2013. május 29., szerda

Lelesifotóztak

Illetve még ha lesből csinálta volna! De a villamoson velem szemben ült az illető. Az történt, hogy itt vannak a villamoson székek négyesével is, mint otthon a 6-oson például, de vannak ablaknak háttal elhelyezkedő székek is 4-4 egymással szemközt a villamos két oldalán két ajtó között. Ott ültem én a második széken, mikor leszállt a mellettem, az ajtó mellett ülő, és a helyére leült egy idős, szakállas, feketébe öltözött haredi férfi. Namost ő nem oldalt ült le, ahogy a szék elhelyezkedése azt az utastól elvárja, hanem arccal menetiránynak (nekem háttal), inkább az ajtó felé húzódva. Ezt nem állhatta meg cselekvés nélkül a velünk szemben ülő 50-es évei vége felé járó (kipát nem viselő) férfi, előkapta hát Apple márkájú telefonját, vágott egy nemtetszését egyértelműsítő pofát, melyen az undor árnyként futott át, és lefényképezett minket, illetve hát azt a bigott, nőgyűlölő haredi szélsőségest, aki ily módon sértett meg engem női mivoltomban (gondolom), hogy hátat fordítva, elhúzódva ült le mellém az ülésre. Az nyilván nem sértő, hogy lefotóznak, mint a majmokat az állatkertben. Az is kifejezetten kellemes, mikor úgy ülnek le az ember mellé, hogy seggtől  válltól bokáig ráragadnak. Ezzel tiszteletüket fejezik ki irányomban. Vagy legalábbis emancipálnak, nekem ugyanúgy jár a simulás, mint bárki másnak nemtől, kortól, stb. függetlenül. Ilyenkor én húzódok arrébb. Hátha egyszer azt is lefényképezik.

2013. május 28., kedd

Két szálon fut az életem

Mégis látott orvos csütörtökön, megmutatta a gyermekemet, akiről az is kiderült, hogy fiú-e vagy lány. Ezen kicsit meglepődtem, hogy máris meg tudja a doki mondani, de meg tudta. Láttam a tappancsait is, nem tudom, arról miért nem készítenek uh-képet, mikor ebben a fázisban az a legédibb testrésze. Ehelyett átkapcsolt az újfajta uh-ra, és lefényképezte nekem melltől fölfelé. Nagyon ijesztő, kész X-akták, jobban szeretem a hagyományos uh-ot. Pici kis vékony még, majd a következő terhességnél már leszek olyan bátor/pofátlan, hogy megmondjam, én a talpairól akarok egy képet.
Közben kiderült, kivel fogok kb egyszerre szülni, mindkettőjüknek 3. gyerek, az egyikük a közvetlen szomszédom, akinek két 9-10 éves fia van, úgyhogy most nagy a boldogság.

A jesiváról csak annyit, hogy jó lesz már, ha kitör a nyári szünet, mert nem bírom őket kezelni, főleg most, hogy megírták az év végi dolgozatot. Mindegy, még kétszer van óránk, aztán elmennek kirándulni, aztán viszek nekik valamilyen filmet, és csak vége lesz már ennek az évnek végre. Azt nem tudom, melyik filmet, mert héber felirattal kell jó, mozgalmas film, amiben nincsenek sem hiányosan öltözött hölgyek, sem a jesivába nem illő beszéd, se nem nagyon keresztény. Utóbbi nem csak azért, mert ez egy vallásos zsidó iskola, hanem azért is, mert nemigen tudnak sokat a kereszténységről, úgyhogy ha nagyon a köré épül a film, meg se értik. És persze az adott film nem árt, ha valamilyen könyvre vagy történelmi eseményre épül, hogy arról előtte olvashassunk vagy ilyesmi. És azt a filmet nekem le kell töltenem az internetről, szóval remek esélyeim vannak a megfelelő film meglelésére. Ötleteket várok.

2013. május 19., vasárnap

Ott a Beatles!

Úgy látszik, engem legközelebb akkor lát orvos, mikor szülni megyek. Múlt hét csütörtökről áttették az időpontom e hét szerdára, de ma hívtak, hogy a doki mégsem lesz bent szerdán, hanem holnap rendel helyette, a 12 és 1 közti időpontok szabadok. Természetesen negyed kettőig tanítok. A legközelebbi szabad időpont június 13-án lesz. Mondtam, hogy ne szórakozzanak, ezért felírt csütörtökre várólistára, hátha valaki lemondja. Mindegy.
Joel új szava az ott. Olyan szépen mondja, mutogat a képekre a könyvben, és mondja, hogy ott, ott, ott. Mert ugye, ott a kutyus!, ott a Boribon!, ott a lámpa!.. Kedvencünk, amikor sziszeg, mint a kígyó, nagyon édes. És már csomószor énekel. Múltkor Paolo Nutini ment az autóban, és a szám végén lálálálázik a Paolo, és Joel is rákezdett. Azóta többször rajtakaptam, hogy vagy valamilyen zenére vagy csak magának kántál valamit. Ma a Beatles-szel énekelt. Sajnos elég nehéz volt megismételtetni vele a produkciót, miután észrevette, hogy előkerült a gép, de végül csak sikerült.





2013. május 13., hétfő

I've been working like a dog - vagy legalább is úgy érzem

Ezt megírom, elmondom az aravitot, lezuhanyzom, és megyek aludni. Teljesen kifáradtam. Nem voltak délelőtt angolórák, mert egész délután angol érettségi volt (ami nálunk a legtöbb gyereknél szóbeli, mert ugye dislexiások). Szóval reggel teregettem, hajtogattam, söpörtem, felmostam, porszívóztam, lábat szőrtelenítettem (bár most esik az eső, úgyhogy akár hagyhattam is volna), aztán mentem vizsgáztatni, onnan Joelért, aztán felfedeztem, hogy azért nincsen annyi pénzem a számlámon, mint kéne, mert a játszóházas béremnek múlt hónapban a felét levonták, előző hónapban meg az egészet valami olyan címen, ami a Maoz szerint tévedés (mondjuk csak az lehet). Ennek utána járok az ünnep után. Aztán mentünk a (felújított) játszóházba, ahol (állítólag) Joel kihozott egy zsírkrétát a rajzos szobából, leejtette, és az egyensúlyfejlesztő parabolaantenna-tányérral játszó gyerekek szépen darabokra törték, majd odatapasztották a padlóra. Igen, én takarítok. Eltartott egy darabig. Hullafáradtan értem haza. Közben Joel már olyan éhes volt, hogy kénytelen voltam odaadni neki a nálam lévő teljes nápolyikészletet, hogy ne hisztizzen, és be tudjam fejezni a zsírkrétátlanítást. Most Maozzal nézik az oroszlánokat a youtube-on. Szerintem Maoz erre jobban rá van kattanva, mint Joel, de mindegy. Amíg nem nekem kell elaltatni, nézzék.

Mostanában elég gyakran majd' elhányom magam, és meg kell mondjam, nem örülök. A rémem a terheskönyv azon mondata, hogy a hányinger, hányás csökken vagy elmúlik, ritkább esetekben csak most kezdődik. Ettem ma sült krumplit, még mindig nem finom. Arra viszont gondolhattak volna a gyömbérkapszula gyártói, hogy hányingerrel küzdő kismamák számára normális ízűre csinálják. Nem találom viccesnek, hogy attól kapjak hányingert, amit pont ez ellen szedek.
Már vagy kétszer jógáztam, és tök jó. Mármint pont jó, nem érzem közben, hogy kifáradok, de a végére mégis azt veszem észre, hogy kicsit kimelegedtem. Plusz ha enyhe hányingerrel kezdem, az elmúlik közben. Mikor először csináltam, az egyik tisztító, mély légzés során meg kellett állapítanom, hogy a fene tudja honnan a szomszédba ideszalajtott munkás dohányzik az ablakom alatt (ahhoz nem elég közel, hogy elhajthassam), mikor másodszor, akkor viszont egy enyhe szellő fújta be a mező illatát.

Ennyi. Aravit, zuhany, jóéjszakát.

2013. május 12., vasárnap

Egyébként örülök

Hetek óta megy az agonizálás meg a veszekedés, hogy mi lesz jövőre. Hol lesz Joel, heti hány napban, hogyan fogok tanulni és hányig, hol lesz ezalatt a pici, hogy fogjuk ezt bírni anyagilag (részemről: egyáltalán fizikailag, lelkileg és szellemileg), miért nem dolgozom teljes állásban, mert akkor (tavaly ugyanez ment) lenne kedvezmény a bölcsiben, ami mégis a legjobb megoldás lenne stb. Végül arra jutottunk, hogy minden létező órát felveszek a suliban, ebből kijön heti 24 óra be"H, és Joel mehet a bölcsibe. Ez jó, mert a bölcsi jól szervezett, kb. mindig dolgoznak, ha nem jön be az óvónéni, akkor helyettesítik, kap enni, és nem utolsó sorban hn 4-ig van. És ha kapunk kedvezményt, akkor olcsó is (bár ez viszonyítás kérdése).
Tegnapelőtt Maoz idegesen, fáradtan és fejfájással ért haza, és éppen a hogy jöhettünk ebbe a lukba lakni című lemez ment nála, úgyhogy semmit se szóltam, evett, zuhanyzott, elment aludni. Tegnap szintén fáradtan, de jobb hangulatban tért haza, leüt mellém a kanapéra, és azt mondta, tudod, azért én nagyon örülök, hogy babát vársz; kármilyen nehéz is, meg bonyolult, ha ránézek Joelre, és arra gondolok, még egy lesz, semmi más nem számít.
Azért ezt jó tudni.

Még mindig titok. Kb

Hétfőn Nanette (szintén angoltanár) odajött hozzám, és halkan megkérdezte Judit, are you expecting? Vicces, hogy aznap reggel állapítottam meg a tükör előtt, hogy nem is annyira látszik. Meg határoztam el, hogy a bejelentésekkel megvárom ugyan a 14. hét végét, de ha megkérdezik, már nyugodt szívvel válaszolok igent. Aztán végül szerdán elmondtam a David Yellinben is egy csoporttársamnak. Ő most végez, kb. ugyanazt a képzést csinálta, mint én, és négy évig tartott neki. Nemsokára megszületik az ötödik babája. A negyedikkel végigcsinálta azt, amit majd én jövőre be"H. Beszéltünk párszor arról, mekkora szemét hely a suli, és ellátott tanácsokkal, kivel érdemes beszélni. Azon kívül jó látni, hogy valaki túlélte. De hagyjuk a sulit.
Tán három gyömbér kapszulám maradt. Tegnap nem vettem be, és kedden sem, mert begurult az ágy alá, és most nem tudom, vegyek-e még egy dobozzal. Azért nem vagyok rosszul (csak ritkán), mert ez a terhesség más, vagy azért mert már előtte elkezdtem szedni a kapszulákat? Mikor Joellel voltam rosszul, nem tudtam, hogy folyamatosan kell szedni, ne csak akkor amikor épp rosszul vagyok (bár ez ugyanaz), és mikor napi 1-2-t kezdtem szedni, sokkal jobban lettem, de ez kb már a 3-4. hónapban volt, szóval lehet, hogy egyébként is alábbhagyott volna.
El kellene kezdenem a jógát. Mielőtt Joellel teherbe estem, nagyon elképzeltem, milyen szuper egészséges kismama leszek, majd sétálok, jógázok, egészségesen táplálkozom. Aztán olyan rosszul voltam, hogy kekszet ettem, sült krumplit, gumicukrot, és mozdulni sem volt erőm. Aztán nyár lett és nagyon meleg, a hasam meg mindenféle sportoláshoz kényelmetlenné vált.
Most csak szimplán lusta vagyok meg fáradt. Meg mikor hazaérek, borzasztó éhes vagyok, aztán tele hassal nem lehet jógázni, aztán el kell mennem Joelért, vagy Eitan jön órára, aztán hirtelen este lesz, Joelnek vacsora kell, aztán fürdés, aztán altatás, és már csak vonszolom magam. Legőszintébb imáim éjszaka hangzanak el, mikor felsír: Istnem, kérlek, add, hogy ne ébredjen fel, add, hogy visszaaludjon, adj neki szép álmokat reggelig!

Evening sickness

Reggelente többnyire jól vagyok, de esténként (és egyébként mindig, mikor kezdek éhes lenni) hányingerem van.
Egyébként szerintem kezd látszódni, és most már hason fekvéskor is érzem. Minthogy két nap alatt ledobtam azt a két kilót pláne szembetűnő, hogy valahogy nem a hasamról ment le. Mindegy, elvileg a 14. hét után mesélném el, de ha jövő héten kérdik, már nem tagadom le. Eddig se tagadtam (jó, egyszer), csak kitérő választ adtam.
A másik, hogy mintha érezném, hogy mozog. Elvileg még nem lehet, de mégis egyre gyakrabban érzem úgy, hogy ez a mocorgás a hasamban már nem a vírus utóhatása.
Bármikor, bárhol el tudnék aludni. Nem kívánom a sült krumplit, bár Gilmorékat nézve majdnem felhívtam a Maozt, hogy ugorjon be hazafelé nekem egy BigMacért (Joel is attól lett ilyen szép meg a gumicukortól). De nem bírom a salátát sem. A zöldsalátát, mert a céklát például igen. Meg a vajas pirítóst. Amúgy többnyire inkább semmit nem ennék, nincs kedvem enni, csak hát ugye az éhség.

Még titok 2

Kis korkülönbség: A kis korkülönbséggel jár, hogy anyuka szuperérzékeny szaglás birtokában és (többé-kevésbé) állandó hányingerrel küzdve cseréli idősebbik gyerek kakis pelenkáit. Hacsak nem irtó kicsi a korkülönbség, akkor ez már nem az anyatejes édeskés, gyenge szagú kis kaki, hanem annak csak eufémizmusból hívott sz**. Csak mondom.

Itt van, itt van, felütötte fejét az előző terhességem is megkeserítő fura szag. Még nem lokalizáltam pontosan. Valahonnan a hűtő-mosogató-szemetes háromszögből jön. Remek.

Új tünet: rossz szájíz. Először azt hittem, ha nem eszem hagymát és fokhagymát, az segít. Nem.

Egyébként minden klassz, már nem érzem úgy, hogy minden étkezés után felrobbanok, viszonylag keveset van hányingerem, egy picit fogytam (de már a héten megettem egy doboz konyakos meggyet, és ma jégkrémet is vettem), és nem fáj a fejem. Várom az időt, mikor a hajam sem zsírosodik majd. Most borzasztó korpás is, de ez a sampon miatt van.


Pszt, még titok!

Ma, április 2-án elvileg 8.3-as kismama vagyok. A saját orvosomnál még nem voltam, mert nem volt időpont, de egy másikhoz elmentem, mert azt hittem, valami nem jó. És ott csináltak uh-t, és ez alapján akkor volt 6 hetes. A Joel-terhességről nem írtam naplót, de egy csomó mindenre nem emlékszem, úgyhogy most leírom, hogy legközelebb tudjam, hogy is volt ez.
Hát először is: Akármennyire is reménykedem, hogy az uh majd azt mutatja (az első), hogy már 7-8 hetes, kb a 6. héten jutok oda. Viszont most már a házi teszt előtt gyanítottam a dolgot, mert időnként egészen picit elfogott a hányinger. Azóta viszont b"H! nincs nagyon hányingerem. Néha picit, és valószínűleg a széder esti hányás sem kizárólag a hús miatt történt, de Joellel eddigre már lefogytam vagy három kilót, annyira nem tudtam semmit enni. Eddig azt hittem, a kávé ezúttal marad, de egyre kevésbé ízlik, szóval nem. Az alma megint finom, bár utána furán érzem magam tőle. A hasam szerintem határozottan megnőtt, de nem vagyok benne biztos milyen arányban a méhem, milyen arányban az étel a felelős érte.
Minden esetre örülünk, és reméljük, hogy be"H minden rendben lesz a babával és velem is. Holnapra van időpontom az orvosomhoz, meglátjuk, mit mond ő, stimmel-e a 8.3 meg ilyenek. Még senki nem tudja, csak Maoz meg én, bár valószínűleg a családja sejti.

2013. május 11., szombat

David Yellin College

Azért ezt még leírom. Hogy micsoda egy nívós iskolába járok én! Legunalmasabb óráim egyike (két borzalmasan unalmas órám van) a Writing process in English, ahol az a baromi optimista célunk, hogy esszét fogunk írni az év végére. Ennek érdekében nagyon lassan haladunk előre, most épp ott tartunk, hogy ki-ki kiválasztotta a témáját, majd szűkítette azt. A múlt órán kellett írni egy bekezdést a megadott témák valamelyikéhez (a majdan írandó esszéhez nincs köze). Kiválasztottam a Könyv, amit el kell olvasnod témáját, és mivel valójában rég nem olvastam olyan könyvet, amit okvetlenül el kellene olvasnia másnak is, Az éjfél gyermekeit ajánlottam. Mivel vannak fel-felderengő emlékeim magyar szakról, emlékszem, hogy bizonyos szempontokból Marquez Száz év magányához hasonlítják, illetve hogy azt meg a mágikus realizmushoz sorolják. Úgy kezdtem, hogy "Ha tetszett Marquez Száz év magány-a, feltétlenül el kell olvasnod Az éjfél gyermekeit Rushdie-tól." Csak hogy nem voltam benne biztos, hogyan is van a Száz év magány angolul. Azt írtam, hogy 100 Years of Solitude, de nem voltam magamban biztos, szóval odamentem a tanárhoz, és megkérdeztem tőle. Visszakérdezett. Na, mondom, biztos nem ejtem jól, úgyhogy megismételtem, ezúttal végigmondva Gabriel Garcia Marquez teljes nevét, hogy ha azt a solitude-ot hülyén is ejteném, az író nevéről biztos beugorjon annak legismertebb regénye. Nem. Azt mondja, nem ismeri a könyvet. Próbáltam olyan arcot vágni, mintha nem egy talárba bújt dokkmunkással állnék szemközt. Mondtam, jó, akkor majd utánanézek, és ha hibásan írtam, kijavítom következő órán.
Engem nem érdekel, ha egy közgazdász, egy orvos, vagy akár egy vallásos hébertanár nem ismeri a könyvet. Nem érdekel az se, hogy Maoz életében nem hallott róla, de hogy egy Angliában született és felnőtt, nem vagy nem különösebben vallásos nő, aki még ha nem is irodalmat, de akkor is angolt tanít a(z egyik) legjobbnak kikiáltott tanárképzőn ne halljon róla, az sok. Nekem sok. Mert köteleznek rá, hogy részt vegyek az óráján, köteleznek rá, hogy részt vegyek a nyelvtan órán, ami még az övénél is kínkeservesebb, mert rengetegen vesznek rajta részt, akiknek a többsége sík hülye a nyelvtanhoz, és meg fog bukni, de az oktatás az ő színvonalukon folyik, és részt kell majd vennem jövőre a Bevezetés az irodalomba kurzuson is, noha megnéztem az éves anyagból összeállított szöveggyűjteményt, és 85%-át olvastam, tanultam az egyetemen (és nem csak szemelvényeket ám, mint itt fogunk, hanem a teljes szöveget), a maradék 15% többsége pedig vers. Olyanok vannak benne, mint Rómeó és Júlia, A hang és a téboly, Huckleberry Finn stb.
És volt olyan, hogy vitába keveredtem a tanárral arról, hogy mi az alany és mi az állítmány egy who-val kezdődő kérdő mondatban,mert nem értette, hirtelen miért nem változik a szórend. Neeem baj, a lényeg, hogy engem ők tanítanak.
Az angol cím egyébként One Hundred Years of Solitude.
Nem az a helyzet, hogy azt gondolom, baromi okos vagyok (bár...), és nincs szükségem semmiféle továbbképzésre. Sem az angolomról nem hiszem, hogy különösebben csodálatra méltó volna. Csak éppen se tovább nem képződöm, se az angolom nem fejlődik igazán ezeken az órákon. Ami kár, mert kb. 7-kor indulok el, hogy odaérjek, és 8500 sékelünkbe fájt ez a tanév. Illetve fáj még mindig, mert részletekben fizetünk.

2013. május 9., csütörtök

Egy örökzöld téma

Elvittem Joelt a bölcsibe, aztán beugrottam a boltba tejért meg kenyérért. Kifelé elkapott az egyik szomszéd, hogy hazafelé jövök-e, és el tudom-e hozni. Természetesen el, de amint beszállt a kocsiba, megbántam, hogy nem időztem még egy kicsit a joghurtoknál. Olyan izzadtságszaga volt, hogy a másodperc tört része alatt betöltötte az autót. Miért, miért, miért? És mitől izzadt le már reggel fél 9 előtt? Ez amúgy családi, mert néha a feleségéről is egyértelműen megmondható, egy nem az elmúlt félórában zuhanyozott, amikor pedig a nagyobb gyerek hozza el a játszóházba a kisebbeket, és leveszi a cipőjét, uramirgalmazz van. Miért, miért? Izraelben, a 21. században középosztálybeli emberek nem élnek olyan áldásokkal mint víz, szappan, dezodor. Nem csalás, nem ámítás, tényleg működik,csak ki kell próbálni! Aztán arra gondoltam, hogy másrészt lehet ez a siker titka. Nemrég házat építettek a faluban (fönt, nem nálunk). Eddig azt gondoltuk (mivel a felesége nem dolgozik, sőt most tanul), hogy bizonyára szülői támogatással, de lehet, hogy a tusfürdő és a dezodor árát teszik félre. Felül kell értékelnem a higiéniáról alkotott véleményemet.

Áhhhh

Mondtam Maoznak, hogy ha majd shabatonon (egy olyan év, amikor nem tanítok, hanem vmilyen továbbképzésen vagy ilyesmin veszek részt, és fizetnek) leszek a tanításból, elmegyek megtanulni lőni. Ma meg arra jöttem rá, hogy ugyan ez az ötlet még mindig rendben van, de fegyverviselési engedélyt nem kellene kapnom. Mert ha ma például fegyver lett volna nálam, megüresedik pár hely a jesivában. És az egyik szomszédomat is szeretném, mondjuk nem lelőni, de megtépni mindenképp. Ma nyitna a játszóház, még önkéntesen is elmentem tegnapelőtt este ajtót festeni (mert nem akartak többet fizetni Eladnak, hogy minden más után még ezt is megcsinálja, de én persze apránként hozzá fogom adogatni azt a két órát a munkaidőmhöz, mert jótékonyság a rászorulóknak jár nem a smucigoknak), hogy biztos nyithasson ma (mert kellene a pénz). Aderet, aki a közösségi koordinátor, mert Izraelben erre is van pénz, kitalálta, hogy legyen rajzolás, festés, kreatívodás a kis szobában ennek örömére. 4-kor.  Írt is körímélt. Mondom jó, akkor 4 előtt fix, hogy nem jön senki, de odamegyek korábban, hogy minden rendben van-e, játékok a helyükre kerültek-e, nem kell-e felsöpörni stb. Elmentem Joelért hn 3-kor, hogy legyen még előtte ideje enni kicsit, ne kelljen rögtön oda menni a bölcsiből. 3 után pár perccel jön az sms (kör-), hogy minden gyerek meg van híva a megnyitási rajzolásra fél 5-kor. Mondom, hú, ezek nem készültek el, telefonálok, hogy kell-e segítség, vagy ettől függetlenül lehet-e nyitni rendes időben, csak a kreatívkodás kezdődik fél 5-kor. Azt mondja ez a minden lében hat kanál kikaparom egyszer a szemét nő, hogy igen, fél öt, ma csak rajzolás lesz, nem akarja, hogy ma játszanak, ne csináljanak most kuplerájt előtte. Mondtam, hogy azért ezt jó tudni (időben). Jó, bye. Hát a k**** ******* - mondám. Elárulnám, hogy még ilyen kis kerítéseket is vettek a játszóházba, de nem ám az ajtóra,hogy az nyitva lehessen, a gyerekek mégse lógjanak ki, hanem térelválasztónak, hogy ne ugráljanak a gyerekek mindenfelé. Hol a redves ******-ba ugráljanak, ha nem a játszóházban??? Az emberek hülyék, meg kellene rázni őket, és ma úgy érzem, én alkalmas lennék erre a feladatra. Önkéntesen, el se számolom utána.

2013. május 6., hétfő

Aprók

Maoz ismerőse átküldött egy levelet a Nyugdíjfolyósítótól, hogy nem tudnám-e lefordítani. Nem. De még elmagyarázni is alig, hogy mit akarnak. Könnyebben értem meg Shakespeare-t eredetiben, mint a Nyugdíjfolyósító levelét, pedig magyarból van diplomám, nem angolból. Szerintem ez gáz. És nem rám nézve. Megkapja ezt a levelet egy apám kaliberű ember, aki mondjuk egyedül él. Nem igazán tudom, mit kezd vele.
Joel éjjel hányt (bár azt gondoltam, a köhögés miatt), reggel ment a hasa. Most itthon rohangál a szemeteslapáttal. Édes egy gyerek, próbálom megtanítani neki, hogy magára mutogasson, ha megkérdem, ki az okos.
Közben megint megszálltak minket a hangyák. Gyűlületes állatok. Ők, meg az izraeli fürgeszúnyog. Tegnap fedeztem fel ezt a közönséges szúnyogtól kisebb, valamivel zömökebb és világosabb színű, fürgén repkedő állatot. Gyorsan leszáll, nem habozik, csíp, és már tovább is áll. Aztán baromira viszket, csúnyán bepirosodik, és napokig idegesíti az embert. Beüzemeltük az elektromos insect killert, csak úgy sercegnek  a repülő rovarok lámpaoltás után, de néha mg ez is kevés. Kéne olyan elektromos "teniszütő" is. Elhadonásznék vele éjszakánként.

2013. május 2., csütörtök

Tenger

Gondoltam, ma elmegyek a Holt-tengerhez. De nem. Egyedül nem akarok meg nem is merek. Nem szeretnék elfurikázni Ein Gediig, és simán a prérin azért nem a legbiztonságosabb megállni. Mondjuk nem árt lezuhanyozni sem fürdés után, úgyhogy egyébként sem jó ötlet, de nem tudom, hol van ingyen strand közelebb. Pénteken mindenki süt-főz-takarít, világos, hogy egy nőt se tudok leakasztani, aki velem jönne. Maozt megpróbáltam meggyőzni, de ő egy sztahanovista, az Armagedont tartja távol azzal, hogy soha nem mulaszt el sem munkanapot sem tanórát. Idegesítő egy ember. Mindig csak tervez, és mikor én valamit elhatározok, aztán megcsinálom, teljesen meg van lepődve. Pl. szerdán Jeruzsálem felszabadulásának a napja lesz, nincs tanítás. Mondtam neki, lehet, hogy elmegyek a tengerhez fürdeni. Megbeszélem valakivel, hogy találkozzunk. Aztán mikor tegnap köremailt írtam, hogy ki tud elvinni, rögtön felhívott, hogy mikor akarok én Tel Avivba menni. Mintha nem mondtam volna.
Tegnap megtörtem, és rákentem majdnem az összes maradék Elocomot a kezemre. Most jobb. Azért viszket kicsit, és ronda, de nem őrülök meg tőle, és nem vörös.
Maoz azt mondja, menjünk erev Shavuot napján a Holt-tengerhez, mert akkor ő sem dolgozik meg nem is tanul. Majd viszek néhány ásványvizes palackot és hozok benne vizet. Csak a kezemre kell. Meddig tartható el a holt-tengeri víz?
Meg azért is idegesítő ember, mert nem hagyja, hogy vegyek elemet (bizonyos Energizert, ami vmi 45 sékelbe kerül), mert drága, és ő tud olcsóbban szerezni, mert mindenféle gyártókkal és forgalmazókkal kapcsolatban van a munkája miatt. Ez nagyjából akkor volt, amikor az utolsó képet feltöltöttem a fb-ra úgy egy hónapja. Azóta sincs elemünk.