2013. április 27., szombat

Ekcéma, második felvonás

Rákerestem, vajon mit mondanak a természetgyógyász oldalak az ekcémáról. Az első oldal szerint,amit találtam, csak egyéni diéta segíthet, ami ha kezdetben beválni is látszik, később alighanem változtatni kell rajta. Legelőször is: tilos a tehéntej és minden, ami azt tartalmaz, de szójatejjel ne helyettesítsem, mert aki a tehéntejre allergiás,azoknak 70%-a a szójatejre is. Készíthetek viszont olajos magvakból, pl.mandulából tejet vízzel keverve, amiből napi 1 (!) dl-t fogyaszthatok. Most nem kezdek bele abba, hogy bár biztos sok igazság van benne, azért a tehéntejet sátánnak kikiáltani nevetséges, a tejes dolgokról már sokszor hallottam (igaz, Katy?), hogy okozhatnak ekcémát. Más kérdés, hogy mikor beteg voltam,és a tejfogyasztásom másfél napig nullára, aztán egy hétig szinte nullára csökkent, az ekcémám nem hogy nem enyhült, de erősödött. Na de a cikk folytatódik. A tojás is tiltólistás valamint a búza-, rozs- és zablisztből készült ételek tekintet nélkül arra, hogy fehér vagy teljes kiőrlésű-e a liszt. Ha ezek után nyúlnék a zöldségekhez,gyümölcsökhöz, hogy valamit mégis kell enni, akkor úgy nyúljak, hogy ne narancs, citrom, grapefruit, mandarin, ribizli, eper, egres, őszibarack, ananász, sárgarépa, karfiol, kelbimbó, fehér- és vöröskáposzta, lencse, bab, hagyma, fokhagyma kerüljön a kezem ügyébe. És ami kerül,eszembe ne jusson nyersen megenni. Ha mégis nyersre vágynék, ajánlják a csírákat. Hát ezek után nekem is van egy ajánlatom... Nem hiszem, hogy az Ö-való tényleg ilyen összeférhetetlenre teremtett volna engem meg a természetet, ami körülvesz.
Legújabb ötletem, hogy a kulcsaimra vagyok allergiás.
A második oldal egy Halicar nevű homeopátiás kenőcsöt ajánl,amit azért írok ide,mert nincs a kezem ügyében toll  és papír.
.

2013. április 25., csütörtök

Szájas dolgok

(Az előzőhöz csak annyit tennék hozzá, hogy az ekcémám jobban az őrületbe kerget, mint valaha. Szorgosan kenem rá a krémet, de elvileg idő kell, hogy kifejtse a hatását. Remélem, hogy idő, és nem egy másik krém...)
Maoznak ma kihúzták a bölcsességfogát. A szememben egy hős, mert nem fél a fogorvostól. Persze azért most fáj neki, és szerintem már bealudt Joel mellett (aki még nem). Nem volt lyukas vagy ilyesmi, csak fájt. Tegnap mire hazaértem az értekezletről (este 10 után), már lefeküdt, de nem tudott aludni, úgyhogy felkelt. Nem tudja, mit vehetne még be, hiszen négy Optalgint bevett... Mondtam, hogy kettőnél meg kellett volna állni, és egyébként, ha már nem lenne begyógyszerezve, én két felest ajánlanék, de hát így nem. Végül azzal az ötlettel álltam elő, hogy kenje be az ínyét Joel fogzási kenőcsével. Állítólag használt. Legalábbis el tudott aludni. Örülök, hogy neki segített, Joelnek általában meg se kottyan.
Nála most éppen szünet van, nyolc foggal boldogan éli életét, fut, szalad, bejárja a falut, nagyon önálló. A fejét például tudja rázni, ha nem akar valamit, bár az nem mindig egyértelmű, hogy mit nem akar. Viszonylag új szava (amit egy ideig apának véltem) a hoppá. Mindenre, ami leesik, illetve amit eldob vagy el akar dobni. Ebben a szóban az a jó, hogy mikor emeli az ételdarabot, és mondja, hogy hoppá, akkor már biztosan tudom, mire készül, és mondhatom, hogy nem hoppá, és elkérhetem tőle, ami a kezében van. Legújabb szavunk az autó. A békát bebe-nek mondja, és minden állat, amit nem ismer fel vau-vau (vavaaa). A rókára, farkasra, oroszlánra ugyanazt a morgó-ordító hangot használja, de ha kérdezzük, hol a farkas, hol a róka, tudja, melyik melyik. Viszont a kiskutya láttán magas hangon mondja a vavaaát, a nagy kutya láttán pedig morgósan. Ez konkrétan a Vidám mesék című kötet Miau című történeténél világlik ki.A legédesebb mégis az, amikor kukorékolni próbál: magas hangon valami olyasmit mond, hogy kukukúú, és közben szégyellős arcot vág, mert tudja, hogy utána be lesz borítva puszikkal, főleg, ha az apja a közelben van.
Még annyit, hogy a kínaim sikert aratott. Mivel nem tudtam, mi a nyavaját főzzek Tmimának, aki a legújabb kismamánk, kivettem a fagyasztóból a húst (sütőben elkészítendő szték), felcsíkoztam, és elkészítettem ugyanúgy, mint tegnapelőtt a csirkemellet. Átvittem, megették, most akarják a receptet, és az edényeket egy tábla csoki kíséretében kaptam vissza.

2013. április 22., hétfő

Ekcéma

Anna ajánlotta  az AHAVA Dermud kézkrémet az ekcémámra. Csak kesztyűben mosogatok, kesztyűben takarítom a fürdőszobát, természetes kakaó-/mangó-/kókuszvajat használok kézkrémként, ecetet öblítő helyett, szappan nélkül, csak vízzel mosok kezet, zuhanyzáshoz Manna szappant használok (ami a testem minden többi részén bevált), a samponom is vegyszermentes, és már bio popsitörlőt is vettem, hogy arról se kerüljön mindenféle anyag a kezemre, de az ekcémám jobban virul, mint valaha. Az orvos szerint nem lehet ételtől, amiben kételkednék, ha a kezemen kívül máshol is kijönne (amúgy a tarkómon néha van valami, nem biztos, hogy ekcéma, de valami, ami viszket, és véresre lehet vakarni) spontán. De máshol csak akkor jön ki, ha például ráfröccsen a folttisztító, vagy nem mosom le vízzel is a WC ülőkéjét a tisztítószer után (ez már nem fordul elő, beletelt egy időbe, míg rájöttem, hogy ezért viszket hátul a lábam).
Van Elocomom, ami rendkívül hatásos egészen addig, amíg az ember hozzá nem szokik, illetve függővé nem válik. Nekem úgy 10-12 év használat után most mondta a bőrgyógyász, hogy havonta 1-2 alkalommal volna csak szabad használni. Kössz.
Úgyhogy túrtam az internetet természetes csodaszerek után, és arra jutottam, hogy majd a himalájai sós szappan fogja a megváltást hozni, csak a megváltókkal mindig az a baj, hogy borzasztóan megváratják az embert. Értem ezt úgy, hogy itt semmilyen boltban nem tudták, miről beszélek, bár több helyen ajánlották rögtön a Himalaya márkájú szappanokat. Mondtam, köszönöm, az nem ugyanaz. Nem értették, ez miért baj, mindegy. Majd Mo-n veszek.
És miután mindezt elsírtam a fb-on Annának, mondta, hogy a lányának ezt a krémet vették többször, és szépen rendbehozta neki. Kértem Maozt, hogy vegyen nekem (a héten nincs tanítás,és nem megyek Jeruzsálembe, a múlt héten meg még azt hittem, nem sürgős), és felkészítettem, hogy baromi drága lesz. Csak magyar oldalakon találtam árakat,a legleértékeltebben 6200+ Ft, de többnyire 7000 Ft fölött van. Ma végre megvette Maoz, 40 sékelért. 55 lett volna, de akciós volt. Negyven sékel mai árfolyammal számolva 2500 forint. Csak jó, hogy pont itt van a Holt-tenger.
Arra is gondoltam, hogy ha beválik, felülvizsgálom a Holt-tengerrel kapcsolatos ellenérzéseimet, időről időre elkocsikázok, és hozok egy vödör iszapot (mert hogy az van többek közt a krémben).

2013. április 20., szombat

Kínai

A minap elkezdtem írni egy bejegyzést arról, hogy beteg voltam, és hogy Maoznak is rögtön betegnek kellett lennie, de aztán elszállt az egész. Azóta Maoz már nem beteg, és engem is túlzás betegnek nevezni, de még nem vagyok teljesen jól. Ilyen gyomorforgatós vírus. Mindenesetre a Büszkeség és balítéletet végignéztem, a hat részest (természetesen). Jó volt, de jobb lett volna mással nézni, hogy verbálisan többször kifejezésre juttathassuk, hogy Hát ez a Mr Darcy...
Maoz megfázott. Szerintem még ő sincs teljesen jól, de azt mondja, igen, és lehetőleg mindenben segít és kiszolgál. <3 p="">Olvasom Zadie Smith-től A szépségrőlt. Van egy rész, ahol Kiki észrevesz egy képet Kippsék könyvtárának falán, és teljesen odavan. (Illetve nem biztos, de én úgy döntöttem, odavan.) Gondoltam, mihelyt kimegy a szombat, megkeresem a képet a neten. Megint az történt, ami sokszor: Jobban tetszett a kép, míg nem láttam. Hector Hyppolite: Maitresse Erzulie, amúgy.
Egyébként semmi. Tél van, fogalmam sincs, mit adjak Joelre, sorra veszem elő az elcsomagolt téli ruhákat, de többségüket ki is nőtte, szóval ez sem segít sokat.
 A héten rájöttem, hogy tudok kínait főzni, vagy legalábbis olyan ízűt. Megkértem Maozt egy nap, hogy hozzon nekem, és mivel ez pont a két háztartási kekszes napom után volt,örömmel teljesítette a kívánságom. Viszont a csirkének, amit hozott elég mérsékelten volt meg az igazi kínai íze, a rizs pedig kifejezetten vasárnapi borsós rizs ízű rizs volt. Na mindegy, maradt másnapra a rizsből, én meg készítettem hozzá csirkecafrangokat csirkemellből. Ha zöldségekkel csinálom, még jobb lett volna. Amúgy nem vagyok egy kínai kaja sznob, egy jobb kínai gyorsétkezde színvonalát várom el, fogalmam sincs, valójában milyen íze kellene, hogy legyen. Janka meg az anyukája egyszer elvittek Pesten egy szerintük (márpedig Janka Pekingben született) autentikus helyre, de az olyan autentikus volt, hogy száznapos tojást meg ilyeneket ettünk, amiket nem is árulnak gyorsbüfében. Egyébként Jeruzsálemben is van egy ilyennek tűnő hely, de egy kínai bolt mellett kell felmenni az emeletre, és nincs lent kitéve kóser bizonyítvány (ami minden kóser helyen kell, hogy legyen), és nem mentem fel, hogy esetleg kiderüljön, hogy ott sincs, és furán nézzenek rám, mint mikor bementem a suk mellett egy random boltba, hogy gyümölcslevet vegyek, és mindenki úgy nézett rám, mintha a szex shopban lennék. Valami orosz hely volt, biztos sonkát árulnak a pult alatt. Majd kiderítem, kóser-e az étterem.

2013. április 12., péntek

Céklasaláta

Véletlenül sincs az interneten a mezei céklasaláta receptje. Az, amit savanyúságként ismerünk, csak ugye Izraelben semmit sem savanyítanak (bár lehet, hogy a céklát otthon sem). Van almás céklasaláta meg majonézes meg mindenféle. De majd én pótlom a hiányosságot. Már fő a cékla.
Megkérdezhettem volna az anyósom, de már a kakaós kalács receptje is nagyon hosszúra nyúlt, nem volt kedvem belemenni a céklasalátáéba is.

Szóval: Céklasaláta

  • Megfőzzük a céklát (egy helyen 40 percet írtak, az enyém nagy, kerek cékla volt, másfél óra alatt főtt meg) annyira, hogy a villa belemenjen. Kicisit még keménynek tűnhet, de nem kell szétfőzni. Én a vízbe nem tettem semmit. Ne is pucoljuk meg, mert elveszti a színét.
  • Leöntjük a vizet, hagyjuk kihűlni, megpucoljuk, felvágjuk (amilyenre akarjuk, olyan is van, aki reszeli).
  • Megsózzuk, balzsamecetezzük (vagy egyéb ecetezzük), citromlevet facsarunk rá, ha nagyon magyarok vagyunk, megborsozzuk.
  • Apróra vagdalt fokhagymát keverünk hozzá (vagy fokhagyma port, vagy nyomott fokhagymát, kinek hogy tetszik) és egy kis friss koriandert is.
Most megkenem tojással a süti tetejét, és beteszem sülni.

Shabat shalom!


2013. április 9., kedd

Rossz gyerek

Hogy ilyen nincsen, mert ennyi idősen (kettő, kettő és fél? nem tudom pontosan) még csak tanulja mi a rossz, mi a jó? Nem tudom, lehet, de ugyanennyi idős gyerekekkel nap mint nap találkozom, a szóban forgó bizonyoson kívül mégsem üti meg, csípi arcon, löki el, vágja fejbe a többit állandó jelleggel és minden előzmény nélkül egy se. A szóban forgó bizonyost nem láttam még úgy öt percet egy helyen tölteni más gyerekkel, hogy ne tette volna. Mit tesz anyuka? Odamegy, elhúzza, rászól, közli vele, hogy veszik a cipőjüket és mennek haza. A gyerek visítani kezd, anyuka közli, hogy de ha még egyszer bánt valakit... Szóval végül mindig maradnak.
Ma is megérkeztek a játszóházba. Jó sok gyerek volt, Joel kint állt a lépcső tetején (egy 1x1 méteres vízszintes rész az ajtó előtt vasból, aztán három lépcsőfok a járdáig), a korlát szélébe kapaszkodott, ami a lépcső mellett már nem futott, csak a vízszintes rész végéig, ezért nem tudott lemenni. De így is nagyon jól elszórakozott azzal, hogy kinézett a rácsok között és mellett. Én odabent ültem az ajtó mellett készenlétben, hátha mégis megkockáztatná a lépcsőzést. Megérkezett a szóban forgó gyerek az ajtóhoz odabentről, egy markolós teherautót tartott a kezében. Megállt a küszöbön, rám nézett, motyogott valamit, és kiment. Számítottam olyasmire, hogy belemarkol Joel arcába, vagy kupán vágja a markolóval, de arra nem, hogy egyenesen odaront, és lelöki a lépcsőről a járda mellé a linóleumdarabokra (ami azért jó, hogy ott volt) meg különböző törmelékre, ami még egy lépcsőfoknyival lejjebb van, mint a járda. Oda esett le Joel hanyatt. Én rákiáltottam a gyerekre, mihelyst megértettem, mi történik, ez nyilván ösztönös volt, és nyilván semmit sem segített semmin, és ugrottam Joelt felkapni. Nem nagyon ütötte meg magát szerintem, a linóleum tompíthatott, de nagyon megijedt, nem értette, miért lökik el őt. Anyuka meg még páran kijöttek, ugye azért mert kiáltottam, mondtam neki, hogy a gyereke ledobta (mert nem tudom, hogy mondják, lelökte) Joelt. Mire ő a gyereknek, hogy most azonnal hazamegyünk. Aztán még vagy negyed órát beszélgetett odabent a gyerekkel a karjában. Nem bírom ezt a kölyköt, és a toleranciám a mai nappal ért véget irányában. Ha legközelebb közel megy Joelhez, közlöm vele, hogy menjen máshova.Ha pedig hozzáér, ellátom a baját. És az anyjának is, ha egy szót szól.
Nem vagyok hülye, tudom, hogy gyerekek közt mindig történnek dolgok. Korábban egy másik gyerek kihúzta Joel alól a széket, amire támaszkodott, egy másik fejbe dobta labdával direkt. Arrébb lökik, ha útban van, előfordul, de ezek vagy véletlenek, vagy anyuka rendszeresen kezeli a gyereke hasonló megmozdulásait. A labdás kisfiú például ilyen kis genyó korszakát éli, nem egyszer vitte haza az anyukája emiatt. Egyszer rászól, aztán mennek haza. Egyébként is főleg vele egykorúakkal veszekszik.
Ezt a történetet a Maoznak el se mondom, mert először jól lecseszne, mert már meséltem neki erről a gyerekről,hogy - nem is tudom - miért nem mostam be a gyereknek, az anyjával meg miért nem üvöltöttem fél órát, de legalábbis miért nem tiltottam ki őket a játszóházból, aztán átmenne hozzájuk, és megtenné ő maga. Remélem, hogy lesz erőm és eszem magamban tartani, rendszerint mindent elmondok a Maoznak, azt is amiről pedig tudom, hogy nem kéne, aztán meg is bánom, de ezt most tényleg jobb esz, ha nem tudja meg.

2013. április 2., kedd

Pészach

A lelki-szellemi épségemért kellett volna kevésbé aggódnom. A Széder esti vacsora helyett hánytam,  majd ezt éjjel megismételtem. Azt hiszem, nem bírom a birkahúst. Maozékná ugyanis Pészach előtt levágnak egyet, és egy kevés húst, na meg a májat tűzön megsütik még az ünnep előtt, szerintem ez tett be. Másnap jobban lettem, akkor Joel szenvedett a fogaival. Csütörtök este meglátogattuk Navát és Urielt (akiknek egy éve voltunk az esküvőjén) Bnei Netzarimban, ami gyakorlatilag a sivatagban van. Kár, hogy nem értünk oda hamarabb, nagyon jó volt. Képek sajnos nem készültek, mert már sötét volt, ezen kívül Joelt kellett megóvni mindenféle dolgoktól, mint a barbeque állványa például. A kutya ivóvizét így is sikerült magára borítania, mentünk is a szomszédba ruhát kérni, azt még vissza kell valahogy juttatnunk. Aztán egy poharat is levert, de előtte megmentettem egy másikat a kutya farkától. Hazafelé már kezdtem rosszul érezni magam, hajnalban pedig többször felébresztett a görcsölgető gyomrom. Jobban lettem, majd egy nagyon szolid reggeli után (tejeskávé egy nem egész macesszel) újra fájni kezdett a hasam, és három órán át szenvedtem az ágyban olyan görcsökkel, amiket a szülőszobán éltem át nem sokkal az előtt, hogy kértem volna a fájdalomcsillapítót. Persze ott a méhem, itt a gyomrom, de az érzés ugyanaz. Aztán megint jobban lettem, és az ünnep hátralevő részében sem nem hánytam, sem nem görcsöltem, de gusztustalanul éreztem magam, és szüntelen arról fantáziáltam, mi mindent főzhettem volna itthon, amiben nincs vörös hús vagy egyáltalán hús se. És rizs. Mindegy, túléltük, ma visszatértünk a kelesztett kenyerek világába, és rakott krumplit is csináltam.