2013. szeptember 29., vasárnap

Már majdnem final countdown

Tényleg hálás vagyok az Örökkévalónak, hogy ad ünnepeket, de most még hálásabb vagyok azért, hogy azok véget érnek. Nem bírom a húst, és minden egyéb megpróbáltatást is rosszul. Nem gondoltam volna, hogy egyszer boldogsággal tölt el, hogy megpillantom a saját mosogatómat.
Még hat hét (kb). Be kell pakolni a táskát, listát írni, mi az amit még nem lehet betenni, de majd kell. Joelnek is kell egy táska. Reuttal megbeszéltem, hogy Joel hozzájuk megy, ha itt beindulnak a dolgok. Ha csütörtökre esne, lehet, hogy a nagynéniket riasztom majd, mert akkor a Szombatot egész biztos kórházban töltöm, és akkor úgy a legjobb, ha Maoz meg Joel a rokonoknál vannak.
Az interneten rendelt csomagnak se híre, se hamva. Pedig lassan már meg kellene érkeznie.
Fáradt a hátam, muszáj lenne jógáznom. Talán ma sikerül rábírni magam.
Még van egy csomó előkészítendő dolog a jesivában, és néhány másik a David Yellinben. A hátam közepére nem hiányzik, de túl kell lenni rajta. Joel se jött ki addig, amíg minden el nem rendeződött, ennek a babának több nyugalmat kellene adni az utolsó hetekben. Bár igazából messze nem akkora a nyomás, és van is bennem egy ilyen sz**ok bele az egészbe hozzáállás. Legszívesebben  csak fognám a hasam, és innám a málnalevél teát. Elhatároztam magam, hogy ezúttal tartom magam hozzá, és megiszom a napi javasolt mennyiséget. A kapszulákat is szedem. Megkeresem majd a videókat is, amiket Eszter küldött két éve a légzéstechnikákról. Arra valahogy most sem vitt rá a lélek, hogy csoportba járjak lihegni. Még ha tudom is, hogy nem csak lihegés.

Más. Dilemma: Hányas cipőt vegyünk Joelnek? Pészachkor kapta a szandálját, 20-ast, akkor még kisit nagy volt rá, most már kicsi, nem igazán kényelmes neki, a crocsot hordja, amit otthon kapott, az 4-es/5-ös (véletlenül se használnának emberi számozást). Ez pont jó rá, azt mondták, 21-esnek felel meg. Elmentünk zárt cipőt venni. Persze kicsivel nagyobbat, mert hát nem akarunk még egyet venni a tél folyamán. Már a 22-es is óriásinak tűnt, de Maoz fontolgatta a 23-as megvételét, ami pedig szerintem egyenesen egy csónak Joelnek. Megvettük a 22-est. Egyelőre persze nagy rá, de annyira csak talán, mint a szandál volt Pészachkor. Maoz továbbra is kérdezgeti, nem kellene-e 23-asra cserélni. Ha lenne 22 és feles, valószínűleg rábólintanék. Maoz szörnyen spórolós egyébként is, de most meg is értem, elvégre 200 sékel mégiscsak sok pénz ilyen apró cipőkért.

Most hívtak a bölcsiből, hogy Joelnek megy a hasa. Olyan érdekes, hogy a gyerekeknek mindig a bölcsiben megy a hasuk, és mikor hazaérnek, szinte mindig csodálatos módon elmúlik. Mit mondjak? Ennyit a mai jógáról.

2013. szeptember 16., hétfő

Ez nem volt válasz a kérdésemre

Keresem, hogy mennyi olajjal lehet helyettesíteni a sütiben a margarint. Nem csak bennem merült fel ez a kérdés, az egyik fórumon is megkérdezte valaki. Természetesen nem válaszoltak neki, legalábbis nem a kérdésére. Megkérdezték viszont, hogy ugyan miért, illetve minek, hiszen az sem egészségesebb, illetve hogy a gyerek első szülinapi tortájánál ő (egy válaszadó) csak arra vigyázott, hogy laktózmentes legyen, és tojásfehérje ne legyen benne, a margarinon nem izgatta magát.Aztán valaki még közölte, hogy nem minden sütiben jó helyettesíteni a margarint olajjal.
De most komolyan: Nehéz egyszerűen csak válaszolni egy kérdésre? Nem életvezetési tanácsot kért itt valaki, csak annyit kérdezett, mennyi olajjal helyettesítsen 250 gr margarint.
Én pl. azért helyettesíteném, mert az izraeli margarin undorító, és annál egészen biztosan egészségesebb még az étolaj is.

2013. szeptember 14., szombat

Én szedek itt egyedül Béres cseppet

Mindenki kidőlt. Vagy majdnem. Joel már egy hete meg van fázva, mert éjjel kitakarózik, mi meg alszunk ahelyett, hogy betakargatnánk. (Most már nem.) Köhög, folyik az orra, szerintem fájhatott a torka is egy kicsit. Azért elég jól elvan, láza csak egyszer volt éjjel, de lement magától.
Yom Kipurtól előre féltem. Egyrészt azért mert nekem kell az energiától majd' szétrobbanó Joellel boldogulnom, amíg Maoz a nap nagy részét a zsinagógában tölti, másrészt meg mert már a Rosh hashanai reggeli ima alatt is marha szomjas voltam, melegem volt,és úgy éreztem, menten elájulok, ha továbbra sem sikerül megszólaltatni azt a sófárt... Pénteken valahányszor felálltam, vagy csak a fejem hátradöntöttem, szédülni kezdtem, szóval utána is néztem, milyen esetekben és hogy szabad majd innom, ha nem lennék jól. Maoz megnyugtatott, hogy majd el-elviszi Joelt az imára, a lényeg, hogy én pihenjek. Érdekes egyébként, hogy egy helyen azt találtam, hogy a feleség böjtje a férj zsinagógalátogatásánál is előbbre való. Na mindegy, este elmentek, én egy darabig pihegtem a langyos szellőben odakint, aztán imádkoztam egyedül. Végül benéztem az imára, hogy viseli magát Joel. Hangosan énekelt, és mondta az ámeneket. Végül Maoz kihozta, hogy ő nem érzi jól magát, menjünk haza. És ennyit a segítségről. Megbetegedett. Fej- és torokfájás, általános rossz közérzet, láz. Persze irtóra zokon vettem, hogy megint akkor, amikor nekem kellene a segítség, de aztán beláttam, hogy aigha direkt betegedett le egy olyan napon, amikor se nem ehet, se nem ihat, és aligha direkt azért, hogy velem kiszúrjon, szóval amennyire erőmből tellett, sajnáltam. Joel végül egész nyugodt volt, és egészen az utolsó háromnegyed óráig kibírta házon belül, csak aztán vittem ki sétálni részben, hogy legyen egy kicsit kint is, részben, mert nekem is kellett a friss levegő, részben pedig, hogy gyorsabban elmenjen az az utolsó (jó)pár perc.
Most ő a bölcsiben van, én eszem a gránátalmát és folytatom az ivást, Maoz meg bent alszik Joel szobájában a kanapén. Ez azt jelenti, hogy tényleg beteg (illetve, hogy tényleg nagyon rosszul érzi magát), mert egyébként nem mulasztana napot a munkából. Fél 11-re van időpontja a háziorvoshoz. A tippem: Pihenjen, igyon sok folyadékot, vegyen be C-vitamint, ha fáj a torka, Kalgaron vagy Strepsilst.

2013. szeptember 12., csütörtök

Nincs bajom

Szeretnék egy csomó pénzt költeni természetes kencékre úgy, hogy közben még marad is pénzem. Ma vettem vitaminokat, amikből kifogytam, és vettem ligetszépe kapszulát is meg rózsaolajat. Voltam orvosnál, minden rendben. A baba nagy. Nem annyira, hogy 4 kg-osra nőjön  40-edik hétre (legalábbis nem józan számítások szerint), de egy két héttel előbbre tart a mérete alapján. Már 2200 gramm kb.
Ma volt itt a dúla. Kb velem egyidős, szimpatikus, már csak alá kell írni a szerződést. Ráadásul tanult masszázst és reflexológiát is.
Joel pedig szereti a joghurtot. Vettem ma egy kis vödör kecskejoghurtot. Gondoltam, legyen még egészségesebb, ha már. Én is eszem joghurtot, mert ugye abba keverem bele azt a magdarát. Amúgy én annyira nem szeretem, de reggel elkészítettem magamnak a cuccot egy almával (amit szintén csak terhesség alatt bírok enni), és Joel visítozott, hogy adjak neki joghurtot. Natúrt. És megette. Még ilyet! Édes egy gyerek.

Találtam (Chana küldte át a linket) egy online boltot a neten, ámerikából lehet rendelni cuccokat. Természetes termékek, de mindenféle: szappan, olaj, fogkrém, kaja, tisztítószerek stb. Van nekik weleda fogkrém, amit használok, de kb. 10 sékellel olcsóbban, mint ahogy én veszem. És van nekik mosódiójuk. Mivel voltam a Rami Leviben, összevetettem az árakat. Ha a legolcsóbb mosóport veszem alapul, akkor nem olcsóbb a mosódió, viszont e legolcsóbb mosóportól viszket az orrom, mint már említettem. Ha egy átlagos mosóport nézem, akkor egy árban vannak kb, sőt. Ennek előbb-utóbb rendelés lesz a vége.

Joel akarja a kávémat. Csak fölnőttek ihassák, nincs a földön igazság.

2013. szeptember 10., kedd

Kushi kelev tov

Megküzdöttünk a technika ördögével és eltiportuk. Az iPhone helyreállt, és úgy csörög, ahogy én akarom. (Nekem ennyi elég is.)

Joel beszédfejlődése gyorsulásnak indult, egyre több mindent ismétel utánam, de kedvenc szava még mindig a "lo". Magyarul leginkább azt használja, hogy "inni". Bár az anyát már régóta tudja, ma beleszeretett az "imá"ba, és egész délután ezt hajtogatta minden cél és szándék nélkül. Azt nem mondja, hogy "gyere", de tudja, hogy a "bo" az ugyanaz, és ezt mondja. Elsősorban macskáknak, akik viszont ilyenkor mindig az ellenkező irányba kezdenek el haladni. Joelnek ilyenkor utánuk kell menni (árkon-bokron, köveken, szöges deszkákon), hogy integethessen: "bye-bye" illetve "bye-bye cica!". Tudjuk a "hintát", és énekeljük is (neki az a szövege, hogy -ta, -ta, dunna, -tona, zsupsz), az Ez elment vadászni-t nagyon szeretjük, például elvárná, hogy pisilés közben az ölembe vegyem, és elmondjam. Időnként morzsolgatja az ujjait, és mondja, hogy "ze, et ze, et ze", aztán körözget a tenyerében és megcsikizi magát. Kedvence viszont a kutyás dal héberül, ott is megkapja az utolsó szótagokat, de ha épp senki sem énekli neki, akkor így szól: "vauvau, vauvavavava toooov". Itt a youtube-on talált változat, a mi (a Maozék) házi verziónk picit különbözik, de ez már csak így van, a Mókuska, mókuskát se úgy éneklem, ahogy a youtube-on találtam.



 Magyarul (a házi verzió):
 Kushi (Néger) kicsi kutya, itthon maradsz egyedül, nyisd ki a szemed, hegyezd a füled, vigyázz a házra és az udvarra. Jött egy nagy róka elkapni a kakast, Kushi ugatott, a róka elfutott, Kushi jó kutya, vau, ez ő,  jó kutya.
Látták ezt a gyerekek, kifutottak táncolva. Kifutottak táncolva, és dalokat énekeltek neki. Kushi jó kutya, vau-vau, ez jó kutya.

Benti gyereknek kezd kicsi lenni a hely, de tágítja kitartóan, lassan már Joel is észreveheti majd, hogy mozog. Csütörtökön megyek orvoshoz.


2013. szeptember 8., vasárnap

Erőtlenül

Nincs erőm. Annyi se, hogy elmenjek a hűtőig a joghurtért, amibe beleszórnám azt a keveréket, amitől majd lesz. Vagy bevegyem a vitaminom. És emelkedni fog a héten a hőmérséklet. És Yom Kippur feltartóztathatatlanul közeledik. Akkor lehet a legnehezebb böjtölni, ha az ember terhes, szoptat és van egy rohangáló gyereke is. Együtt a három.