2012. december 27., csütörtök

Miért nem fogyok?

Lassan itt lenne az idő gondolni a második babára, én meg sehol nem vagyok a kitűzött - 10 (vagy 12?) kilótól. És miért? Ezért:

Szuflé (vagy vmi hasonló)

  • 5 tojás
  • 1 pohár cukor
  • 1/2 pohár kakaópor
  • 1/2 pohár krumpliliszt (vagy sima, én kaptam a szomszédtól egy fél pohárral, csak féletlenül hazafelé kiöntöttem a felét, úgyhogy pótoltam simával)
  • 2 és 1/2 tábla étcsoki
  • 3/4 pohár olaj
A fele olajjal kell felolvasztani a 2 tábla csokit, a maradék felet feldaraboljuk, és a muffin formák aljába szórjuk. (Nekem csak két táblám volt, és csokipöttyöket szórtam bele, de nem volt tökéletes, mert annak sport szelet íze van, ami finom ugyan, de a sütihez nem passzolt.)
Összekeverjük az olvadt, folyós csokimasszát a többi hozzávalóval, és jól eldolgozzuk.
Beleöntjük a formákba (nekem alumínium formáim vannak, akkorák, mint a nagyobb muffin formák. Célszerű ilyet használni, mert a sütit a formából esszük. Kb. 12 formára lesz szükség.)
Előmelegített sütőben sütjük 180 C-on 10 percig (különben nem lesz folyós a belseje,és megette a fene).
A szomszéd receptje. Ő bezzeg azt a szoknyát hordja három gyerek után (a legkisebb egy hónappal idősebb Joelnél), amit még a gimiben. Ááá!


Ettől a szépségtől meg csak a keblem dagad, olyan okos, ügyes és aranyos. Az üvöltést tőlem tanulta, azt hiszem. Így örültem neki mindig, ha felhúzott egy karikát a rúdra. Most ő is így örül. <3 nbsp="nbsp" p="p">




 

Levelet kaptam

Magamtól. Két-három hete adtam oda a Maoznak három levelet, egyet a Katának, egyet a nagybátyáméknak, egyet a nagynénéméknek bennük Joel képeivel, hogy adja fel. Volt még két másik is, az egyik Vácra ment a másik nagynénémnek (akit igazából Keresztanyunak hívtunk egész életünkben, és most nem tudok mit kezdeni ezzel a megszólítással), a másik pedig apámnak az otthonba. Na, ők valószínűleg megkapták. A szóban forgó hármat viszont az én spórolós uram (akkor szoktam így hívni, mikor telefonon beszélek Katával, és nem akarom, hogy hallja a nevét és hogy róla beszélek) betette egy nagy borítékba, hogy elküldi a Katának, ő meg majd kézbesíti a másik kettőt is. Jah. Ezt a nagy borítékot kaptam ma meg. Valószínűleg az a baj, hogy bal oldalra írta a címzést. Volt egy csomag is, amit rábíztam, hogy küldje el. Még hónapokkal ezelőtt. Azt is ezekkel a levelekkel sikerült elküldenie. Remélem, hogy odaér. (Katy, ez a te csomagod, majd szólj.)

2012. december 24., hétfő

Pont most egy éve...

Senkit ne tévesszen meg a Gergely-naptár pontatlansága.

Így tapsikolt délután. Van ez a vicsorgós mosolya, szerintem direkt csinálja ilyenre, mert amikor "rosszalkodik", akkor is ezzel próbál levenni a lábamról. Vigyázat, énekelek!




Ez a szülinapos videó. Nem annyira tudta, hogy mi történik, de hát honnan tudhatta volna, nem volt neki még ilyen. Hipp-hopp tralala, gadalti beshana! Vigyázat, itt is énekelek!




Szeretetmegnyilvánulások:




És így bulizunk mi:




Aztán megtelt a memóriakártya.

2012. december 12., szerda

Tegnap, ma, basszus

Tegnap elmentem Jeruzsálembe. Ez szinonimája a shopingolásnak. Nem mintha olyan sok pénzem lenne, amit elkölthetek, de ami van, azt elköltöm. Nem direkt, csak kell még egy-két pulóver és nadrág Joelnek, ja és zokni, Maoznak szülinapja van, de ha akciós a thermo pulcsi, akkor már miért ne vennék magamnak is. "Előhívattam" egy csomó fényképet, elemet vettem a gépbe, ami állítólag marha sokáig jó, nem sorolok fel mindent (amúgy ez majdnem minden). A lényeg, hogy esett. Egész héten hét ágra sütött a Nap, és egyébként ma is, de tegnap szakadt az eső. Viszont az emberek baromi kedvesek voltak. Elmentem aposztilt kérni Joel születési ak. kivonatára, és még a Külügyminisztériumban is kedvesek voltak. A buszsofőr bemondta nekem a mikrofonba, mikor kell leszállnom, a túraboltban az eladófiú áttúrta nekem az összes pulóvert megfelelő színért és méretért, aztán részletesen elmagyarázta, hányféle kabátjuk van, melyik mennyibe kerül, és mi az előnye-hátránya, noha előre megmondtam, hogy most csak érdeklődöm, nem veszek. Nem is tudom, fura volt. Szakad esőben az emberek morcosak szoktak lenni. Rami Leviben (izraeli auchan) az eladó felhívta rá a figyelmem, hogy csak két doboz tápszerre tudom felhasználni a kuponokat, úgyhogy a harmadikat majd külön fizessem, hogy arra is használhassak kupont. És még a rendőrautó se vinnyogott rám, amikor fények nélkül elhúztam mellette... Itt folyton süt a Nap, nem vagyok hozzászokva, hogy fel kell kapcsolni a lámpákat. Oda se neki.
Azért Maoz tortájával megküzdöttem. Illetve a tejszínhabos krémmel. Egy doboz tejszín, három zacskó zselatin, és végül az egész a kukában kötött ki. Tettem bele helyette csokipudingot, így is finom. Ma meg kimostam Joel új tréningjének a pulóverét. Krém színű, de az ujja piros (cuki a gyerek rajta, azért vettem meg), és persze fog. Ettől bírok hülyét kapni. Össze van varrva valami tök világossal, és fog! Jó, hogy pár zoknin meg egy eltévedt fehér rugin kívül minden fekete vagy majdnem fekete volt a gépben. Maoz szerint ma már fiúk is hordhatnak rózsaszínt, ez egyáltalán nem gáz. Nem, az a gáz, hogy egy ilyenért elkérnek 39 sékelt. Meg az, hogy Joelt rendszeresen nézik lánynak (sötétkékben is), és mivel a szemébe lóg a haja (és három éves koráig nem vágjuk le), elkezdtem összegumizni neki a feje tetején... Egyébként ma szegény leesett/elesett a csúszda létráján/ról a bölcsiben, és jól beütötte a száját, feldagadt meg minden. Ez olyan rossz, hogy elesik, és mások vigasztalják meg.
Basszus, kilenc óra, és még meg akartam gyúrni a pogácsa tésztáját.



2012. december 9., vasárnap

Joel tudja,....

... hol a cica, hol a lámpa, hol a lufi.
Tud rúdra műanyag karikákat felhúzni, ha mégsem sikerül, karikát méregből földhöz vágni.
Tud dobolni mindenféle felületen, kézzel is, minden mással is.
Tud tapsolni.
Tud dobozból kirakodni, visszapakolni, átcsoportosítani, dobozok tartalmát a szélrózsa minden irányába szétdobálni.
Tud mandarint a kosárból kidobálni és segíteni visszatenni.
Tud labdázni.
Tud párnára lefeküdni, és úgy tenni, mintha aludna.
Tudja a macska ételét megenni, a vizét kilocsolni, a farkát megcibálni.
Tudja anya szemét kinyomni, az orrába az ujját tövig belenyomni, az ínyét megkaparni, a haját ráncigálni.
Tud könyvet lapozni és újságot széttépni.
Tud tésztát egyedül enni, bambát anya szájába tenni.
A zokniját le tudja venni.
Tud pápát integetni, de nem akar.
Tudja, mi az, hogy nem szabad, de nem mindig hallgat rá.
Odajön, ha hívom.
A földről a kanapéra pakolja a játékait.
A polcról a kanapéra pakolja az imakönyveket.
Kópéskodik.
Bájolog.
A papírkoronát a fejére tudja tenni.
Tudja, hogy a cipőt a lábra kell felvenni.

Kicsi mókus.