2013. február 28., csütörtök

Takarítás Pészachra

Ki fogom takarítani a fb-ot. Nem fogok többé összeölelkezős partizós képeket nézegetni, még ha olyanok teszi is közzé, aiket egyébként kedvelek, és a Magyarországon zajló politikai ***rkeverésről szóló linkek sem viszi előbbre az életem semmilyen szempontból. Van még egynéhány dolog, amit könyörtelenül eltávolítok, illetve amiknek a posztolóit nem fogom nyomon követni többé. Egyébként is próbálok leszakadni az internetről kicsit. A héten egy nap nem is volt bekapcsolva a gépem egész délután és este. Mondhatni csodák történtek ennek folyományaképp.

2013. február 25., hétfő

Az elmúlt napok

A fb-on már kiderült, mi lett a nyuszijelmezből... Ez történik, ha apuka megy el jelmezt vásárolni: Kisfiúnak Marie (Macskarisztokraták, aki nem tudná) jelmezt vesz. Cuki meg minden, de túl sok a rózsaszín masni. Végül beszereztem a helyi hobby (stb.) boltban egy oroszlánt jutányos áron (36 sékelért). Aztán Joel végül kimaradt a bölcsis buliból, mert magas láza volt (minden egyéb tünet nélkül) két éjszaka, és nappal is elég bágyadt volt. Ennek hatására, meg annak, hogy fölöslegesen végigböjtöltem a ta'anit Esztert, meg annak, hogy pont aznap felmosták az egész jesivát hipóval, amitől mindenki fejfájást kapott, miután benéztem a bölcsibe (mert telefonáltak, hogy lázas, nem evett, nem ivott), beletolattam egy autóba... Mit mondhatnék, tényleg nem láttam. Persze láthattam volna, de nem láttam. Utána visszaszálltam a kocsiba, és megnéztem még egyszer, hogy hogy a csudába nem vettem észre, és tényleg alig lehetett látni. Mert a Joel tükre, meg az új vezető tábla, meg a baba az autóban matrica takar, az autó meg szürke volt, kellemesen beleolvadt a háttérbe. Emberek, ne vegyetek szürke autót! Na mindegy, ez volt megírva odafent...

Szombatra mentünk Maozékhoz. Nagyon klassz volt, eljutottam zsinagógába is, este is, mert Maoz vitte magával Joelt, aztán reggel is, mert ráhagytam a nagynénikre. Aztán Megilára már én vittem mindkétszer, bár nagynéni(k) segedelmével. Nem vagyok benne biztos, hogy minden szót tisztán hallottam, de komolyan szeretném tudni, ki tette ezt kötelezővé a nők számára. Na mindegy, megtettük, ami tőlünk tellett. Joel édes kisoroszlán volt, bár nem volt hajlandó oroszlánüvöltést hallatni jelmezben sajnos. Maoz családja odáig van érte, ő meg beleszeretett a nagyapjába, aki elvitte kakast nézni. Egyébként is folyton menne ki, a zsinagógában is az ablakhoz akart menni, aztán mikor megértette, hogy azon nem lehet kimenni, sírni kezdett. Jobb is, ha megjön már a tavasz. Bár úgy tűnik, már itt is van.

Mint azt előre sejteni lehetett, a nagyszülőknél és szombaton jött meg a kedve a járáshoz (bár az apja már korábban is frusztrálta ezzel, amikor csak tehette). Nagyon büszke is magára. Miután hazaértünk este, vagy negyed órán át sétált Maoztól hozzám, tőlem Maozhoz, és nagyon örült magának közben. Azóta többször is kipróbálta, milyen két lábon közlekedni, nagyon édes, időnként még irányt is sikerül változtatnia. Szerintem nagyon ügyesen megy neki, ahhoz képest, hogy éppen csak most kezdte. Ma már a bölcsiben van, ahol be is jelentettem a nagy hírt. Ő az első a csoportból. Mi meg a büszke szülei.

Tegnap rávetettem magam a kertre. Nem terveztem (illetve már egy ideje tervezem, csak sosem jutottam el odáig), de Joel a mozgalmas hosszú hétvége után olyan fáradt volt, hogy  fél 12 után kidőlt, és több, mint két órát aludt, úgyhogy be is tudtuk fejezni. Kigyomláltam egy részt, és elvetettem a maradék törökszegfűmagot (illetve a felét, baromi sok van) az aloe verák közé (amik nem nőnek, de remélem, erőre kapnak a Naptól lassan), néhány növényt cserépből átültettem a földbe (meg a vödörbe, aminek leszakadt az alja, így új feladatot kapott), néhányról kiderült, hogy azért nem nő, mert a föld alatt rohad a szára. Ezeket Maoz húgától kaptuk, aki tömegesen szaporít, és nem vagyok benne biztos, hogy mindig a megfelelő módon. Aztán volt néhány vízben gyökereztetett, amik cserepet kaptak. Minden nagyon szép, most várjuk, hogy nőjenek.

Ma 11-től tanítok, mert csak most jönnek vissza a diákok.
 
Szombaton be"H megyünk Micpe Jerichóba. Már nagyon várjuk.

2013. február 16., szombat

Purimi pánik

Vagy olyasmi. Elmentem Joelnak jelmezt venni, miután a kölcsöntigris kicsi lett. Mindegyik boltban ugyanaz a helyzet: nyúl, oroszlán, tigris, csibe, százlábú, bohóc. Egy helyen volt elefánt is. Mindenhol azt mondtam, máshol lesz más is, de a máshol vagy semmi sem volt, vagy nagyon drágán. Mindegy, végül az egyik óvónéni felajánlotta, hogy kölcsönadja az ő tavalyi nyulukat. Kérdés, jó lesz-e Joelre. És hogy ha igen, mi minek öltözzünk be mellé. Másik két nyúlnak? Szívkiráynőnek és őrült kalaposnak ? Bűvészeknek? Egyelőre persze semmink nincs, se készen, se sehogy. Pedig én a Purimot komolyan veszem, jelmez kell!
A faluban last minute megint kitalálták, hogy húzunk. Kedves családot húztunk, munkatársfélém az anyuka. Egy hét alatt kellene kétszer meglepit küldeni, plusz a slachmanot Purimor, amikor egyébként mi nem is leszünk itt. Bekevertem a csokis süti tésztáját, aztán majd szerda környékére tervezek Hámán fülét sütni, életemben először. Nem mintha lenne itthon lekvár...
Ha lenne varrógépem, csinálnék egy csomó jelmezt, még el is adhatnám. De így csak a kísértés van, hogy vegyek minden hülyeséget. Mert most még jó, mert lehet egymáshoz öltözni. Mikor majd x-man vagy mi a nyavaja akar lenni, akkor meg lesz kötve a kezem. Az egyik boltban kiokosodtam. Mondta az eladó, hogy régebben a superman ment, de most az x-man.
És még van másfél beadandóm is...

2013. február 10., vasárnap

Fogyasztás

Szerdán voltam bevásárolni. Unter anderem vettem 8 liter tejet. Maradt 3 és fél. És még nem ittam meg a második kávémat. Most megguglizom, mennyi tejet ad egy tehén naponta.

2013. február 6., szerda

Beadandók

Nem kellene valamelyest elégedettebbnek lennem most, hogy a gép előtt alkottam valamit (egy beadandót mégpedig), és nem csak Once upon a time-ot néztem? És nem érzem. Mert 350 szót kellett volna írnom, de mivel nem jelzi ki, hol tartok, 945 lett belőle, amiből aztán húztam, de még így is 750. Arról meg lövésem nincs, hogyan ellenőrizzem le a nyelvtani és nyelvhelyességi hibáim. Mindegy. Mindjárt elmegyek a Joelért, és akkor már nem is fog érdekelni. Még mindig van két beadandó, amit meg kell írnom. Erre az órára (Ways of reading literature) van még egy feladat, a másik meg a rémálmom: Teacher as researcher. Én inkább Teacher as survivor vagyok mostanában, hagyjon engem békibe'.