2012. november 24., szombat

Címszavakban

Hazajöttek a katonáink. Most tudom az összes titkot, de nem árulom el.
Joelnek B'H lement a láza, és két napja csak randalírozik a lakásban. A polcokon már egy emelettel feljebb is eléri a dolgokat. Épp mondtam a Maoznak, nézd, kb. 5 prec múlva eljön az idő, mikor eléri a második polcot is. És két perc múlva...
A szoptatást gyakorlatilag abbahagytam. Még nem teljesen, de annyira nincs tejem (mivel Joel rákapott a tápszerre, és mivel most napokig nem volt hajlandó semmilyen szilárd táplálékot megenni, folyamatosan kínáltuk vele), hogy két slukk után egyszerűen belémharap, és akkor elcsomagolom magam.  Két foga van fent, kettő lent, ez már fáj. Szóval így.
Holnap lesz két vizsgám/zh-m/dolgozatom, nem tudom, itt hogy hívják, úgyhogy tanulok.

2012. november 21., szerda

In my opinion - Gaza

Nem mindig lehetséges teljesen megérteni egy helyzetet, és van, hogy ennek ellenére döntést kell hoznunk. Nem mindig áll rendelkezésünkre minden információ, amit szeretnénk, mégis dönteni kell. Én nem vagyok abban a helyzetben, hogy nagy változásokat okozzak a döntésemmel, viszont biztos, hogy sokkal több információ és tapasztalat áll a rendelkezésemre, és azt kell mondjam, sokszor több értelem is, mint a legtöbb, a hírekbe mellékesen belehallgató, vagy pozíciójánál fogva véleménymondásra kötelezett illetőnek, aki az általa rendelkezésre álló fórumon fejezi ki szimpátiáját, antipátiáját Izrael/Gáza/háború/béke ellen/mellett, a római pápától egy unokatestvéremig. Szóval az én döntésem zéró tolerancia. Lassan jobban idegesít a sok magyarázkodó, Izrael emberségességét bizonyító, hamis fotókról leplet lerántó poszt, mint maga a tény, hogy a világsajtónak és a világsajtót fogyasztónak tényleg vagy a képébe kell tolni, vagy még halovány esély sincs rá, hogy megértse. Kinek kell magyarázkodnunk? Kinek? Ha rengeteg időm lenne, egyesével szedném össze a történelmi tényeket, eseményeket, amikért ők vagy meg sem próbáltak magyarázattal szolgálni, vagy azok olyan átlátszóak voltak, hogy bár ne is lettek volna. Vagy a hasonló helyzeteket, amikre egyszerűen magyarázat sem kellett, mert odatartani a másik orcát csak egyszer lehet, aztán megint az első jön, aztán a második, aztán az első, aztán a második, ezt meg agyonverésnek hívják. Ezen kívül ez ugyan szép keresztényi gondolat, mi azonban zsidók volnánk. Nem egész hétmillióan ebben az iciri-piciri országban.
Egy ismerősöm, kitett egy képet, palesztin(nak öltöztetett) és zsidó(nak öltöztetett) kisfiú összeölelkezve. A béke lehetséges. Mire én kommenteltem, hogy ne legyen naív, mire ő, hogy ne legyek kiábrándult, mire én, hogy mondaná inkább, realista, mire ő, hogy ha nem hinne, a pozitív változásban, nem lehetne szocmunkás, mire én, hogy vannak iráni, egyiptomi barátaim, és izraeli arabokkal beszélgetve, azt gondoltam, jó emberek, mert nem az előítéletek formálják a véleményem, de béke csak ott lehetséges, ahol mindkét fél akarja, és ez itt hibádzik, ehhez kell alkalmazkodni.
Nem tudom, hogy amit Izrael csinál az chesed vagy óriási lúzerség, de bosszant. Vagy azért, mert tényleg lúzerség, vagy azért, mert nem elég nagy a hitem, kevés vagyok, ahhoz hogy megértsem, és lúzerségnek tűnik. De nem fűlik a fogam ahhoz, hogy izraeli katonákat küldjenek be gyalogosan Gázába, hogy nehogy véletlenül ártatlan civileket öljenek meg légitámadással, hanem egyenként járjanak utána, hogy akit lelőnek, az rászolgált. Hogy miért nincs ez ínyemre? Mert a katonák bemennek a házakba, ahol sokszor senkit nem találnak, ellenben jól alá van aknázva. És bumm. Egy példa.
Márpedig tenni kell valamit, mert emlékezzünk vissza, hogyan is jutottunk idáig! Nem, nem ott kezdődött, hogy kinyírták a Hamasz főmuftit. Hanem ott, hogy már hónapok óta potyognak a rakéták délen. Egy itt, egy ott. Izrael meg szart se csinált (illetve de, dokumentált, ami szerintem egy elég jó húzás volt). Majd kinyírták al Jabarit, (csak őt és néhány hasonszőrű társát, nem busznyi civilt), mire -idézem- "kinyíltak a pokol kapui", és most Gázában ürítik ki a rakétaraktárakat. Lőnek, amerre éppen sikerül. Már nem csak délre, és nem csak kizárólag zsidók lakta vidékekre. Jeruzsálemtől délre is becsapódott már egy-kettő, és ott legalább olyan esélye van annak, hogy palesztinokat talál, mint hogy zsidókat. Hát ennyire érdekli őket. És hogy miért kell üríteni a raktárakat? Hát hogy legyen hely, ha túl sok érkezne az Irán által megígért nagyobb hatótávolságú rakétákból. Ez pedig, kérem, nem olyan ígéret, amit én meg a többi paranoiás izraeli elképzelünk, aztán híreszteljük, hanem olyan, amit Ahmenijad bemond az iráni tv-ben.
Így. Részemről tegyük a földdel egyenlővé, és hintsük be a földjét sóval.

2012. november 20., kedd

Gáz

Íme, hölgyeim és uraim, miért jó, ha olyan nyelv az anyanyelvünk, melyet a férjünk még nagyjából sem ért meg: Megírhatom a blogomon, hogy akkora egy háztartási ámokfutó vagyok, hogy ma fordul elő másodszor, hogy égve hagyom a gázt (a legkisebb rózsát kis lángon), miután leveszem róla a kávét, és csak fél nap múlva veszem észre.

2012. november 17., szombat

Az élet

Gyertyagyújtás után tegnap lapultunk egyet a wc padlóján (műanyag fürdőkáddal a fejünkön, igen), közben azon fortyogtam, hogy olyan halk ez a sziréna, hogy rádió mellett meg se hallanánk. Kiderült, azért, mert nem itt szót, csak valahogy idehallatszott. Ezek szerint, ahol szólt, bazi hangos volt.
Most el kell olvasnom két cikket és tömörítenem, ez a feladat szerdára a Tanár mint kutató órámra.

2012. november 14., szerda

Nincs erőm

Fáradt vagyok. Állítólag ma kitört a háború délen. Kinyírták a Hamasz fejét, ezért nem látogatjuk meg hétvégén a nagyszülőket. Joel beteg, az óvónénijével a tököm tele, most éppen orvosnak képzeli magát.
Elkezdtem az egyetemet, azzal együtt is legalább két évet fog igénybe venni, hogy a tárgyak több, mint feléből felmentést kaptam. Ma árusok vonultak be az udvarra, vettem egy virágos harisnyát, ez van ráírva a csomagolásra:
Believe in themselves, made a handsome woman, believe that their choice.
Ha valaki, hát a kínaiak tudnak angolul. Hogy nem jegyeztem meg, ami a Joel csörgőinek a dobozán volt, azóta is bánom. Sokkal viccesebb volt.
Éhes vagyok. Éjjel nem aludtam, későn keltem, ma egy banánt, egy körtét és hét minizacskó cheetost ettem.