ma egy anya úgy ébredt reggel, hogy azt kívánta, bár ne ébredt volna fel. Ma egy anya úgy ébredt, hogy úgy érzi, kitépték a szívét. Egy anya, mint én. Ma. És még sokáig így lesz. Ma egy kisbaba nem ébredt fel. Ma egy kislány, aki családjának szeme fénye, kincse, régen várt csöppsége volt, hideg test, a temetésére vár. Nem szuszog az anyja vállán, nem alszik el a mellén, nem nevet, nem sír, nem kelti fel éjjel a szüleit, nem szorítja meg az ujjukat kicsi kezével.     Soha.   Többé.    Egy kisbaba, mint az enyém.

Nem tudom, ennek a kicsi lánynak a lelke, mit vállalt magára, és milyen borzalomtól mentett meg minket a halálával, engem, a gyerekeimet, mindannyiunkat, de szeretném, ha a legközelebbi veszély a mi jó tetteink következtében hárulna el, és nem kellene több tiszta léleknek eltávoznia a világból emiatt.

Most Szombaton világszerte közös Shabatot terveznek különböző közösségek, hogy minél több zsidó megtartsa ezt a fontos, és csodálatos micvát. Aki tud, csatlakozzon!


Alapvetően az első reakcióm nekem is az, hogy saját kezűleg szeretném apró cafatokra tépni a tettest,és mindenkit, aki hasonlót tervez vagy kíván, falhoz állítanám. Mindenkit, aki felszólal Izrael (a józan ész és a civilizált - értsd: jóérzésű - világ) ellenségei mellett, addig ráznám, míg megjön az esze, de ez kivitelezhetetlen, úgyhogy tegyük meg azt, amit meg tudunk.

Bármi jót teszel, mondasz vagy gondolsz, befolyásolja a világ alakulását. Hiszem. Kezdd el most!

2014. szeptember 11., csütörtök

Járvány a bölcsődében

Felhívtak a bölcsiből (igazából előbb Maozt,mert az én számom rosszul volt felírva nekik), hogy Édennek megy a hasa, nem eszik, nagyon levert stb. És hogy vírus kering a bölcsiben, már egy metapelet is hazament betegen. Mivel tegnapelőtt éjjel hőemelkedése volt, és tegnap délután is mintha kicsit meleg lett volna (ami nem folytatódott sem éjjel, sem ma reggelre), nem kezdtem hosszas vitába.
Mikor odaértem, a következő dolgok derültek ki: Egy, azaz 1 alkalommal kakilt, ami teljesen összepiszkította a ruháját (nyilván ettől voltak úgy oda), reggel valóban nem, de délben már evett. Láza nincs, és az ágyában édesdeden aludva találtam. A reggeli "hasmenés" után egy darabig játszott, aztán nagyon sírt, nem akarta abbahagyni, folyton kézben akart lenni. Ez valóban ragadós betegség a gyerekeknél.
Bementem az új igazgatónőhöz, hogy tisztázzunk ezt-azt a témában, és javaslatot tettem, hogy próbáljanak zöld ágra vergődni a hasmenés deffinícióját illetően az orvossal, mert 10-ből 9-szer az orvos nem ért egyet a bölcsődében felállított diagnózissal.
Most hát itthon vagyok a bölcsőde legboldogabb, legegészségesebb gyerekével.

2014. szeptember 8., hétfő

Az olvasókönyvek tanmeséinek gyakorlati hasznáról

Joelnek esze ágában sincs elhagyni a pelenkát. Viszont borzasztóan szereti a csokit. Szóval mondtam neki, hogyha belepisil vagy belekakil a bilibe vagy a vécébe, kap csokit. Ebbe már többször bele is ment. A következőképp történik: Bemegy a fürdőszobába, ráül a bilire (általában ruhástul), esetleg nyög kettőt, aztán feláll, közli, hogy asati pipi/kaki (pisiltem/kakiltam, rosszul ragozva), belemutat a bilibe, hogy ott van, és kéri a csokit. Ma végre kapcsoltam: kinyújtottam a kezem, és mondtam neki, tessék, itt a csokid.

2014. szeptember 5., péntek

Csak pozitívan! Évkezdés

Voltunk nyaralni. Megint Tiverián, de mivel összesen két éjszakát töltöttünk ott, akárhol is lehettünk volna, mert sem a városba nem mentünk be, sem a Kineretben nem fürödtünk igazán (kb 10 percet, csak hogy mégis). De klassz volt, a gyerekek imádják a vizet. Elmentünk Rashb"i sírjához, nos, gyerekekkel nem egyszerű, de safta (nagymama) Rachel nagyon boldog volt, le is fényképezkedett a gyerekekkel.

 Saba Amos megáldja a fiúkat Havdala után


 "Legyőztek a fiaim"


 Éden kihasználja a hotel nyújtotta lehetőségeket


 Joel -velem ellentétben - meg volt elégedve az ággyal


 Még be kell szereznünk egy mentőmellényt


 Celeb fotó doda (nagynéni) Shlomittal


 Saba Amos megküzdött a digitális fényképezőgéppel, de ötödszörre már ő kerekedett felül


 Éden


 Joel megosztja a nasit (még két képkocka,és ráborítja az egész zacskót)


 Safta Rachel elégedett


Hazafelé Even Shmuelbe már elkezdtek lőni Gázából, lőttek a strandos és tengerpartos terveknek, de számomra meglepően így is nagyon jól éreztük magunkat. Majd' minden nap Kiryat Gatban shoppingoltam, volt (és van) ugyanis Tanári Szakszervezet kártyám, amire Pészachkor mindig tesznek 500 sékelt,és mivel erről az első évben nem tudtam, most gazdagnak érzem magam.


 Strand helyett. Special thanks to Hamas


A gyerekek elkezdték a bölcsit. Mikor még csak ismerkedni mentünk a metapeletekkel, majdnem elbőgtem magam Édenék termének a bejáratában. Éden Joel tavalyi kedvenc metapeletjét kapta végül, Malkit. Ettől függetlenül érthetően nagyon nehéz neki, sokat sír, nehezen alszik el, ha egyáltalán. Ez utóbbinak mondjuk az az oka,hogy általában evés közben alszik el rajtam, ami ott nem megoldható. Szóval az első napokban volt, hogy bementem megnyugtatni, illetve múlt hét pénteken itthon maradt, mert felment a láza. Szombaton 39.5 volt, ojj. Jön a foga. De nagyon lassan. Aki állítja (és nem érdekel, hány csecsemőt figyeltek meg a kutatás alatt), hogy a fogzás nem okozhat lázat,és főleg nem magas lázat, az óriásit téved. Elvittem Édent orvoshoz, semmi baja, ugyanakkor megduzzadt ínnyel folyamatosan rágta vagy az ujját vagy engem, egyértelmű a helyzet. Enni viszont szépen eszik, legalább ezen nem kell aggódnom.
Joel sem kezdte sokkal könnyebben, krokodilkönnyek, majomcsimpaszkodás anyába, szívet tépő zokogás kísérték a reggeli elválásokat. Aztán egy nap megértette, amit magyaráztam: apa dolgozik, nincs itthon, anya is megy dolgozni, ő se lesz itthon. Amíg mi dolgozunk, Kamill vigyáz Joelre, Malki pedig Édenre. Azóta reggel elmagyarázza nekem, hogy Joel meg Éden nem mennek dolgozni, ők mennek a bölcsibe. (És hozzáfűzi: lechi la'avoda! vagyis menjél dolgozni!) Édennek is jobb már.


Első nap a bölcsiben Kamillal


Elkezdődött az iskola. A 12-esek teljesen el vannak varázsolva; abban a hitben élnek, hogy átmennek az érettségin ha tanulnak, ha nem. Lesz itt surprise, ha így folytatják. A 11. és a 10. rendben lesz, azt hiszem, csak rendet kell kicsit tenni köztük, de szerintem szeretnek, és én is őket. A 9-ikesek közt van egy gyerek, aki elmagyarázta nekem, milyen szar nyelv a magyar, mert sehol nem beszélik, bezzeg a spanyol! Az nem derült ki, hogy beszél-e spanyolul. A többiek leoltották, rendben lesz ő is idővel. Elég kevés gyerek van a csoportban, tán tíz vagy kilenc, párszor szétcsapok köztük, párszor kapnak valami csokit, aztán ott is jó lesz minden, be"H... Van egy igazán aranyos fiú köztük, meg egy kedvenc diákom öccse is hozzám került.
Az általános iskolában borzalmasan kezdtem. Az úgy volt, hogy elment a hangom. Így mentem be a 36 fős osztályba első órára. Never mind. Tegnap már tanultak kicsit. A fiúkkal sem volt jobb a helyzet. Két gyereket szét kellett választanom. A jó dolog, hogy hozzájuk még hozzájuk érhetek, úgyhogy szétválasztottam őket, aztán szóltam az osztályfőnöknek. A második óra végén 10 vagy 15 perccel korábban összepakolták a táskájuk, hogy akkor most mennek haza. Először rendet tetettem velük a teremben, aztán beálltam az ajtóba, hogy most akkor megvárjuk a csengőt. Hogy ez IDEGESÍTŐ!! Igen, én nagyon idegesítő tudok lenni, ha nem teszik, amit kérek. Ők is rendben lesznek. Főleg, ha az angol anyanyelvűeknek lesz külön tanáruk, és nem lesznek az osztályban. A fénypont amikor visszahívtam egy meglógott diákot a pingpong asztaltól, és mikor megkérdezte, hogy de miért, azt mondhattam, Because I said so, that's why! (tudom, ez kicsit szánalmas, de akkor is).
Találtam baby sittert keddre, amikor fél hatig dolgozom. Aggódom kicsit, remélem minden, és főleg mindenki épen fejezi majd be a napot. Testben és lélekben.
A hangom jön vissza, vasárnap akár már gyógyultan is taníthatok. 

Amúgy bőven volna mit mondanom az Okt. Minisztériumnak. 36 gyerek egy osztályban? Minden oké?? Engem ki fog készíteni, az egy dolog, de hogy lehet megtanulni angolul ilyen csoportlétszámban? Vagy hogy lehet megtanulni bármit?

Minthogy minden energiámra szükségem lesz a napi teendők elégségesre teljesítéséhez, könnyen lehet, hogy legközelebb hetek, hónapok múlva írok majd.

Amúgy lehet,hogy lesz jóga a faluban. Az nagyon-nagyon jó lenne.



2014. augusztus 10., vasárnap

Nincs ez így jól

Nincs, de ez nem újság. Ez a blog jó időkben tök unalmas arról szól, hogy Éden végre kinövesztette az első fogát (szombaton), hogy Joel új (használt) ágyat kapott, és most tanul egyedül elaludni benne, és Éden is átköltözött éjszakára a gyerekszobába. Hogy véget ért a bölcsi, és egy hete vagyok kettejükkel itthon, ami jó is, meg borzasztó nagy kihívás is. És még csak azt sem tudom eldönteni, hogy fizikailag megterheőbb-e vagy idegileg. Joel nem egy egyszerű gyerek. Naponta felidézem magamban, hogy aggódtam még másfél éve, hogy milyen (túl) nyugodt, csendes, batata... Hát nem. Nem baj. Baruch haShem. Két évig edzettek a jesivában a hiperaktív kamaszok, most hálás vagyok nekik.






Most kihagyok jó sok részt, hogy a két dolog minél távolabb legyen.






Kampányoltam én is ezerrel a Hamasz ellen és Izrael mellett, osztottam meg a videókat, írtam a kommenteket.
Úgy veszem észre, az igazság világ képébe tolása új fejezetet kezdett, amit az isis videók képviselnek. Borzalom. Jól a pofájába lehet vágni azoknak, akik szerint az IDF rosszabb, mint a nácik, tény. De képtelen vagyok megosztani. Nem akarom. Nem tudom, mi nevében nem. Csak iszonyú. Iszonyú, iszonyú. Elmegy a kedvem a vitáktól is. Ülök itt,és nem jönnek a szavak sem. Az emberi könyörtelenségnek nincs határa. Egyszer (frászt egyszer) már bizonyítást nyert, és azt mondtuk, többé nem fog. És tessék, történik megint. Nem velünk, hála az Örökkévalónak, de történik.

Úgyhogy mindenki imádkozzon,ahogy tud, mert nagy szükség van rá.
Felmerült ma bennem egy gondolat, amíg Joel etette a kecskéket (mostanában oda járunk esténként): Olvastam 1-2 éve egy magyar családról, akik elmentek vidékre gazdálkodni még fiatal párként.Ma 20 gyerekük van, és nagy vagyonra tettek szert. Kérdezte a riporter a férfit, hogy hisz-e Istenben, mire ő elmondott egy történetet. A lánya (lehet, hogy menye) világra hozta a kisbabáját, de szívelégtelensége volt, nem sok esélyt adtak. Elment a faluba, be a templomba, kérte az Istent. Hazafelé kapta a hírt, hogy most már lehet reménykedni. Minden vallásnak megvannak a maga csodái, a maga történetei. A júdaizmus (tán épp ezért) a csodát nem tekinti bizonyítéknak. És arra gondoltam,hogy bárki, aki nem az egy, igaz Istenhez imádkozik, ugyebár elköveti a bálványimádás bűnét, ugyanakkor ő a legjobb tudomása szerint az igaz Istnehez akar imádkozni. Csak azért,mert ezzel megszegett egy parancsot, az Örökkévaló nem biztos, hogy nem hallgatja meg a kérését. Szerintem meghallgat mindenkit, az ateistát is, aki még csak nem is ima formájában fejezi ki magát.
Nem tudom, talmidé chachamim mit mondanak erre, megkérdezem majd.

2014. augusztus 3., vasárnap

Magyaroknak

Leszögezendőnek előre: Nem kérek senkit, hogy akár Izraelt, akár a zsidókat úgy általában szeresse. Itt most nem ez a téma.
Még mi nem a téma: Az hogy legyen-e az ún. palesztin népnek (vagyis az Izraelhez tartozni nem szándékozó araboknak) saját országuk itt mellettünk. Megint más kérdés.
Aki sajnálja a civil áldozatokat: Én is. A legőszintébben mondom, és hozzáteszem: Nem csak az az áldozat, aki meghal vagy megsebesül egy robbanásban. A helyzet Gázában sokkal rosszabb ennél.
Miért magyaroknak szól ez a bejegyzés? Mert engem nem hagy nyugodni a hasonlóság, ami akármelyik magyarnak feltűnhetne, aki látta az Egri csillagokat. Vagy A koppányi aga testamentumát. Én valamiért odáig voltam ezekért. Hősmagyarok, akik útját állják az Európa felé nyomuló muzulmán, török birodalomnak. A vár falairól a halálba zuhanó gonosz törökök ordítják Allahhh...
Hamas, Al-Kaida, Hizballah, ISIS, ahogy a férjem mondaná: oto zevel (ugyanaz a szemét). Nem az a bajuk, hogy az ún. palesztinoknak nincs saját országuk,és amiért harcolnak, annak a szabadsághoz kevesebb köze nem is lehetne. Izrael egy darabka Keletre tolt Nyugat. Szabadság van, sajtó-, szólás-, vallás- (zsidó a zsidót szivatja ugyan, de ez őket nem kellene, hogy zavarja). Nyugaton is szabadság van. Én, mint vallásos zsidó azt mondom, hogy több is, mint kellene, több is, mint ami jót tesz, de semmilyen vallást nem lehet ledugni az emberek torkán. A zsidó hit nem is gondolja, hogy a nemzsidónak be kellene térnie, zsidóvá válnia. Ebben egyedül áll a kereszténységgel és az iszlámmal szemben. Ne haragudjatok, hogy felidézem: A kereszténység is megtette a magáét, szép számmal haltak meg pogányok, akik nem akarták Jézust megváltónak fogadni, vagy az Istent egy Istennek elismerni. Az ő részükről is volt vérontás bőven, érthető, hogy nem bánjuk, hogy a múltba vész a kereszténység eme időszaka. Nos, a szélsőséges iszlám itt tart most is. Mindenkinek Allahot kell imádnia. Vagy halál. Vagy halál mindenképp, mert nem baj, ha a szent célért meghalsz, sőt, az csak az igazi. Aki pedig nem akarna meghalni, azt végképp fel lehet áldozni. Öngyilkos merénylők, emberi védőpajzs (vagy hogy is fordítják a human shields-et). Nem számítanak, a halál természetes. A fiú felrobbantja magát, vagy leszedik őt a katonák, az anya pedig azt mondja, ez élete legszebb napja. Ezt nem lehet felfogni ép ésszel. Ebben az iszlám áll egyedül a zsidósággal és a kereszténységgel szemben. Milyen élete lehet egy gyereknek, aki ilyen kultúrában nő fel? Ötévesen megtanítják lőni. Gépfegyverrel, aknavetővel. Nálunk és nálatok, ugye vizipisztoly van? Vagy műanyag puska. Piú, piú, mondják a gyerekek. Nos, vajon hány baleset származik abból, ha gyerekek éles fegyverrel játszanak? Ha apu a pincében tárolja a nagy hatótávolságú rakétát? Vagy ha az egyetlen esély arra, hogy ennivalót vehessenek, az hogy bérbe adják a Hamasznak a kisszobát rakétakilövő állomásnak? Ehhez nem kell sem izraeli, sem más hadsereg, megölik ők magukat is, de hát van nekik feleségük, négy is akár, ugye (szintén fogyóeszköz, mert épp csak serdülő kislányokat elvenni semmilyen problémába nem ütközik, akik vagy túlélik a nászéjszakát vagy nem, az első szülést, vagy nem), akik szülik az utánpótlást. Nem tudom, kit sajnáljak jobban, a nőket vagy a gyerekeket. Egy ilyen világ pokol.
Nem Izrael ellen kell tüntetni. Aki Palesztínát akarja támogatni, támogassa Izraelt. Mert jelenleg két oldalon halnak meg, és mindkét oldalon a Hamasz miatt. Hogy mégsem a Hamasz, hanem Izrael bombázza a házakat, iskolákat, kórházakat? Well, well, a Hamasz rakétáinak megközelítőleg egyharmada Gáza területén belül esik le. Iskolát, kórházat is talált. Sokan haltak meg. Ha hozzávesszük, az Izrael figyelmeztetése ellenére, erőszakkal a lebombázandó épületekben tartott embereket is, nem kell okosnak lenni, hogy megértsük, ki a felelős a tömegek haláláért. Mint mondtam, két oldalnak érdeke, hogy a Hamasz elbukjon: Izraelnek, és a valóban ártatlan civileknek. De a civilek semmit sem tehetnek.
Ki emlékszik a kommunizmusra? Én nem, de úgy hallottam, remek volt. Például az ember kiáltozhatott az utcán néhány vele egyetértővel transzparenseket lobogtatva, hogy "Oroszok, húzzatok az országunkból", vagy hogy "Lenin, dögölj meg", vagy hogy "Szabad sajtót", és még rendőri őrizetet is biztosítottak a békés tüntetéséhez. Így volt? Ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van, barátaim, mindegy, hogy vörös csillag van-e a lobogón, vagy félhold a mecset tetején. Aki emlékszik a vörös terror legszörnyebb időszakára, az hallgasson most ide: Gázában rosszabb. Ha nem vagy Hamasz-tag. Mert akkor marha jó. (Amíg meg nem kérnek, robbantsd fel magad.) De nem csak Gázában, az elnyomás természetes államszervező erő a térségben: Szíria, Libanon, Irán, Szaúd-Arábia, Egyiptom etc. Érdekes módon a West Bank vagy Ciszjordánia (ahol én is lakom) palesztinjainak a helyzete egy kicsivel jobb, mint a gázai palesztinoké. Találgatni lehet, miért. Az egyetlen szabad, demokratikus állam Izrael, és ez szúrja az iszlám szélsőségesek szemét. Izrael a kapu, amin át berontva meghódítják majd a világot. Persze, mikor Istn becsuk egy ajtót, ezek bemásznak az ablakon, nézzetek csak szét Európában, ha a zsidók mind elmenekültek, új ellenségre találnak majd a keresztény (vagy ateista, a lényeg, h nem hithű muzulmán) lakosságban. Vannak spekulációk arról, melyik országban mikor lesznek létszámbeli fölényben, de jól figyeljetek: Nem kell nekik létszámbeli fölény. A módszereik hatásosak, és nehezen kivédhetőek, ha egyáltalán. Nem félnek a haláltól, és nincs bennük semmilyen gátlás a gyilkolással szemben. Nők, gyerekek, csecsemők. Mi itt tudjuk. Mi itt látjuk. Mi tudjuk, kivel állunk szemben. Európa, nektek ez felfoghatatlan.
Vissza a törökökhöz. Akkortájt nem volt újságírás, rádió, tévé, internet. El lett intézve minden a harcmezőn. Namost Izrael katonai fölénye vitathatatlan a Hamasszal szemben, még úgy se győzhetnek, hogy minden szemét, embertelen eszközük bevetik, Izrael pedig próbál emberségesen harcolni. Meg lehet nyerni viszont a világ szimpátiáját, aztán majd azok nyomást gyakorolnak Izraelre. Halott gyerekeket, kisbabákat, férfiakat, nőket, csonka testeket, gazdátlan végtagok fotóit közzétenni nagyon erős fegyver. Aki ilyet lát, és pláne aki élőben!, nyilván csak arra tud gondolni, hogy szörnyeteg, aki tette. Csak hát, hogy ki tette, nem mindig világos, és hogy ki a felelős, az megint más. De a hirtelen felcsapó düh, keserűség és tehetetlenség érzése nem tud szálak kibogozásával törődni. A jó szívetekkel csapnak be titeket. És a copy-paste segítségével. Sok interneten keringő fotó Irakban, Szíriában (ahol napjainkban is tömegmészárlás folyik, és nagyságrendekkel többen halnak meg, mint Gázában, de a kutyát sem érdekli, talán mert a zsidóknak nincs hozzá köze, nem tudom...), Izraelben! készült, de még egy horrorfilmből is sikerült nekik lopniuk. Ugyanakkor Izrael elesetteiről mosolygós képeket tesznek közzé. Pedig Hadar Goldi, Isten nyugosztalja, aki három napja szakadt darabjaira egy mellette magát felrobbantó terrorista miatt, bizonyára sokkoló látványt nyújtott. De Izrael tiszteli a halottait, és nem fényképezi az elesetteit. Még azt is szégyellem, hogy érzékletesen írtam le a halálát. Mert méltatlan. A Hamasznak természetes.
Megint vissza a törökökhöz: "Ha megadjátok magatokat és a várost, mindenki békében elvonulhat." - mondta a török. Majd mindenkit békében lemészárolt. Mert a gyaur magyar kutyáknak tett ígéret nem kötelez. Hát így lehet hinni nekik. Oto zevel. Ki látott amerikai filmben túszdrámát? "Amerika kormánya nem tárgyal terroristákkal!" De Izraelt kényszerítenék.
Izraelt nem kell szeretni. A zsidókat sem kell szeretni. Engem sem kell szeretni. De az igazsággal mindenki tartozik magának. És ha gyűlölünk valakit, érdemes megérteni, miért: irigységből, megszokásból, frusztrációból vagy jó okkal? És ha utálom is az egyiket, támogatnom, szeretnem kell a másikat? Ha a Hizballah és a Hamasz egymásnak ugranának, mi sok szerencsét  kívánnánk mindkét félnek a másik kiírtásában.
És befejezésül:
Akinek van rá ideje és hozzá kedve, nézzen utána, mióta él a zsidó nép ezen a Földön. Soha nem voltak nagyon sokan, de ellenségei mindig szép számmal gyűltek ellene. Nagybirodalmak, népirtók. Hol van Babilon? Hol van Hellász? Hová tűnt a Római Birodalom, és mi lett a Náci Németországgal? A múltéi. De a zsidók, és ma már Izrael is újra, itt vannak. Történelmi törvényszerűségek, minden számítás és valószínűség ellenére. Hogyan?

Megjegyzés: Az elmúlt évek és az elmúlt hetek anyaga sűrűsödött itt egybe. Cikkek és videók Gázából ésa térségből, izraeli és nem izraeli forrásból, zsidóktól és nem zsidóktól, némelyik éppen a Hamasztól, a Hamasz alapítójának fiától, elmenekültektől, és személyes tapasztalatból. Hála az Örökkévaló Istennek, aki véd minket, ez utóbbiból van a legkevesebb, éppen csak annyi, ami elkerülhetetlen, ha az ember izraeli és zsidó.

2014. július 30., szerda

מכתב לגבורים

שלום לכם, חיילי צה"ל, שלום וברכה!

המילים חלשות אבל אני חייבת להודות לכם, לכול אחד שאתם שומרים עלינו. תודה לכם בעזה, אנחנו מתפללים עליכם כל הזמן! תלחמו כאריות! השם יחזק אותכם, ישמור עליכם וישלח ברכה והצלחה על כל מעשי ידיכם! תדעו שאתם עושים את הדבר הנכון ביותר! שתחזרו לביתכם בשלום בקרוב בריאים ושלמים בגוף ובנפש!

חיילים בישובי יהודה ושומרון ובכל המקומות האחרים! אנחנו רואים אותכם קרוב לבתים שלנו, לביתי כנסת שלנו. תודה שאתם פה, אני ישנה יותר טוב כך. שהקב"ה לא יתן לכם תפקיד נוסף  ושיהיה שקט לנו ולכם!

אוהבים אותכם,

גאים בכם,

מתפללים עליכם!

תודה, תודה, תודה




2014. július 29., kedd

Letter to the brave

Dear Arab, Muslim and Palestinian friends, who stand up for Israel and/or for freedom,

I appreciate you and your bravery. I thank you for it.Y ou give us hope and strength to keep believing that peace is possible. You give us reason to be moral in war. But more importantly you give support to the oppressed among you. You show a way out to those who search for it. You aren't our hope. You are their hope. Today you are minority and you might risk your life by telling your opinion and disagree with jihad, terrorism and hatred. One day,I hope, better days come for all of us. Be strong! Be safe! Those better days won't come without you.

2014. július 28., hétfő

Rosh chodesh Av

Negyed órám van, aztán megyek Joelért.

Besha'a tova, beköltöztünk az új lakásba, gyalog járunk bölcsibe és boltba, szinte minden este megnézzük a kecskéket, jó nekünk.

Éden szombaton felállt a járókában, igazi nagy fiú, de a fogát még mindig nem növesztette ki, pedig nagyon erősen próbálja (szegény).

A háború folytatódik. Posztolok én is a fb-on, mint az őrült, itt most csak annyit, szeretlek Izrael, teljes szívemből szeretlek,és boldog vagyok itt, nem élnék szívesebben sehol máshol.

Joel imádozni tanul. nekem ilyesmiben nincsen tapasztalatom, nem ebben nőttem fel, szóval úgy zajlik,hogy este elmondjuk a Smá Iszraelt (ezt tudja a bölcsiből), aztán én áldást kérek a családunkra, Izraelre, most a katonákra is, békét kérünk, ő meg rámondja, hogy Ámen. Kicsi cadik.

Mégis, a gázai terroralagutakról: Nagyon félelmetes. Általában esténként legyint meg a rémüet,amikor Éden elalszik a karomban. Nézem őt, gyönyörű, tiszta, ártatlan, nyugodt, békés, boldog. És van nem kevés ember, nem csak Gázában, itt Biniaminban is (és szerte a világon), aki holtan akarja. A vérét akarja, gondolkodás nélkül leszúrná, földhöz csapná, felrobbantaná. És tesz érte, megtervezi, lopott építőanyagból a saját gyerekeivel alagutakat építtet zsidó falvak alá, kibucok étkezői, családok otthona, óvóda alá, hogy százával felbukkanjanak Újév napján, és lemészárolják őket. Minket.Maozék felé van alagút. Újévkor mindig náluk vagyunk.
Nemrég olvastam a The Jewish Body-t. Borzalmas történetekkel találkoztam a Shoa idejéből. Hát, ez ma is él. Baruch haShem, hogy Izraelnek módja van az önvédelemre. Csak bátorsága is legyen folytatni! Ha a világon múlna, a történelem megismételné önmagát. És ahogy Hitler is csak kezdetnek szánta a zsidók (és cigányok és melegek) megsemmisítését, a terrorszervezetek sem állnának meg.

Láttuk, mi megy Franciaországban. Készen vagy rá, Európa?

Megyünk Joelért. Most estig nem fogok a háborúval foglalkozni. B"H megtehetem, nem élek közvetlenül benne.

2014. július 10., csütörtök

Jó ötlet egyáltalán Palesztína? Izrael, Palesztína. Vagy Izrael vagy Palesztína. Izrael és Palesztína.





Nem támogatom egy palesztin állam létrejöttét Izrael földjén. Elsősorban az az oka, hogy azt gondolom, ez a föld a miénk, Isten adta jogunk, hogy rajta éljünk. A tévesen megszállt területeknek nevezett területeket harcban, háborúban, életük árán szerezték meg Jordánia ellen az izraeliek. Miért kellett volna vagy kellene most feladnunk? Melyik lúzer ország tenné ezt meg?
Az arab államokból özönlenek a muszlimok Európába, Amerikába. Úgy tűnik, nem jó nekik a szülőországukban. Na most ennek kéne utánanézni, hogy miért. Tényleg gyarapítani kellene az arab országok számát? Úgy tűnik, jobban érzik magukat a nem muszlim vezetésű országokban. Eszembe sem volna elkergetni őket Izraelből, vagy akár olyan helyzetet teremteni a számukra, hogy el akarjanak menni. Többé-kevésbé ismerve szokásrendszerüket, nagyobb eséllyel élhetnék szabadon a mindennapjaikat a Zsidó Államban, ahol például egy család becsületét megvédendő elkövetett gyilkosságot a rendőrség nem hagyna eltussolni. Nem tudom, mennyire gyakran történik ilyesmi, de létezik.
Nincsen rá példa a világon, hogy egyazon országban több nép él együtt? Ez miért nem jó? (És ahol nem működik, nem lennének szívesek őket is ilyen mértékben b***tatni, kedves UNinterested in peace szerevezetek?)
Hogy a muszlimok nagyon gyorsan szaporodnak, és Izraelben többséggé válnának?  Ezt nem nagyon hiszem. (Egyébként mik a statisztikák a muszlim lakosságot tekintve Európa országaiban? És a latin-amerikai lakosságé az USA-ban? Kilátások?) Minél iskolázatlanabb egy népréteg és minél iskolázatlanabbak a nők, annál több gyereket szülnek. (Kivétel az  izraeli zsidók, minket nem lehet megmagyarázni.) Ha a mostani palesztin lakosság, és annak női tagjai is kaphatnának megfelelő oktatást, jogot és lehetőséget a továbbtanulásra, talán eldönthetnék, hogy tényleg 8-10 gyereket akarnak-e, vagy csak ötöt, teszem azt.
Állítólag Irán is azért nem fér meg a seggén, mert rájött, hogy nincs elég kisbaba, a nők nem szülnek eleget, 20-30 év múlva nem lesz elég katona. Ciki.
(Még nem néztem pontos adatokat.)
És ha mégis fel lenne hasogatva Izrael? Mármint ha tényleg itt élnénk mi békésen az életünket, két keskeny csíkország a tengerparton, az mennyi ideig működne? Mikor lenne olyan nagy a népsűrűség Palesztínában, hogy megint a zsidók legyenek a hibásak? Egy részük majd nyugat-európai országok muszlim lakosságát gyarapítaná, mások esetleg újra felvennék a fegyvert ellenünk. Lehet, hogy vannak (biztos vagyok benne, hogy így van) palesztinok, akiknek elegük van a vérontásból, és békét akarnak, de nekik is azt tanították, és azzal mosták át az agyukat, hogy a zsidók rosszak, Izrael gonosz agresszor, elvette, ami az övék. Ez nem feltétlenül az ő hibájuk, nem tudom, mennyire van módjuk más információhoz jutniuk, mint ami a saját médiájukból jön. Ha angolul nem tud. Ha héberül se tud. Ha esetleg kuss a neve egyébként is otthon. Vajon náluk is érték a gyereket nyitottságra, kreativitásra, kérdések felvetésére és feltevésére nevelni?

És mit lát, mikor elhajtok mellettük az autómmal, ahol stoppolnak? Nem nézek túl barátságosan, mert arra gondolok, 1. Ha hirtelen előrántana egy fegyvert, vagy követ akarna dobni rám (értsd: és a gyerekeimre a hátsó ülésen), gázt kell adnom gyorsan. 2. Na, ők bezzeg stoppolhatnak a semmi közepén, mert nem fogjuk őket bántani, de én halálos veszélyben lennék, ha itt álldogálnék. (By the way, tegnap megint megpróbáltak elrabolni valakit. Késsel közeledtek felé egy kihalt parkolóban. Idejében beszállt az autójába, és magára zárta.) Ha rám mosolyog a villamoson, rámosolygok. Meg a gyerekeire, ha nincsenek vele, van, hogy megkérdezem, vannak-e neki. De őszintén, bizsereg a bőröm alatt, mert nem tudok megbízni bennük. Egyszer olyan gyorsan indult el  a villamos, hogy egy arab nő elesett. Nem igazán érdekelt senkit, a többi arab utast se. Felsegítettem, megkérdeztem, jól van-e. Azt mondta, igen, csak kicsit megütötte magát, és lehet, hogy terhes. Ha az volt, az a kisgyerek most úgy egy éves lehet. És látta azt a felfordulást, ami Jeruzsálem utcáin volt. (Ha terhes volt, talán nekem mondta először. Én nem mesélem el boldog-boldogtalannak, ha talán babát várok, szerintem a legtöbb nő nem. Mennyi támogatást kap otthon, ha nekem elmondta? - Ilyeneket gondoltam akkor.)

Vissza Gázába: Szörnyű, hogy katonai akciók civilekben és gyerekekben is kárt tesznek,meg is ölik őket. Igen, ez szörnyű. De volna szíves valaki azzal törődni, hogy azoknak gyerekeknek, akiket a Hamasz élő pajzsként használ fizikailag és politikailag, legyen gyerekkoruk? Hogy ne gyűlöletre uszítsák őket, hogy ne katonai tréning legyen a nyári tábor, hogy géppuskázás helyett focizhassanak? Hogy fegyverkezés helyett gondoljanak arrafelé oktatásra, egészségügyre? Háborúban élni nem jó, szegénységben élni nem jó. De anyára, apára számíthatnak? Nagyszülőkre? A szomszédokra? A pusztítsuk el Izraelt és a disznó zsidókat! mellett van olyan is, hogy ültessünk fát, locsoljuk meg a virágot, szedjük össze és dobjuk ki a szemetet? Mert ha nem lenne ellenség, nagyon feleslegessé válnának a rakéták, de a fák és a jobbá tenni akarás hasznos lenne.

Izrael lakosságából 1949-ben minden harmadik Holokauszt-túlélő. A népesség maradékának nagy része arab államokból érkező menekült volt. Megkínzott, kisemmizett, terrorizált emberek, illetve olyanok, akik semmit nem tudnak földművelésről, Izrael éghajlatáról, földrajzi viszonyairól. (Oroszországból Izraelbe, az, barátaim, különbség, és nem volt net, hogy megnézzék, hány fok lesz a Negevben.) Férfiak, nők, gyerekek. Héberül nem, vagy alig tudtak, lengyelül, németül, oroszul, franciául, magyarul, jiddisül, angolul, arabul beszéltek...És mégis felépítettek egy országot, fejlesztették, megvédték, mikor kellett, tovább fejlesztették. Ez az alkotni, megjavítani akarás nem 1948 május 14-én kezdődött, ez a nép akart valamit csinálni. Ez a himnuszunk. Nem arról, hogy jajj, de megszenvedtünk, folyton csak bántanak minket (hú, de mérgesek lesznek rám ezért: a magyar himnusz néhány történelmi és földrajzi konkrétumtól eltekintve jobban illik a zsidókra, mint a magyarokra), és nem arról szól, hogy legyőzzük az ellenségeinket és megsemmisítjük őket. Nem is arról, milyen dicsőséges nép vagyunk, hogy  ein aleinu... A himnuszunk A remény arról szól, hogy mindig Izrael felé tekintettünk vissza is, de főként  előre, hogy szabad nép leszünk az országunkban, Cionban és Jeruzsálemben. Hogy felépítjük azt. Ez az ország szép. (Szinte minden körforgalom egyedi, megdöbbentő volt látnom, mikor ide érkeztem.) Ez a föld ellát minket ennivalóval. Ez az ország önkéntes csapatokat küld, ha valahol baj van, Haiti, Japán, Chile. Persze, hogy kellett, és kaptunk is segítséget, anyagit, politikait, de fegyverkezés kérdésében Izraelnek mindig meg volt kötve a keze. Szép mát és szép jövőt akarunk. Ha nem lennének a zsidók békés természetűek és alapjában véve jóhiszeműek (amiért annyira haragszunk néha egymásra, magunkra, Bibi Netanyahura), talán nem lettek volna progromok, talán nem lett volna Shoa, vagy nem ilyen méretekben. De lehet hogy remény se lenne. Mert vérre és folyton bosszúra szomjazva nem lehet szebb világról álmodni sem, nemhogy megteremteni azt.





2014. július 7., hétfő

Mérleg

Ilyen rakétaesőben nem lehet mérlegelni.
Á, itt még nem esik.
Majdnem minden,amit meg akartam írni, benne van ebben a cikkben. (Will the Jewish Terrorists Be Released for Peace?)
Még leírtam volna, mekkora a különbség az anyák és a támogató közösségek viselkedése közt. A mi fiaink édesanyái és családjai reméltek, imádkoztak, kitartásra biztattak. A melléjük kirendelt tiszt születésnapjára ünnepséget rendeztek. Szerte az országban és a világon imára szólítottak. És ennyi volt a jelszó: Bring back our boys!
A meggyilkolt muszlim fiú anyja bosszúért és újabb gyilkosságokért kiált. A saját negyedeikből Jeruzsálemben már füstölgő szemétdombot csináltak, a villamos már nem jár náluk, mert felégették, ízekre szedték az állomásokat. Édennel utaztam ott keresztül hetente kétszer. (Mikor készen lett, sokan kritizálták, miért kell egyáltalán feléjük is járnia a villamosnak. Nekik volt igazuk. Milliók a szemétbe.) Máshol buszokra dobáltak köveket, az egyik sofőrjét centiméterekkel kerülte el a kő. Ha eltalálja, talán mind szörnyethalnak, épp egy lejtőn haladtak lefelé.
És őszintén, én csak remélem, hogy ennél nem mennek tovább.
Gázából egy óra alatt hatvan rakéta érkezett.
Most már mi is lövünk. Nem azért, mert gonoszok vagyunk, és nem törődünk a szegény palesztin gyerekekkel, hanem mert gondoskodnunk kell a sajátjainkról.

2014. július 1., kedd

Akinek füle van


Megyünk vakációzni


Azt mondja a sógorom tegnap, mikor hírül adták a fiúk halálát: Balagan lesz Gázában.
Ugyebár a Hamaszt tették felelőssé, de Hamasz tagadta.
Egyértelmű, hogy nem csereakcióra pályáztak, a fiúkat nagyon röviddel az elrablásuk után kivégezték. Nekem már az is eszembe jutott,  hogy így akarnak katonai akciót kicsikarni Izraeltől, amit persze az egész világ elítél majd, mert ártatlan palesztinok(nak álcázott terroristák)at lerohanni pusztán három fiú meggyilkolásáért, mégis túlzás, mikor a Hamasz nem is vállalta a felelősséget. (Ugyebár nem hobbiból megy be a hadsereg pont Gázába, hanem mert ott nyíltan a Hamasz gyakorolja a hatalmat, választások alapján, annak fejeseit próbálják meg megtalálni és leszedni.) További gyomorforgatás itt.
A fiúkat eltemették, de a felelősök szabadon vannak, tán épp most tervezik a következő akciójukat. (Vagy gyerekeknek készítik elő a nyári tábort.)
A hadsereg azonban nem vonult be Gázába.
Ugyanakkor a fiúk elrablása óta hevesebbé vált a rakétaeső az ország déli részén. (Áhm, persze, nyilván nincs köze a Hamasznak a gyilkosságokhoz.) Légiriadó, ceva adom, ceva adom ('piros szín'). A legerősebben érintett területeken már nem is a sziréna szól, hanem ezt mondják be. Szánalmas próbálkozás, hogy kevésbé legyen traumatikus ezt hallani néha napjában többször. (Igen, olyankor is, amikor a kapjabeésforduljonfel nyugati világ azt hiszi, szegény gázai palesztinok, nefelejcset és muskátlit ültetgetnek a kertjeikben.) Gyerekek reggeli fogmosás közben, matekóra helyett, iskolába menet az autóból kiugorva futnak az óvóhelyekre. A biztonsági övet senki sem köti be, megengedhetetlen időpocsékolás. Persze vannak jó napjaik is, mikor egyszer sincs riadó.Jéj! És csak a tisztánlátás végett: Ezek nem "Megszállt területek". És mióta mérgesedett el igazán a helyzet? Én akkoriban nem voltam még Izraelben, mikor Gush Katifot ledózerolták, mert a palesztinoknak szúrta a szemét, hogy izraeliek termőre fordították a meddő földeket. Azóta senki földje, illetve rakétakilövő állomás.
Csak ma 30-40 rakétát küldtek Izraelre. Azt mondja a Maoz, ze klum, ('ez semmi'), múlt télen 2-300 is becsapódott. Naponta? Naponta. Egy akkora területre, mint mondjuk a Kisalföld. telefonon ismeretlen számra nem is szívesen válaszolunk, főleg bizonyos hívószámok esetén, ugyanis GPS alapján bemérhetik, hova küldjék a következőt. (Úgy látszik, Iránból jön némi technológia is, nem csak a fegyverek maguk.) Civil célpontok. Nekik szabad.
De térjünk vissza a mai napra: Két rakéta robbant Szderot városában. Négyen megsebesültek, ketten könnyebb égési sérüléseket szenvedtek. Tűz ütött ki, a károkat még nem sikerült felmérni. (Mi az izraeli katonaság válasza erre? Semmi.)
Van arról fogalma a messziről mindent jobban tudó okoskodóknak, milyen eszméletlen összegeket fordít az ország és a magánemberek (nem, nem bombázásra, hanem) ezeknek a rakétáknak a kivédésére és a lakosság megóvására? Minden középületben megerősített óvóhely, magánépületekben szintén kötelező. Sok helyütt a buszmegálló is eleve tömör betonból van. Vaskupolák. Hát ezért nem halunk mi meg. Ezt a pénzt nyugaton oktatásra lehet fordítani, egészségügyre, vagy ennyivel is többet nyúlhatnak le a (megválasztott) politikusok. És a hadsereg fenntartása? Ez nem csak pénz. Két fiam van. Nincs sem ember, sem nép, akit úgy gyűlölnék, hogy őket adnám az elpusztításukra. Vagy a férjem. Minden anya azért imádkozik, hogy mire a gyerekei megnőnek, már ne kelljen harcolni többé. Aztán, hogy a három év teljen el békében. Aztán, hogy ne legyen olyan háború, amikor a tartalékosokat is behívják. De mennek, mikor menni kell. Ki áll az útjába az ellenségeinknek, ha mi magunk nem? Mi maradna az országból, és hányan belőlünk, mire rájönne a sok nyugati nagyokos, hogy mi folyik itt valójában? És mit tenne, ha rájönne? Mert egy bocsánatkéréssel halottakat feltámasztani nem lehet.

A haifai orvosi egyetem arab hallgatója (így nyomjuk mi el az arabjainkat),a fiúk halálára ezt a szellemes posztot tudta kitenni: "3 gól Palesztínának". Ő orvos lesz nálunk, mert mi így nyomjuk el az arabokat.

Értem én, hogy ép ésszel felfogni  az itteni helyzetet nem lehet, mert nem az ép ész, a józan belátás és a logika alapján folyik az élet. Tán én se hinném, ha nem itt élnék. De itt ez az élet. Ilyen. Nem szégyen ám bevallani, ha valaki nem érti.
Mind ezzel együtt vagy ennek ellenére egy csodálatos országban élek, egy csodálatos, erős és optimista nép tagjaként. Annyit lehetne tőlünk tanulni, és annyira könnyen lehetne velünk békében élni. Hiányos és téves információk alapján, elődöktől örökölt vagy frissen szított ellenszenv és gyűlölet alapján megítélni akár minket, akár az országunkat, érzéketlenség, és a történelem ismeretében arcátlanság is.




- Hallottad, hogy az Áramszolgáltató Vállalat látja el árammal Gázát akkor is, mikor lőnek ránk?
- Látod? Na, ez szolgáltatás!


2014. június 30., hétfő

Baruch Dayan haEmet

Tegnap, elrablásuktól rövid autóútnyira megtalálták Eyal Yifrach, Gilad Shaar és Naftali Frenkel holttestét. Kevéssel az elrablásuk után megölték őket. Izrael osztozik a család és barátok gyászában. Erre nincsenek szavak.

 Eyal Yfrach, 19 marad


  Gilad Shaar, 16 marad


Naftali Frenkel, 16 marad

Nem hiszem el, hogy ők már nem jönnek haza.

Adja az Örökkévaló, hogy ők legyenek az utolsók!
Nyugodjanak békében!





2014. június 26., csütörtök

Fiúk, gyertek haza!


Napok (hetek) óta érlelődik bennem egy bejegyzés, de még mindig nem tudom, mit, hogyan.
Egy másik blog másik bejegyzése kicsapta a biztosítékot, pedig megszokhattam volna már azokat, akik naivitásból, gyávaságból vagy hülyeségből azt gondolják, ha a palesztinok megkapnák, amit kérnek, csönd lenne, béke, megoldás. A palesztinok ezt kérik, egy államot (most, nem ám, amikor megkaphatták volna, '48-ban, nem akkor nem kellett, illetve egy frászt, csak sokat akart a szarka, Izrael győzelmével viszont, beestek két szék között a pad alá, mindegy), de nem ezt akarják. Elkönyvelnék, mint sikeres lépést az Izrael megsemmisítéséért megteendő úton. Nem egyszer kiáltották ezt már világgá, csoda, hogy be nem rekedtek még, a világ meg nyilván süket, vagy arabul nem ért, igaz héberül se.
Mert ha államot akarok (amire vagy van jogom, vagy nincs, történelmileg nincs előzménye, de hát mindegy, új államok születnek, nem ez a baj), akkor az a módja, hogy robbantok, lövök, késelek, katona vagy civil, fiatal vagy öreg, csecsemő, nő, férfi, mindegy? Hogy beöltözök, megtévesztek, elrabolok, elengedem, ha cserébe én is visszakapom a terroristáimat? Úgy nevelem a békére a gyerekeim, hogy azok életcélja legyen zsidókat ölni, hogy azok örüljenek, mert három tizenéves fiút elraboltak? A baj nem a Hamasszal van, velük legalább tudjuk, hányadán állunk, hanem azokkal, akik rínak, ha kinéz nekik valami segítség érte, és örvendeznek, ha a Hamasz elvégzi azt, amire ők éppúgy vágynak.
De végső soron a baj velünk, hogy hagyjuk.

Volt egy film, pár éve, Is this the  face of a terrorist? Az Aish.com-on volt is erről egy nagyon jó cikk.

Are these faces of terrorists?














 Oh yes, they are. Vagy lesznek holnap. Vagy a támogatóik.

Ezek a bónusz képek, akinek van hozzá gyomra:



Nem tudjuk ma már, ki Amalék leszármazottja, úgyhogy nincs nép, kit tórai parancsra utálhatunk. De Izrael ellenségeit és a zsidók ellenségeit még mindig kötelességünk. Drágáim, a nyújtsd oda a másik orcádat is, az egy másik vallás. Ezen kívül ezt a tanítást ki is próbáltuk. Hatmillió füstölgött el a nyomán.
Most akkor talán álljunk ki magunkért.

Felmentem a Bringbackourboys facebook oldalára, hogy megkeressem ezeket a képeket. Hát,ott ilyen nincs, ezek nem onnan vannak. Ott van a nép, akit csodálok, akihez büszkén tartozom.. Ha csak fele ennyire szeretnék egymást és a saját gyerekeiket ezek a mi békepartnereink, öt perc alatt lenne tényleg béke.

Addig idézek Herman Wouk-tól:
"... csakis akkor jöhet el a megbékélés a Közel-Keleten, ha a Zahal erős marad, és őrt áll az ellenségeskedés  hosszú éjszakáján az Úr békéjének hajnaláig. Jöjjön el mielőbb,még a mi életünkben!"

2014. május 20., kedd

Az életem egy rohanás

1. Joelnek kellene találnom a közelben magyarul beszélő játszótársat. Megkérdeztem a fb-on az Izraeli kisgyerekes magyarok csoportban, de úgy tűnik senki sem lakik Kochav haShacharhoz közel. 

2. A csoportom leérettségizett angolból. Persze ez csak az első a három megírandó teszt közül, de akkor is kisebb csoda. Egy fiú megbukott, de ő azt sem tudta, mi az hogy 'and'. A szülési szabadságom alatt került a csoportunkba. A csoport átlagos sikere jót tesz a javaslatnak, hogy jövőre négy osztályt kapjak. Jupí.

3. Fogalmam sincs,mikor kötözünk ebből a karavánból akárhova is. Kiderült, hogy a Területeken vásárlandó házhoz igényelt hitelnél a bankok 40% önrészt kérnek (25 helyett), és annyink nincs, szóval ez ugrott. Viszont Maoz húga vett egy teleket náluk, ami hosszú történet (a miért),mert nincs igazán pénze, úgyhogy Maozt kérdezte, nem akar-e felezni. A telek elég nagy két lakás építéséhez. Maoz szerint jó befektetés, ha kiadjuk, az visszafizeti a rá felvett kölcsönt, aztán eladhatjuk, és meglesz apénz egy itteni lakás ára (vagy majdnem). Én nem tudom, akár igaza is lehet, de mivel a szülőfalujáról van szó, rögtön vitatkoztunk egy jót, mert szerintem az a hátsó gondolata, hogy majd odaköltözünk. Ezt pedig verje ki a fejéből.

4. Joel haját levágtuk.  Éljen,éljen!


5. Éden egyik napról a másikra kicsi nudnik lett. Nem akar egyedül játszani,de főleg a saját ágyában aludni nem. Mondjuk tegnap este sikerült lefektetnem oda, hogy legalább pár órát pihenjen a hátam normális pozícióban, de most például nyávog. Szerintem idegesíti, hogy nem tud még mászni. Amúgy cuki, imádom.

6. Ezer dolgozatot kell leadnom, úgyhogy ennyi.

2014. április 28., hétfő

Shoa

Most nem viselem jól, hogy nem tudom, az én őseim  melyik oldalán álltak a történetnek. Megtudom egyszer?

2014. április 27., vasárnap

Hogy hívják

-Joel, hogy hívják apát?
- Maoz.
-Igen, okos vagy. Maoz Gueta. 
- Nachon (igaz), Maoz Gueta.
- És hogy hívják anyát?
-Judit.
-Igen, Judit Gueta.
- Judit Gueta.
- És hogy hívnak téged?
- Joel.
- Okos vagy. Joel Gueta.
- Nachon, Joel Gueta.
- És hogy hívják Édent?
-Tutti frutti.

Most megtanulunk nevet, címet, telefonszámot...
Szeuda slisitre tegnap délután felmentünk a volt szomszédunkhoz. Joel imádja a gyerekeket, főleg a legnagyobbat, de a kislányt is, vele együtt járnak bölcsibe. Ők kint játszanak, Maozék épp megjönnek a zsinagógából, mi beszélgetünk egy tejeskávé mellett. Reut elkezdi megteríteni az asztalt, én kimegyek, hogy behívjam az aprónépet. Ori (a legnagyobb) a szomszéd kisfiúval játszik, Noam már kidőlve a szobában.Hol van Noga és Joel?? Nem látóhatáron belül. Végül a zsinagóga melletti játszótéren találtuk meg őket (a szomszéd lányok útbaigazítására). Ennyit arról a tanácsról, hogy ne menjek utána, akkor majd visszajön.

2014. április 22., kedd

Joel élete nem csak játék és mese (hát még Édené)

Bár mostanában többnyire az foglal le minket, hogy kitaláljuk, hogyan lehetne kezelni Joel agresszivitását (csíp, harap, üt, fejel, és időnként rúg is), időnként jókat szórakozunk.
Joel szereti a fényképeket, én meg szeretem mutogatni neki,főleg mivel az én családomat máshol nemigen látja. Egy régebbi album került a kezébe. Van nekem egy fényképem megboldogult színházimádó koromból, ami a színészek napján készült a Margit-szigeten. Pindroch Csabával vagyok lefotózva. "אינה אבא גדול!" -mondja Joel. "Nagy apa!"

 אבא גדול


אבא קטן


Annyira vicces ez a gyerek. Ma este azt mondta, menjek ki apához,ő bent marad egyedül aludni. Aztán rögtön sírni kezdett,ahogy felálltam az ágyról. Vissza akartam feküdni hozzá, de határozottan kiküldött. Mindenre rákérdeztem, hogy jól értem-e, de azt akarta, hogy én kijöjjek, ő pedig bent maradjon és sírjon. Valószínűleg azért, mert akkor megvigasztaljuk. Okos. Végül ketten altattuk. Mikor zörögni kezdett a mosógép, átküldött Édenhez (aki a másik szobában aludt),tegnap ugyanis Éden nagyon megijedt, mikor centrifugázni kezdett a gép. De aztán utánam jött. Aranyos.
Végül én győztem, mindenki elaludt, és elmentem zuhanyozni.
Ha hipnózissal vissza lehetne menni emberek gyerekkorába, és elmondanák mi hogy volt, mit éreztek, az sokat segíthetne a gyereknevelésben...

2014. április 13., vasárnap

Bár már itt lenne...

...akkor abbahagyhatnám a készülődést.
Hátravan:
  • mikró
  • kicserélni az edényeket (már elkezdtem)
  • kicserélni a kaját és fűszereket
  •  visszatenni az asztalterítőt
  • bepakolni a táskát
  • kóserolni a konyhapultot és a mosogatókat (ajvé, Maoz szerint öt perc, na most ezen röfögve röhögök)
Asszem,ennyi.

És fáj a torkom, Éden vodka-citrom ízesítésben fogja kapni éjjel az anyatejet.

2014. április 7., hétfő

Jön, jön, jön!!! -Pészach

Még soha nem takarítottam igazán Pészachra, viszont most itthon leszünk félünnepen, és Joel is van már akkora,hogy majdnem mindenhol potenciális chametz lelőhely legyen. Aránylag jól állok. Csak semmi ne jöjjön közbe. Tegnap a metapelet kezdődő hisztériával figyelmeztetett, hogy Joelnek piros a szeme, ennek járjak utána, mert sok a szemgyulladásos gyerek most, és ők nem jönnek a bölcsibe... Estig nem is láttam rajta, hogy valóban piros lenne. Akkor próbáltam teás borogatást tenni rá, de Joel még álmában is ellenállt. Elmentünk az orvoshoz, aki megállapította, hogy ez nem gyulladás, inkább csak allergia. Tény, hogy én is napok óta tüsszögök és vakarom a szemem. Kaptunk egy papírt, hogy NEM FERTŐZŐ. De a sikerhez az kell, hogy a fertőzőt se kapjuk el, mert aztán láttam, hogy miről is beszélt Tali.
Éden cuki. Elfogultság, nem elfogultság, a legédesebb baba a világon. Folyton átgördül a hasára,de utál úgy lenni. És elfelejtette, hogyan kell visszafordulni a hátára, úgyhogy egy darabig nyöszörög, aztán kiabál. Néha az oldalán alszik. Édi.


Bár a hazudós időjárásjelentés mára is olyan meleget mondott, mint tegnapra, délután már elég erős szél fújt. Joel mondta is, hogy fél az oroszlán.
Hámánt úgy belevéstük az agyába, hogy még ma is fujja Hámán, nununu Hámán volt hazafelé az autóban. Ez a magas fákról jutott eszébe.
Megjöhetne az allergiás orrcseppem.

Eszternek megszületett a babája, Eli Noah. Mazal tov!
Nem tudom,akarok-e valaha otthon szülni.  Maoz nem. Bár neki mindig úgy mgyarázok,minthameg akarnám győzni. Valójában nekem kicsit sok macera, és nem bírom, ha mások randalíroznak a lakásomban, én meg nem tudok tenni semmit. Kéne egy köztes megoldás. Az lenne a jó, ha hagynák az ember lányát a saját szülésznőjével szülni, ha van neki, és csak akkor avatkoznának be, ha chasz vechalila baj van. Addig viszont nem is látnám őket, vagyis jó esetben nem látnám őket egyáltalán.

Aktuális legkisebb ikrek anyukája mesélte, hogy az eggyel (?) nagyobb gyereknek az a félelme, hogy az egyiptomiak el akarják venni a kisbabákat. Minden nap többször megkérdezi, hogy de ugye apa erősebb az egyiptomiaknál, nem fogják tudni elvinni az ikreket, ugye nem hagyja?

2014. március 30., vasárnap

Joel - főleg héberül

Joel köszöni, inkább héberül beszél, de azért halad a magyarral is. Tegnap mondta először, hogy "enyém".
Kezdi érteni a különbséget a hímnemű és nőnemű igealakok közt a héberben, úgyhogy amikor kér tőlem vagy az apjától valamit, akkor van a תביא לי és a תביאל ...

Most kicsit meg van fázva, és folyton vagy el van dugulva az orra, vagy folyik, vagy mindkettő. Tegnap altatás közben is tíz másodpercenként kérte, hogy töröljem meg, végül szóltam Maoznak, hogy hozza be az orrcseppet:
מעוז, תביא ליואל טיפות!        (Maoz, tavi tipot! = Maoz, hozd ide a cseppeket Joelnek!)
Mire Joel:
אבא,תביא קפוד!                   (Aba,tavi kipod! = Apa, hozz egy sünt!)

És amúgy Maoz Éden D vitamin cseppjeit hozta be, amit én be is csepegtettem Joel orrába, mert a félhomályban nemigen láttam a cimkét (és nem is néztem). Aztán végül rávettem Joelt (egy újabb csepegtetéssel fenyegetve szegényt), hogy inkább szagolgassa a mentolos orrizét, és az segített is valamit.

Egerek és emberek

Nem értek egyet azzal, hogy a kozmetikai ipar állatokon kísérletezzen, de ennek az egyet nem értésnek két oka van. Az egyik az, hogy sajnálom az állatokat. Lehet is olyan termékeket kapni, amiken rajta van a nyuszi jeléül annak, hogy adott gyártó nem kísérletez állatokon. Az a baj ezzel, hogy attól a termék még nem jobb, sőt. Ugyanis az állat jólétét nem helyezem az ember jóléte elé. Azért kell állatokon kísérletezni, mert tele van vegyszerrel a cucc, és azt mégsem lehet rögtön emberen kipróbálni. Ezért nem kellene vegyszerekkel teli kozmetikumokat meg tisztálkodási szereket készíteni. És akkor a nyuszi is boldog meg a mi egészségünk se megy tönkre.


Elkaptuk az egerünket. Két éve bizonyára beszámoltam róla, hogy láttam egy egeret a hűtő alatt,míg Joelt szoptattam a kanapén. Nos,most Édent szoptattam az asztalnál, amikor Algernon kiosont a hűtő alól. Tegnap éjjel végül elfogtam. Lesben ültem, és dokumentáltam is. Két éve kitettünk egy ragadós csapdát, de eszébe se volt lépre menni. Ami szó szerint is igaz, mert a hangyairtó mérges mézet is a hűtő sarkához tettem le tavaly, és abból sem evett a jelek szerint. Szóval egy nagy üvegben egy darabka sajt hatásosabb és humánusabb is.



Reggelig várt az üvegben, aztán Joel és Maoz bölcsibe menet elengedték. Joelnek nagyon tetszett.Már tegnap látta, mert épp a A három kiscicát meséltem neki (aki meglátott az udvaron egy egeret,és - uccu neki - utánafutottak), amikor kijött egy nagy morzsáért a rejtekéből. Reggel megnézte közelről is, nagyon tetszett neki. Maoz azt írta, hogy a nagy szemetes mellett engedték el, hogy legyen neki ennivalója. Visszaírtam neki, hogy ott tanyázik az összes macska, úgyhogy ha nem iszkol el onnan marha gyorsan,ő lesz ennivaló. Állítólag elfutott.


2014. március 20., csütörtök

Helyzet

Vivi nagy mázlista Édennel. Éden mosolyog, egyedül is eljátszik, minden további nélkül elfogadja a tejet a cumisüvegből, mikor fáradt, elalszik. Még cumija sincs, amit elveszíthetne. Kérdezte, a nagyobbik is ilyen nyugodt-e.

Joel csodálatos kisgyerek, de időnként agresszív. Ma Éden kapott egyet a fejére a Szimba nevű műanyag oroszlánnal. Sírni kezdett, én azonnal elvettem Szimbát, és büntibe tettem. Erre Joel kezdett sírni, Éden kiröhögte, Joel pedig nem folytatta a bőgést, tudta, hogy rosszat tett.
Jó lesz majd, amikor kölcsönösen ütik egymást...

A jesivában minden a régi. Mindjárt itt az érettségi, és ez rajtam kívül alig izgat valakit.

2014. március 17., hétfő

Pánikvásárlás, pánikevés

Holnap megyek vissza dolgozni. Nem!

Ali Express, eBay (2x), iHerb (2x)
csoki, almás rétes, csokis süti, gusztustalan rolád,szendvics, és most jutott eszembe túró rudi

Nem vagyok rá büszke. De ez most nem a büszkeségről szól.

2014. március 11., kedd

Muffinkenyér

A múltkori sós muffinok elég gyatrára sikerültek. Végül megettem őket a reggelikávéhoz, mert ételt nem szoktam kidobni, de nem volt benne élvezet.
Hanem a mai!
Az az okosság, hogy élesztő van benne sütőpor helyett, amúgy minden maradt a régiben. Kétfélét csináltam, a paradicsomos-hagymás már kész, és isteni finom, a kétféle sajtos most sül, és csak este fogom megkóstolni, mert csirkét ebédeltem.
Leírom a receptet, hátha valaki kedvet kap. Most kicsit nagyobb adagot készítettem.

 Muffinkenyér

Hozzávalók: 3,5 csésze liszt (én fele teljes kiőrlésűt kevertem a sima liszttel)
                  3,5-4 kiskanál szárított élesztő
                  1-2 evőkanál cukor
                  1/2 csésze zabpehely
                  1/3- 1/2 csésze olaj
                  1,5 csésze víz (vagy más, pl. paradicsomlé)
                  1-2 kiskanál só
                  kevés bors
                  2 x 1/2 csésze valami: szárított paradicsom, pirított hagyma, sajt, dió, gomba stb.

Elkészítés: Mindent összekeverünk a són és a valamiken kívül, hozzáadjuk keverés közben a sót és a valamiket.Nem fogjuk tudni kézzel jól dagasztani, mert majdnem folyékony állagú tésztát kell kapnunk, jó nyúlós-ragadósat.
Várunk egy félórát, hogy keljen, aztán muffinformába töltjük, mindegyik formába úgy a 3/4-éig.
Várunk, hogy itt is keljenek, közben előmelegítjük a sütőt 180 C fokra.
Betesszük sülni, és kb 25-30 perc alatt kész is van.

2014. március 10., hétfő

Chag Purim, chag Purim chag gadol lajehudim


Mivel Joel már kétéves nagyfiú, aki olyan komplex történetek megértésére képes, mint a Boribon és Annipanni, Az oroszlán, aki az epret szerette és Az öt lufi története, gondoltam, Purimról is tanulhatna kicsit. Nem véletlenül mentem középiskolába tanítani, fogalmam sincs,hogy kell kisgyerekeknek elmagyarázni valami bonyolultat. Külön probléma, hogy majd' az összes ünnep ugyanarra a sémára hajaz: "Meg akartak minket ölni, mi túléltük, most akkor együnk."
A következőképp vágtunk bele. Rajzoltunk egy buggyos nadrágos illetőt koronával: Achashverosh. Nénit koronával: Eszter. Bácsit szakállal, pajesszal: Mordechai. Aztán egy buggyos nadrágost korona nélkül összeráncolt szemöldökkel: Hámán. Aztán a nyakába egy kötelet, fölé egy fát (aztán mellé egy oroszlánt,mert fenn kell tartani a figyelmet). Ki ez? Mordechai.Mordechai hajehudi, jó Mordechai, Mordechai okos. Eszter is jó, Eszter királyné. És nagyon szép. Ki ez? Hámán. Hámán nem jó, Hámán meg akarta ölni a zsidókat. Fel is lógatták a fára, ojvavojj Hámán, pfuja Hámán. Aztán még egy oroszlán.
(Nem nagyon pedzegetem ezt a fellógatás témát, meg a megölést sem, persze. Mikor először látta Mufasa halálát, láttam, hogy valahol a lelkében megsejtette, mi történik, de a felszínen most idáig racionalizálta: Kum, aba, olchim habaita, lo lishon. Ojjojjojjj, Mufasa joshen. = Kelj fel, apa,megyünk haza, nem aludni.Ojjojjoj, Mufasa alszik.)



megj: Hava narisha (Gyerünk,csapjunk zajt) helyett én egész mostanáig azt énekeltem: Hámán ha ish ra (Hámán a rossz ember). Never mind,az enyém jobban passzol.

Tegnap hazafelé az autóban Joel tanúbizonyságát adta, hogy emlékszik: Az egyik fára fel van lógatva ágy bábu, Hámán. Látod, Joel,itt van a Hámán, jól fellógatták a fára. Ő: Hámán, ojjvavojj, fujja Hámán, fujja Hámán, nem szabad! És még egy csomó minden az ő halandzsa nyelvén.
Azt hiszem, tökéletes a kétévesek szintjén. Tudja a neveket, néhány dalt, és hogy Hámán rossz.
Lemondtam a szofisztikált jelmezeimről. Mindenki Purimbeli szereplő lesz, mert Joel olyan büszkén jött haza pénteken a bölcsiből koronában és palástban.





Itt pedig egy történet, amire véletlenül bukkantam, aztán  kiderült, hogy köze van Purimhoz is meg Magyarországhoz is. Én persze kisírtam rajta a szemem, de én már csak ilyen vagyok. Hány ilyen Eszterek van még, akikért nem jöttek haza a szüleik?

(cím: Purim ünnepe, Purim ünnepe nagy ünnep a zsidóknak)

2014. március 3., hétfő

Héber alapvető: gyerekdalok


 שלושה דגים


אני רוחץ ידיים

Nekem ez a kedvencem, de sajnos már nincs fent a jó minőségű, csak ez.



הסבון בכה מאוד




כך נולד הצבע





פילפילון

 A húgom szerint ez nagyon fura, de Joel szereti.



Utána jön a גן סגור . Ezt nem ismertem, de cuki.


Ez pedig egy irtó hosszú összeállítás. Benne vannak a legismertebb dalok. Vastaggal szedtem a nekünk bejövő dalokat,és melléjük írtam, mikor kezdődnek. Az benne a jó, hogy feliratozva van.
 השפן הקטן
יש לי קוביות קטנות
העף הוא חשוב
האותו שלנו 3:40
יש לי מותק של ארנב
רכבת
עשר עאבעות 7:30
אמא יקרה לי
בוא אליי פרפר נחמד 9:50
שירי יום הולדת
יש לי שתי ידיים
שעון בן חיל 14:50
עוגה, עוגה
הסבתא של אפריים
מי שטוב לו ושמח
אווירון
לפעמים אני 23:50...
רוץ בן סוסי
איפה האגודל
נד, נד 29:00
גינה לי
נומי, נומי
אני כזה תינוק

2014. március 1., szombat

Héber alapvető: mesék

מיץ פטל





חמישה בלונים





האריה שאהב תות





אליעזר והגזר


Jó,ezt itt éneklik, de így bele is mászik az ember fülébe, és még Éden is teli szájjal kacag, ha elkezdem énekelni, hogy Mi rotze, rotze lishmoa maase begezer....



Egyelőre. Majd jön a többi.

2014. február 26., szerda

A mellpumpa

Amikor az ember lánya szül, kap a kórházban ajándékcsomagot. Minták vannak benne, pelenka-, mellbetét-, popsikrém-, cumisüveg és kuponok. 80 sékel árengedmény a SuperPharmban az Avent kézi mellpumpára. El is küldtem a Maozt még akkor, hogy vegye meg, ha megéri, nyilván meg, hiszen 80 sékel lejön belőle! Nem. Még így is 300-ba került volna. Nem baj,addig itt van az elektromos. Igen ám, de mi lesz, mikor dolgozni fogok? Ezt az óriási ipari fejőgépet mégsem hurcolom magammal. Tehát ma megvettem a kézit. Nem a SuperPharmban, de így is drága volt. El is rejtettem a táskámban, hogy Maoz ne lássa, amikor leadom neki Édent,amíg órára megyek. De elszámítottam a dolgokat, és este pont akkor ért haza,mikor a konyhaasztalnál javában próbáltam ki a szerzeményt. Rezzenéstelen arccal köszöntöttem,majd zacskóztam a tejet,és elmostam a pumpát. Most nem tudom, hogy tényleg nem tűnt fel neki, vagy mi?
Drága dolog a gyerek. Ebben a hónapban már annyit költöttem rájuk ruhára, mint az elmúlt két évben magamra összesen. Mondjuk meg is van Joelnek szinte mindene jövő télre, és már Pészachra is megvan ing, nadrág. Imádok gyerekeknek ruhát venni. Mindenben olyan szépek aztán. Viszont Joel elérkezett abba a korba, amikor otrombábbnál otrombább mintákat nyomnak a melegítőkre a méretében.

2014. február 24., hétfő

A gyerekek olyanok, mint a csoki

Néha úgy érzem, gyorsan akarok még egy gyereket. Persze nem mindig, és nem is vagyok benne biztos, miből táplálkozik ez a gyorsan még egyet akarás. Kicsit korai lenne még. Éden olyan cuki! És egy perc alatt meg fog nőni. Amikor majd máshogy lesz cuki. Joel gyorsan halad a beszédfejlődésben. A metapalet szerint ő beszél a legtöbbet, és persze mindenkit kioszt, hogy az nem úgy van. Ötletem nincs, ezt kitől örökölhette... Mondjuk ő a legnagyobb a csoportban, szóval nem olyan nagy meglepetés, hogy szépen és sokat beszél, de mégis, hiszen mindezt két nyelven teszi. És énekel. Szeretjük az  Erdőmélyén házikót. Le is rajzoltuk. Nem vagyok megelégedve a magyar dalokkal, szinte mindegyik beteg vagy szomorú. A héber dalok olyan cukik.
Éden pedig tekergeti magát hanyatt fekvésben. Tegnap Maoz pelenkázta a kanapén, amikor ráöntöttem (inkább mellé,de rá is ment) a tejes teám a laptopra. Maozt ezzel lehet a sírba tenni,főleg, hogy ment az iphone-ra is belőle. Rögtön ugrott, hogy elsősegélyt nyújtson a gépeknek, közben Éden meg tekergette magát. Fel kellett rá hívnom Maoz figyelmét, hogy ha Éden a másik irányba csavargatta volna a derekát,már leesett volna a földre, úgyhogy inkább vele törődjön, a laptopnak nem lesz semmi baja. Nem is lett. Csak a space kicsit ragad.
De hasról nem akar átfordulni, és úgy általában nem érti,miért kellene a hasán feküdni,mikor úgy semmit sem látni, és kényelmetlen is. Viszont hanyatt fekve elkapja a lógó játékokat, és betömi a szájába. Amit még nagyon ügyesen tud elkapni, az a nyakláncom. A hüvelykujjszopást mesteri szintre fejlesztette. Ezzel el is alszik. De éhesen is az ujját tömi a szájába, és hangokat ad erőlködésében, hogy nem tud belőle semennyi tejet sem kipréselni. Annyira imádom!

Babaszabadság

Érdekes dolog, ki honnan közelíti meg. Eszterrel beszélgettünk erről. Én mondtam, hogy olyan egy éves kortól már jó szívvel tudnám beadni a bölcsibe a gyerekeim. Akkor már közlekednek, játszanak, majdnem járnak, elszórakoztatják magukat és egymást, már mindenfélét esznek és nem csak pépesen. Eszter mondta, hogy ő inkább két év körül tudná ezt elképzelni. Mondtam, hogy látszik, hogy ő a Magyarországon adott három év felől közelít, én meg az itt adott 3-6 hónap felől.
Szóval az itt adott 14 hét fizetett szabadságom letelt 15-én, de már előre mondtam, hogy tovább fogok itthon maradni. Na most, én a következőkben vagyok iszonyú rossz: telefonálás, ügyek intézése telefonon, érdekeim érvényesítése hivatalos vagy félhivatalos közegben. Szóval Medinat Israel adta jogom fél évet itthon tölteni anélkül, hogy elveszítsem az állásom (fizetés nélkül a 14 hét letelte után), és az én szememben érthetetlen, hogy valaki visszamenjen ennél hamarabb, ha nincsenek anyagi gondjai. Mivel mi nem vagyunk anyagilag a helyzet magaslatán (azért nem vagyunk nagyon legatyásodva sem), és idén Adar 2 jóvoltából a hatodik hónap pont a tavaszi szünetre esik, hivatalosan visszamentem volna kis híján öt hónap után, de gyakorlatilag még itthon lettem volna, mert nincs iskola, illetve csak pár napot dolgoztam volna még a szünet előtt. Persze ezt hivatalosan is közölnöm kellett volna az iskolaigazgatóval, de hát úgy voltam vele, hogy a merakazet anglit (a főangoltanár, én nem tudom, mi ez magyarul) tudja, és ugyan miért is gondolnák, hogy hamarabb visszamegyek. Elhatároztam, hogy ma már tényleg felhívom a sulit 9-kor. 8.59-kor csörgött a telefonom, az iskolaigazgató (titkárnője) volt az. Beszéltem (az igazgatóval), mondta, hogy a szabadságom lejárt, nem kapott más információt arról, hogy mikor megyek vissza. Mondtam, hogy bocsánat, hogy nem telefonáltam, de egyébként maradhatnék még itthon. A lényeg, hogy az ő szemszögéből ha nem megyek vissza 14 hét után, az az extra, az enyémből az, ha visszamegyek. Érdekes. Persze hamarabb megyek vissza, mert ennyire bírok magamért kiállni. Meg azért is, mert így négy vagy öt napot fogok Purim után dolgozni, amire kapok félhavi fizetést, ami igen jól fog jönni azok után, hogy tegnap kiperkáltam 2000 sékel tandíjat, hogy a Maoz számlájáról annyival is kevesebbet vonjanak le. Április első hetében éves kirándulásra megy az egész jesiva, aztán pészachi szünet van, szóval az eredeti tervhez képest nem rossz a helyzet, akkor még nem tudtam, hogy mikor van az éves kirándulás, azt hittem, azon a héten fogok tanítani, így ez másfél héttel hamarabbra csúszott. Lo nora. Legközelebb majd márciusban szülök, akkor nem lesz ezzel gond.

2014. február 17., hétfő

Megint sütünk

Recept videóval itt

De a videó itt is:

Bár van hová fejlődnöm a témában, mégis jól beépült a mindennapok gyakorlatába az ételekre mondott áldás, amit onnan tudok, hogy amikor a filmekben valaki eszik, mindig meglepődöm, hogy csak úgy beleharap. Mint a fiú is itt a muffinba a végén.

A kezeim megint csodálatosan néznek ki, úgyhogy most kipróbálom, mi történik, ha a minimumra szorítom a cukorbevitelt (a reggeli kávéra, mondjuk). Ehhez kell nekem  valamilyen sós süti reggelire. Kéksajtos-diós  muffint fogok készíteni. Most gondolkodom rajta, hogy teszek bele almát is. A legjobb lesz, ha kísérletképpen csak néhányba teszek.
Érdekes, hogy a videón 22 percig sütjük a muffinokat 180 fokon, a recept szerint pedig 190 fokon 28 percig, ne, kérem, senki ne jöjjön zavarba! Ez a Steiner Kristóf meg milyen sokoldalú,  múltkor is valamelyik női lap írta, hogy vallási kérdésekben talán (?) hozzá lehet fordulni, illetve hogy ő fog a levelekre válaszolni. Na mindegy, nem emlékszem pontosan. Nekem is kéne valami ilyen dolog, főleg, ha fizetnek is érte.


2014. február 12., szerda

Mit tegyen egy angol bárd, ha...

Ebben az orrdugulásban az a legrosszabb, hogy nem érzem a jó babaillatot Édenen. Mást se, és annak Joel esetében például még örülni is tudok, de jó lenne, ha elmúlna már. Ittam teát, citrom, méz, hagyma, orrcsepp, narancslé, grépfrútlé, pomelo, zöldségleves, fokhagyma mind megvolt. A forró italok és a forró zuhany ideiglenesen segít, aztán kezdődik elölről a világ taknyos zsebkendővel való elárasztása. Joel meg segít. Éden virul, éljen az anyatej! (Aminek termelődését segíti a citromverbéna - itt lujza - , mint ez az elmúlt három napban kiderült.)

2014. február 5., szerda

A történet

Nem tudom, írtam-e erről valaha is, szerintem soha semmit, de miután végigolvastam a Magyar Narancs interjúját Szegedi Csanáddal, felmerült bennem egy kérdés. Otthagyta a Jobbikot, a nacionalista nézeteit felülvizsgálta, zsinagógába jár, a zsidóságról tanul, Jom Kippurkor böjtöl. Mi maradt ki?

Az én szüleim vallásukat nem gyakorló keresztények voltak, a nagymamám járt templomba, két nagynéném eléggé hívő, ezt a család férfitagjai szentségeléssel kompenzálják. Jártunk hittanra és járattak templomba. A gimnázium alatt katolikus kollégiumban laktam, és  jártam keresztény közösségbe önszántamból is, sok mindent tanultam, és sok jó embert megismertem. Egyáltalán nem találkoztam köztük antiszemitizmussal. (Később nem köztük, de tagok barátai közt igen, egyiküktől kaptam is kellemes e-maileket, amiket akkor közöltem is a blogomban.) Utólag gondolom, hogy volt egy néhány zsidó fiatal is köztünk, és azt is látom, mennyi mindent nyúltak le a zsidó kultúrából, hogy élőbb legyen a vallásgyakorlásuk. Az egyetlen, amiért iszonyú pipa vagyok, az a HaTikva zenéjére írt jézusos dal, ezt nem fogom megbocsátani annak, akinek a fejéből kipattant. Ez nekem jó is volt így, egy valami dobta a kavicsot a fogaskerekek közé: amikor megkérdeztem (valakit, aki értelmes, nyitott, csodálatos ember egyébként), hogy hogy lehet az, mert én nem értem, hogy Istn jó, mindent tud előre, mégis engedi azokat az embereket megszületni, akik aztán Pokolra kerülnek, de nem ám az idők végezetéig csak, hanem örökre. Ha szeret minket, vagy nem volna szabad hagynia, hogy ilyen emberek megszülessenek, vagy a Pokolnak nem kellene léteznie, de legalábbis nem örökre. Tényleg akartam tudni a választ, de annyit mondtak, ilyet ne kérdezzek, mert ez eretnekség. Hát ha az én megérteni akarásom eretnekség, akkor itt valami bűzlik. Nem pont emiatt, de távol kerültem a vallástól, aztán nem is sikerült visszatalálnom, pedig szerintem egészen jó helyeken próbálkoztam újra. De nem voltam otthon. Mintha tévét néznék, szép volt, jó volt, de csak epizódok, amiket nézek, én nem voltam a része. Hagytam is, nem kell erőltetni. Anyukám meghalt, majd' egy évre rá szakítottam a barátommal, akivel együtt éltünk, odaköltöztem egy barátnőmhöz, és megkezdtem az egyetem utolsó évét, valamint a tervek gyártását, mi legyen utána. Konkrétan emlékszem egy estére, amikor azt mondtam Istnnek, szeretem, és majd ezzel kezdek is valamit egyszer, de most nem tudok, szünet kell, nem akarok, nem bírok ezen rágódni, rendeződnie kell magamban, hogy ki vagyok. Most ne nézzen ide egy kicsit. Tanultam sokat, buliztunk rengeteget, és hogy hogy nem, elkezdett érdekelni a zsidóság. Mint kultúra és irodalom főleg. Egyrészt voltak zsidó barátaim (közük nem volt a zsidósághoz, csak tudtam, hogy zsidók), másrészt az egyik nyelvészet órán előjött az ivrit, és lecsapta a kezemről a témát Zita, amit sajnáltam, viszont elhatároztam, elkezdek héberül tanulni. Mert poén. Aztán Schein Gábor viszgájára olvastam néhány könyvet (pl. a Sorstalanságot és az Árnyas főutcán-t, amit Edina ajánlott), amik hatására megfogalmazódott bennem a gondolat: tök kár, hogy nem vagyok zsidó. Itt valami van, aminek én nem vagyok része. De hát ez van, ebbe születni kell. Felvettem a Modern izraeli irodalmat következő félévben. És akkor hívott a föld. (Erec Jiszróél, miután a Valaha régen-t elolvastam.)
A terv az volt, hogy egyetem után Olaszországba megyek, aztán Angliába, és aztán talán még valahova nyelvet tanulni, majd hazamegyek (elképzelni nem tudtam, hogy ne Mo-n éljek, és a gyerekeim ne magyarul beszéljenek majd), és abból élek majd valahogy, hogy beszélek nyelveket. Nagyon ciki volt, ahogy Erec Jiszróél messziről elkezdte bomlasztani a jól kitalált menetrendem. Mi közöm nekem hozzád? Végül elmondtam Jankának egy reggel, hogy mondjon erre valamit, mert én megbolondulok, nem tudom, hova tegyem ezt az érzést, nekem Izraelbe kell mennem. Ezt érzem. Nem tudom, miért, nem tudom, honnan jött, de ez van. Na most Janka a legcsodálatosabb, legelfogadóbb lény a Földön (és nagyon diplomatikus is), és azt mondta, ő se érti, szerinte nagyon fura, de ha így érzem, hát járjak utána. Menjek Izraelbe, aztán kiderül. Közben már ment az egyeztetés il duce-ékkel Bolognában, én meg egyre kevésbé akartam odamenni, és egyre inkább sajnáltam, hogy nem vagyok zsidó. Azt mondja nekem a Gergő (aki a Parlament felé járt haza a színházból, és mindig volt nála egy kokárda, hogy kitűzze, ha a tüntetők felszállnának a villamosra), mikor ezt megosztottam vele: Hát térjél be. Olyat is lehet? Nem mintha kész lettem volna identitást váltani, nem, én keresztény vagyok. Egyszerűbb lett volna, ha annak születek,és nem kell döntéseket meghoznom, esetleges érzelmeket megsértenem családon belül stb.
Nyárra lefixáltuk, hogy megyek egy évre Bolognába, és úgy döntöttem, jegelem a zsidó kérdést... Gergő révén kaptam nyárra állást egy videótékában, ahol szinte az egész klientúra zsidó és izraeli volt. Ennyit a jegelésről. Találtam egy egy sékelest a földön. Mint Donald bácsi egycentese...Randiztam egy izraeli sráccal, kérdezte, hogy keresztény vagyok-e, mondtam igen. Kérdezte, hiszek-e is benne. Mondtam igen. Hogy hiszek-e ebben az egész Jézus dologban, és én mondtam, hogy igen. Meggyőződést nem éreztem mögötte, de még csak az kéne, hogy megtagadjam, aztán menjek a Pokolba, ugye, örökre. Mert akkor ám a Jézus is megtagad majd engem, és lesz nemulass. Fogaknak csikorgattatása. Át kellett ezt gondolnom. Most akkor mondom, de már nem hiszem? El kéne dönteni.
Irodalma van a zsidó szorongásnak, lelkiismeretfurdalásnak és lelkiismeretfurdlás okozásának, de labdába se rúghatnak a keresztények (értsd katolikusok, én ezt ismerem jobban) mellett. Nem hiszel benne, de nem mered kimondani, mert a Pokolra kerülsz. Ha nem hiszel Jézusban, annyi, kész, neked véged. hiszem még azok se mehettek be a Mennybe, akik ezer évvel a kereszténység előtt éltek. Ki kellett várniuk, míg Yeshu feltámad,és felszedi őket a Pokol tornácáról, ahol addig vártak. És akkor azt mondtam, hogy ez abszurd. Egy zsidó tartott vissza attól, hogy meghozzam a döntést, zsidó leszek.
Meghoztam, Eszter elvitt a Frankel zsinagógába, onnan elküldtek Zolihoz a Beit Shalomba, tanítottak, segítettek még az alatt is, míg Olaszországban voltam, aztán a többi már vívódások nélkül zajlott.

És ez az, ami kimaradt a cikkből. Hogy Csanád belső vívódásaiból is kimaradt-e, azt nem tudom, de érdekes, hogy a jobbikos nézetektől elszakadnia nehéz volt, arról viszont egy szó sincs, hogy a keresztény hitről áttérni milyen. Pedig a Jobbik elvileg keresztény. Ezt mondják magukról, vagy nem? Igen, ennyire fontos. Ne tessék bedőlni.

(Két megjegyzés:
1. Semmilyen formában nem Szegedi Csanád bírálása ez a bejegyzés, csak a cikk kapcsán jutott eszembe, ami eszembe jutott.
2. A kereszténységgel mint hittel komoly bajok vannak, ha az ember elég figyelmesen olvassa a Bibliát, és az elejéről kezdi, józan paraszti ésszel is rá lehet jönni. Következetlen. Jobban, mint a Gilmore Girls. A zsidóság szempontjából bálványimádás, a keresztények szemében viszont mi megyünk mind a Pokolra. És maradjunk is meg itt, nem szándékoztam senkit megsérteni, a vallás érzékeny dolog, ezért is nem írtam erről eddig. Ugyanakkor vicces lenne, ha a saját blogomon nem írnám meg, amit gondolok, érzek és hiszek.
Nálam megmérettetett és könnyűnek találtatott. Mindannyiunkról az Örökkévaló fog dönteni

Belinkelem ide a tegnapi facebook videót, mert pont ott kezdődik, ahol az én történetem, Jankáva laktam, mikor regisztráltam, és tök jól rajta vannak a képek: Robi, Viki, Janka, a fergeteges Mikulás-halloween buli, a színházas csapat, Jom haAcmaut a Holt tengernél, a brüsszeli betérés, az esküvőnk, amikor állampolgárságot kaptam, Joel, Éden, mi.


2014. január 26., vasárnap

A másik dolog

A másik dolog, hogy tegnap megtudtam, Harry Potter zsidó. Na, nem Harry Potter, hanem Daniel Radcliffe. Erről az jut eszembe, amikor a Love Actaully-ben Hugh Grant sajtótájékoztatót tart, hogy mi mindent mutathat fel Anglia. A youtube videó nem elérhető az országomban, de tudjuk, miről beszélek:
 We may be a small country, but we are a great one. A country of Shakespeare, Churchill, The Beatles, Sean Connery, Harry Potter, David Beckham's right foot, David Beckham's left foot come to that...
És miután megtaláltam ezt a remek írást az Aish.com-on az izraeli bojkottról plusz itt van ez a fent említett adalék is, kedvem lenne elkészíteni a zsidó változatot. A világon különben is mindenki vagy zsidó vagy magyar vagy magyar zsidó. Aki mégsem, az ezekkel házasodik.Végül mindenki magyar zsidó lesz.