Tegnap bámultam bele a gulyásos lábasba, hogy el kellene mosni, kell a pörkölthöz. Zsír és pirospaprika, ilyeneket mosogattak az őseim, de a vicc, hogy a Maoz ősei is. Miért? Hát ez az, az észak-afrikai zsidók hagyományosan két dolgot nem hagynak ki az ételeikből: a zsírt (olajat) és a paprikát. És hirtelen megvilágosodtam: ez nem lehet véletlen! Már az ulpánban feltűnt, hogy magyarként sokkal egyszerűbb héberül tanulni, mint bármilyen (csak) indoeurópai nyelvet beszélőnek, és ráadásul még a szókincsbeli átfedések is vannak! hoppá! Aztán mikor szülés után a marokkói származású szomszéd áthozta a kaját, már szinte biztos voltam benne, hogy csúnyán meg vagyunk tévesztve ezzel a finnugor (nyelv)rokonsággal. Képekkel tudom bizonyítani.
Íme, kérem:
A szóban forgó étel:
Gulyás vs. (szerintem) kuszkusz(ra való cucc, amit a húgom csak pörköltnek hív):
Fűszerek:
Olthatatlan szerelem a paprika iránt (szárítva, őrölve, szósznak):
Feltáratlan eredetű vonzalom fűz minket a Díszes kapukhoz:
És szép a mosolyunk:
Na, ezt kéne a gárdistáknak mutogatni! :D
VálaszTörlésAzt már komolyan fontolgatom, hogy mivel úgyis van nekik honlapjuk, ahol az izraeli vagy zsidó tulajdonú cégek, gyárak termékeit sorolják, hogy olyat ne vegyenek, megírom nekik a jiddis/héber eredetű magyar szavak listáját, hogy akkor mostantól ezeket ne használják...
VálaszTörlés