Itt Keleten a helyzet

Mostanában Joel feleannyit alszik, ébren töltött óráiban pedig igényli a közvetlen közelségem, de minimum a figyelmem. Szépen eszik, ma két nagy jégkockányi almapépet nyomott be, nyitja a száját, hogy még kér, és csak néha akarja kiverni a kezemből a kiskanalat. Egyébként most (21:31) is épp ébren van, miután az autóban (nagybevásárlás) elaludt, majd itthon felébredt, majd megetettem, elaltattam, majd újra felébredt. Éppen egy micimackós mély tányérnak örül.

 

 Az egyik alsó foga alighanem napokon belül előbújik teljes pompájában, határozottan fehérlik, bár nem lehet jól szemügyre venni, mert ha eléggé kinyitja a száját hozzá, rögtön kidugja a nyelvét is, amit egyébként a nagyapjától tanult. Ezt a fenti ábra is mutatja. Mindent kényszeresen a szájába dug, a játékaitól kezdve a falon lógó bevásárlószatyron át a zuhanyfüggönyig, és ha végképp semmi sem kerül a keze ügyébe, a lábát.

 


Amikor elalszik vagy éppen hajlandó öt percet egyedül játszani, próbálkozom. Ez az eredmény: