2011. november 30., szerda

Zsír

Csinálom a kapros-túrós rétest (mindjárt). Természetesen bolti tésztával, mert fog a nyavaja szarakodni vele. Hogy is készül a töltelék, keresem a neten:
" A túrót áttörjük, kikeverjük a tojások sárgájával, a tejföllel, kevés cukorral, sóval és végül hozzáadjuk a tojások fehérjéből vert kemény habot. A kaprot apróra vágjuk és belekeverjük. Ha a túró sok levet engedett 1-2 kanál búzadarát is tegyünk bele. A réteslapokat szétterítjük, zsírral megkenjük, zsemlemorzsával vékonyan megszórjuk és rásimítjuk a túrót. Abrosz segítségével feltekerjük , tetejét zsírral megkenjük. Kizsírozott tepsibe fektetjük és szép pirosra sütjük."
Persze nálunk nem lesz semmiféle kemény hab, még a hideg puding kikeveréséhez sincs erőm, és nincs züzügépem.
Na, előszedem a zsírt meg az abroszt.

2011. november 29., kedd

Nagybevásárlás

Bevásároltam. És ezzel a pelenkázólapot (és a pelenkákat) kivéve minden megvan. Egyelőre a boltban, kifizetve. Ezek erre ki vannak képezve. A lány, aki segített, olyan gyorsan dobálta rám a dolgokat, alig győztem húzkodni ki őket a listámról. Végül persze szerintem többet vettem, mint amit előzőleg összeírtam, illetve pulóvert nem, hanem helyette meleg (tényleg meleg) rugdalózót, végül plusz még egy takarót meg lepedőt, ilyen gyerekháta alakú műanyag izét a kiskádba (kérdés, hogy kell-e, maximum, ha nagyon szeretné a vizet...), és amit szerintem teljesen felesleges volt: testápolót. Mindegy, ha tényleg teljesen felesleges, akkor odaajándékozom a húgomnak, úgyis Johnson's babyolajjal keni magát (amit nem vettem, mert ha már olaj, akkor legyen valami növényi, ami meg nem volt a superpharmban, de majd, ha kell, veszünk, itt azt mondták az anyukák, egyikük sem kente vele a gyerekét). Jó vicc lenne, ha mégis lány lenne, Maoz cserélgethetné ki a traktoros rugdalozókat... Jó, nem sok olyan van, amit mindenképp ki kell cserélni. De nem nagyon csinálnak unisex dolgokat. Van néhány zöld, meg nem minden kék feltétlenül csak fiúnak jó, de egy traktorral nincs mit tenni meg egy repülővel. A lányoknak meg minden rózsaszín, gyakorlatilag. Fú, két meleg, macis rugit is megvetetett velem a csaj, merthogy ezt rengeteget használják, ami attól macis, hogy füle van a kapucninak, de az egyik kék, a másik sárga, szóval nem igazi maci, de azért nagyon édesek. Az ilyet például szemrebbenés nélkül ráadom majd a lányomra, ha lesz (feltéve, hogy nem nyáron születik, mert akkor elég nagy kegyetlenség volna).
A védőnő elbeszélgetett velem a szülésről. Remek lesz, ez világos. Hogy a fájdalom alatt arra kell gondolni, hogy ezek nyitják meg az utat a baba előtt, fáj, de kell, szükségem van rá, hogy szülni tudjak. Eddig a hasamban tekergőző kis porontyról a 8. utas a halál jutott eszembe mindig, illetve nem róla, csak a tekergőzésről a hasban, most folyamatosan ez járt a fejemben: a fájdalom jó, a fájdalom a barátod.
Na mindegy, a 38. héten találkozunk, ha addig nem szülnék. Én persze drukkolok, hogy de, egész konkrétan kitaláltam, hogy mikor.
Maoz vett nekem vasárnap szoptatós párnát. Szép kék. De ami ennél is nagyobb érdeme, hogy ha gyűrűt hajtogatok belőle, akkor hason is lehet rajta aludni. Valami fantasztikus. Első éjjel a Maoz folyamatosan azt kérdezgette, hogy Ez neked így tényleg kényelmes? Volt, hogy fel is ébresztett. Tegnap már csak szórakozott a látványon. Azt mondja, olyan vagyok, mint egy tyúk a fészkén. Szerintem olyan, mint egy hatalmas úszógumin hasalni a vízben. Ha a szoptatásnál semmi hasznát se venném, már akkor is megérte megvenni. És egyébként ebben a boltban sokkal olcsóbb volt, mint amennyiért a neten láttam az árösszehasonlítós oldalon.
Az internet mókás hely, tegnap nagyon unatkoztam, rákerestem, milyen tök fölösleges dolgokat árulnak a babáknak. Találtam egy fórumot, nos, világossá vált, hogy majd a saját bőrömön fogom megtapasztalni, mi a fölösleges, mi nem, mert amitől az egyik anyuka el van ájulva, hogy rongyosra használták, a másik a listája élére írja, hogy talán, ha egyszer hozzányúltak. Találtam egy cikket is, az író leszólja a könyvemet (amiről nekem egyelőre csak mások gyerekén és a macskán szerzett tapasztalataim vannak, ha azok pozitívak is, de a szomszéd például esküszik rá, pedig ő három saját gyerekén mérhette le a módszer hatékonyságát) és ha jól emlékszem, a szoptatós párnát is, amit nekem ajánlottak, és amit már most a hasznos listára tennék, pedig a szoptatás még odébb van. Keren egyébként, akinél régen takarítottam, mindig a gyereket rakta bele a párna közepébe, ha az ágyon hagyta, és ő kiszaladt, így az nem tudott legurulni.
Azért van, amiben mindenki egyetért, tudniillik, hogy a popsitörlő-melegítő egy nagy baromság. Jó, nem is szándékoztam ilyenekre költeni a Maoz pénzét.

2011. november 26., szombat

Hálaadás (USA vs. Hungary), Hanuka

Nézegetem az ismerősök képeit és kiírásit a fb-on, és nem hiszem el, hogy Magyarország az 1100+ éves történelme során nem volt képes kitermelni egyetlen normális ünnepet sem. Ez egyszerűen elképesztő. Dögivel van megemlékezés mindenféle csatákra és (sikertelen) forradalmakra, van koronázás meg ilyesmik, de egyetlen normális ünnep sem. Ez hihetetlen.
Amúgy most már egy ideje minden itthon töltött reggel karácsony-hangulatom van, és nem tudom, miért. Elmagyarázom: nem nosztalgia vagy hiányérzet, hanem az történik, hogy felkelek, felveszem a köntösöm, a mamuszom, kitámolygok a konyhába, és leülök a kávémmal meg a sütimmel az asztalhoz a laptop elé, miközben a légkondi fújja rám a meleget, és jön a hangulat. És ez már egészen régóta ismétlődik minden olyan reggel, amikor nem kell korán kelnem és sietve elkészülnöm. Nem tudom mire vélni. Ráadásul azt sem tudnám megmondani, miben karácsonyi ez a hangulat, se díszek, se szagok, se hó, nem nézek olyasmit, amit régen karácsonykor szoktam, és egyedül is vagyok (ha nem számítjuk Katjét és a kis Zsákos Frodót). Sőt megkockáztatom, a huszoniksz évnyi szorgos karácsonyünneplés alatt sosem tartott ki a hangulat ennyire soká, vagy sosem volt ennyire megbízhatóan jelen (persze talán mert annyira elő akartuk állítani, míg itt semmi keresnivalója). Azt gyanítom, hogy valamiképpen az otthonosság érzését és az idillt keressük 25-e reggel a kávé ízében és a fa illatában, és most találtam meg (ezek szerint nem a karácsonyban kell keresni).
Amúgy Rosh Hodesh Kislev van (Kislev hónap elseje) egy hét múlva szülinapom. Négy hét múlva a Maozé. És utána... Kislev klasz hónap (mert akkor van a szülinapunk és mert), jön a Hanuka. Nem tudom, belevágjak-e a fánksütésbe, még sose csináltam. Lesz buli is vagy mi itt a faluban, gyerekeknek, aztán felnőtteknek, ki van rakva a program a hűtőre, de ilyen messziről nem tudok (héberül) olvasni. Hanukiát is kell vennünk, mert amink van, az ilyen csóródiák-hanukia, sárgaréz vagy mi, szóval olcsó vacak, nem dekoratív egyáltalán, persze a célnak megfelel, amennyiben a cél kizárólag a micva teljesítése gyertyagyújtással. Amit tavaly készítettem mint kiderült, nem volt kóser, nem felelt meg ugyanis minden kritériumnak, azon kívül el is tört (mert más kritériumoknak sem felelt meg...). Viszont mikor voltam a hobby boltban, hogy táblát keressek a fogasnak (táblát, amiből a falra szerelhető fogas lett), láttam néhány szintén nem kóser házi készítésű hanukiát. Az egy sorban egyforma magasan elhelyezkedő gyertyák eléggé megkötik az ember kezét. Viszont az óvódában bizonyára könnyen elérhető sikerélményt biztosítanak. Mivel a "nagyok" sem csinálhatnak mindenféle extrát, a kicsik kezdetleges, hüvelykujjamat a gyurmába nyomom módszerével készült gyertyatartója is teljesen felismerhető. Hát ilyen bölcs a halacha, kérem szépen.

2011. november 25., péntek

Gondolatok a 47-ről a visszaszámlálón

Egyfelől az még közel hét hét kényelmetlen alvás, has-, hát, mindenfájás, szeszélyes emésztés. Ugyanakkor abból a négyesből tök gyorsan hármas lesz, ezt belátom, a napok egészen gyorsan eltelnek, és akkor a harmincvalamennyi egyszer csak azt jelenti majd, hogy hozott Isten a kilencedik hónapban, amikor meg már minden nap lehet akár az a nap. Hm. Persze, ha később jön, az más tészta, de csak nem szúr ki velem így a tulajdon vérem.
Azt álmodtam, hogy elmentem megejteni a nagybevásárlást (azt a bizonyos előzetes becslések alapján kétezer sékelre kijövőt), és egy csomó minden nem volt a boltban, és egy csomó minden, ami volt, nagyon régi, poros, kifakult csomagolásban volt a polcon. A szobát elkezdtük kiüríteni, bár egyelőre csak a ruhái fognak ott lakni meg a húgom, mikor jön. Felszereltük a tévét a szobánk falára, ez is előkészület a nyálcsorgatós lábadozós sorozat- és mesenézésre, és persze arra az időre, mikor megjön a húgom. Borzasztóan rá vagyunk készülve, majdnem annyira várjuk, mint a babát. Mondjuk majdnem biztos, hogy az ő érkezése fizikailag sokkal kellemesebb lesz, mint a babáé.
Kicsit több, mint egy óra van Shabatig, Maoz rántott húst készít nekem holnapra, minden más kész van. A mi háztartásunkban a rántott hús készítése a férfi feladatai közé tartozik. Jelenleg a felmosás is, de ez csak azért van, mert rajta nincs egy hatalmas has tele gyerekkel.

2011. november 23., szerda

Asszociációk sütőtöklére

Azt gondoltam, ha beírom a Google-ba, hogy "sütőtöklé", kiad majd néhány harrypotteres oldalt is, de nem. Ezért beírtam, hogy pumpkin juice. :) Az első négy találat: Rosmerta's Recipes, Top pumpkin juice recipes from the Wizarding World of Harry Potter, a wikipedia (Pumpkin juice is a cold drink favoured by the wizarding world, and among the students at Hogwarts Sc.) és egy videó, hogyan készítsük el a Harry Potterből ismert töklevet. Most mindjárt megnézem.
Ugyanis kaptam egy gyümölcscentrifugát (minden álmom így váljon valóra!!) tegnapelőtt, és tegnap beledobtam egy kis sütőtököt. Az eredmény egészen finom, persze fura, elvégre ritkán eszünk (iszunk) nyersen sütőtököt. Lehet, hogy ennek az az oka, hogy beletörne a fogunk. Felvágni is egy élmény volt, de az íze nem sokban különbözik a sült tökétől. Amúgy véleményem szerint Rowling összefoghatott volna valami Jamie Oliverrel, és kiadhattak volna valami Wizarding cookbook-ot. Mondanom sem kell, volt, akinek ez eszébe jutott, de nekik kellett volna.
Kutatásaim eredményeképpen megállapítom, hogy a potter-féle sütőtöklé nyers tökből készül, viszont mindig tartalmaz valamilyen más gyümölcsöt is, almát vagy narancsot és fűszereket. Eddig egy receptet találtam, ami a hozzávalók felét megfőzi, nem tűnik rossz ötletnek, ha tényleg érezni akarjuk a fűszereket is. Most azon gondolkodom igen erősen, hogy megalkotom a saját receptem ezek alapján, és beszámolok az eredményről. Lehet, hogy ez már a fészekrakási ösztön velejárója. Ugyanis az új ágyunk csodaszép, és van fejrésze, ami hozzáad a meghittséghez. Az ágy le van takarva a narancssárga pihepuha Golf takaróval*, úgy fest, mint egy nagy csokis-narancsos torta, és bár nagyon elleneztem a szőnyeget (a takarítás miatt), leterítettem mégis, és nagyon lakályos lett a szoba. A takaró egyébként harmonizál a napraforgó-lámpám színével is.

Ehhez úgy jön a töklé, hogy a színek mellé (azon túl, hogy a töklé is narancssárga) adhatná az illathatást. Nagyjából a forralt borhoz is használatos fűszerek kellenek bele, van itthon mindenem, fahéjam (rúd is és őrölt is), szegfűszegem, szegfűborsom. Friss gyömbérem nincs, csak őrölt, de hozathatok a Maozzal. Viszont ha hozatni akarok vele, akkor célszerű volna tényleg elkészítenem azt a töklevet, hogy megéri-e vetetni egyáltalán.
(*amit Katje is imád, és Kata is, annyira, hogy vennünk kel lneki egyet, ha majd jön. Elég széles a színválaszték is, vajszínűt fog kapni, hogy ne látszódjanak a kutyaszőrök. Erre ő azt mondta, az mindegy, mert a kutya nem mehet fel az ágyra, de nem számol a takaró varázserejével, aminek képtelenség ellenállni, biztos, hogy Szotyi is bezsong majd tőle.)

2011. november 21., hétfő

Más napokon

Ma úgy vagyok, hogy jól vagyok. Fél 11-ig aludtam, ez már nagyszerű, és kevésbé fáj a hasam. Ennek örömére lefestettem a bejárati ajtót. Kék. Fel kell hívnom a Maozt, hogy ne nyúljon a kilincshez se, mikor jön haza, hanem csörögjön rám, hogy ajtót nyissak, vagy kiabáljon vagy valami. De úgyis elfelejti, én is elfelejteném, túlságosan rögzült már a mozdulat, hogy nyúlunk a kilincshez, ha be akarunk jönni a saját lakásunkba... Az egy kicsit zavar, hogy bár csak kívülről lett lefestve, belülről is szaglik.
Kicsit rendezkednem kell a (majdani) gyerekszobában, mert Maozeste átviszi Eladdal a kanapét, hogy holnap délután üres legyen a szobánk, mire hozzák az új ágyat. Holnap éjjeltől húsz centivel több helyem lesz aludni!
Kiválasztottuk az új babakocsit, borsos árat fizetünk azért, hogy új kollekció, és sajnos nincs minden színben Izraelben, de oda se neki. Persze megvásárlás után nem tudják a szülésig tárolni, úgyhogy majd csak két hét múlva vesszük meg, amit az eladó ajánlott, ami miatt azért nem akadok ki, mert ez bizonyára azt jelenti, nem fél tőle, hogy elfogy a választott szín, és így nem náluk vásároljuk meg. Mindegy, mivel új kollekció, millió helyen lehet kapni még. Fel akartam iratkozni a kórházhoz, hogy ott szülök (itt ilyet is kell), de ebből semmi sem lett, mert személyi ig. számot kérnek, ami nekem még (mindig) nincsen. Ugyanakkor mondtam a Maoznak, hogy ezen már igazán ne húzza fel magát, majd akkor anélkül szülök ott, hogy előre bejelentkeztem volna, na bumm. Belőle kezd előtörni a falkavezér (én volnék a falka, meg a gyerek), úgy védelmez, hogy néha már kínos, a kórházi személyzet érdekében is remélem, hogy rendben lesznek a papírjaim, mire menni kell...
Egészen pozitívan kezdtem a napot, őszintén hálát éreztem mindazon terhességi tünetekért, amikben nincsen részem mint visszerek, aranyér, vizesedés, szorulás, fájó mell, fejfájás, viszkető has. Még a vádlim sem görcsöl be olyan sokszor. Ettől persze nem lesz kényelmesebb egy ekkora hasamra nőtt csomaggal aludni, meg levegőt sem kapok jobban, de mindegy.
Az előbb felhívott Bareket, hogy ha gondolom, bármikor menjek át hozzá, még mindig itthon van a kisfiával, és egyébként is hogy érzem magam. Mondtam neki, hogy ma egészen jól, de tegnap nem voltam a helyzet magaslatán, azt mondta, lehet hogy egyszerűen nem ittam eleget, télen könnyű beleesni ebbe a hibába, a kislánya decemberben született, és folyton elfelejtett inni, amitől meg fájt és keményedett a hasa. Van ebben valami, semmi kedvem inni, főleg nem vizet, és aztán eltelik egy fél nap úgy, hogy a reggeli kávé óta semmit sem ittam. Maoz kapott vásárlási utalványokat még az ünnepek előtt, és van 300 sékelünk a Home Centerbe, amit gyümölcscentrifugára akarok elverni, ugyanis nagyon szeretem a répalevet, főleg almalével keverve.
Nagyjából bepakoltam a szülős táskát, és kiragasztottam egy cetlit a szekrényre azokkal a dolgokkal, amiket csak indulás előtt teszek be, mert addig itthon használom. Van egy kisebb lista a hűtőn is, csoki, citrom, szendvics, innivaló. Annyira előrelátó vagyok, hogy kétnyelvű listát írtam, ha esetleg a Maoz is itthon lenne, és segítene összeszedni a cuccokat.
Lassacskán elmegyek bevásárolni a babának, megkérdeztük, és ott lehet hagyni a szülésig a megvett cuccot. Ezt itt így szokták, és mivel nincs még autónk, most praktikus is, hogy elmehetek megvenni, és semmit sem kell hazahoznom.
A Pilpelet nevű kutya őrt ül a házunk előtt. Az út közepén. Ez önmagában nem olyan érdekes, de délután Katje nagyon bámult kifelé az ajtóból, én meg mondtam neki, hogy most be fogom ám csukni, vagy ki vagy be, de valamerre induljon, de nem mozdult, csak mérgesen nyávogott, hogy rá akarom csukni az ajtót, és akkor láttam, hogy a kutyát nézi, és aztán - és ez az érdekes - úgy döntött, kint marad nézni a kutyát, aki meg őt nézte. Katje utálja az összes macskát, a végén még Pilpelettel fog összebratyizni. Kedves kutya, egyébként, szerintem már kicsit öreg is, és végtelen a türelme. A gyerekek rámásznak, húzzák a fülét, a szőrét, nem mozdul. Egyszer egy kislány azzal szórakozott, hogy teletöltötte a kis vödrét homokkal meg apró kövekkel, és ráöntötte szegény jó pára fejére. Ő meg lassan feltápászkodott, és arrébb ment egy pad alá aludni. Hát nem egy véreb.

2011. november 20., vasárnap

Kérem a panaszkönyvet!

Kezdek ráparázni a szülésre, illetve inkább rákattanni, mindenféléket összeolvasok, megnézek, tegnap aztán elhatároztam, hogy majd ha túl leszek rajta, megírom az igazságot. Bár már ott tartanánk! De az még (jó esetben) több hét, akár két hónap, és nem tudom, hogy bírom. Fáj, fáj, fáj. Mindenem. Most épp a hátam, pedig eddig nem fájt (ennyire), és nem is a derekam fáj, hanem középtájtól felfelé a kényelmetlen alvás miatt. Már egy picit sem tudok hasra fordulni, teljesen az oldalamon alszom, ami meg beszorítja a kezem a 88,8 kg-om alá (ma reggeli mérés), ami nem mindig zsibbad ugyan el, de nem élvezi a lapítást. Ha magam mögé rakom, kicsavarodik, ha magam elé, alig kapok levegőt. Nem tudok egész éjjel egy oldalamon feküdni, de nem csak nehéz átfordulni a másik oldalamra, különösen két takaró alatt (ami azért kell, nehogy megfázzak, bár izzadok alattuk, csak az aggódó férjem nem hiszi el) úgy, hogy még a lábaim közé-alá illesztett párnát is át kell rakni, hanem fárasztó és fájdalmas is, nyögések nélkül nem megy. A párna persze szinte mindig leesik a földre, mikor a bal oldalamra fordulok át, mert annyira az ágy szélén vagyok. Nyilván segít majd valamennyit a héten megérkező új ágy, de nem várok már tőle nagy áttörést. A háton alvás szóba se jöhet, nem csak azért, mert vastag pirossal írják minden könyvben és internetes oldalon, hogy tilos, hanem mert olyan, mintha a gravitáció a hasamra kétszeresen hatna, én meg pont alatta vagyok, borzasztóan nyom, plusz fájni kezd. Forgolódás alatt is fáj. És lefekvéskor meg felkeléskor. A cipőt és a zoknit felvenni is élmény. Próbálok lábizommal küzdeni a sikerért, de azok meg begörcsölnek. A hétvégén elkezdett alul is fájni a hasam, és többször ijesztő "mindjárt szülök" érzésem lenni. A gyerek ezzel egy időben felfedezte a bal oldali bordáimat, eddig is taszigálta őket időnként, de most kifejezetten rákattant, ezzel kezdi a napot, ma oda is tettem a Maoz kezét, tessék, fogjad, ez itt a fiad lába. Szombaton többször is felajánlottam neki, hogy hordja egy kicsit a hasam helyettem, de nem vállalta át. Szívás ez a terhesség. Úgy érzem magam, mintha két számmal kisebb ruha lenne rajtam, és nem férek benne el, se mozogni, se lélegezni nem tudok benne rendesen. Veszítem el a türelmem. Már inkább nem akarok terhes lenni, legyen meg a baba, aztán cseréljük a pelenkákat! Maozt elküldtem ma a gyógyszertárba, beszerzi, ami onnan kell, és valószínűleg (azt mondta) megrendeli a babakocsit is. Az anyja állítólag örömmel besegít a babakocsiba, de nem érti, miért kell nekünk 2000 akárhány sékeles babakocsi. Ezt annyira bírom. Mikor a szekrényt vettük, akkor is ez volt, minek nekünk nagy szekrény. De most komolyan: Minek az embernek szekrény?? És minek egy gyereknek babakocsi? Remélem, hogy nem nyúltam mellé a választással, de ha számításba vesszük, hogy a babakocsi mózeskosaras is, sportkocsi is, adják hozzá az autós ülést és még egy táskát is, akkor is drága? Nem vállalom be, hogy nem márkás kocsit vegyünk vagy olyat, amiről sose hallottam, mert még az olcsó kocsi is drága ahhoz, hogy gyorsan tönkremenjen. Különben is mit szól bele? Én sose vettem magamnak még 400 sékelért cipőt, nem vettünk 2000+ sékelért asztalt meg székeket a teraszra, sem 3000 sékeles szemüveget nem hordunk (jó, én egyáltalán, de a Maozé is talán 400-ba került a spéci vékonyított lencsékkel), mikor tavaly Pészachra megvettem az Anne Shirley-szoknyám 200 sékelért, egy hétig magyaráztam magamnak, hogy de bizony megérte. Úgyis a használat során fog eldőlni, jó döntés volt-e ezt a babakocsit választani, de ha öt- meg hatgyerekes anyákat látok ilyen márkájú új kocsit venni, az megnyugtató, és látok. Plusz én gondolok arra, hogy ha náluk töltjük a szombatot, a gyereknek kell a mózeskosár, mert nem hiszem, hogy beújítanának egy kiságyat a részére. Külön kocsit venni drágább, bár lehet hogy kevésbé éreznénk, mert ráérnénk fél év múlva megvenni, autósülést meg vehetnénk használtan, olcsón, ugyanakkor karavánban lakunk, könnyebb csak a mózeskosarat tárolni, mint az egész kocsit, és a fenébe is, ez az első gyerekem, hadd élvezzem már egy kicsit!

2011. november 17., csütörtök

A szabad akarattal rendelkező sütő

Adott egy bizonyos fajta sütemény, sütési idő recept szerint egy óra, egyéves tapasztalat szerint kb. 40 perc. Egészen az új (mármint nálunk új) sütő érkeztéig, amely - mint emlékszünk - kezdetben a hőfokot, melyet 4-es fokozaton kellene elérnie, úgy hatoson érte el. Nagyjából, mert az adott sütemény így sem készült el benne egy óra alatt. Történt pedig, hogy Szukotra indultunk a Maozékhoz, és nem éreztem magam képesnek rá, hogy saját, reggelire ehető, finom sütemény nélkül vegyem a háromnapos akadályt, ezért a tervezett indulás előtt egy jó órával betettem a sütőbe a tésztát. Eltelt egy óra, majd másfél, hat és felesre csavartam a gombot, veszekedtünk a Maozzal, mire éppen csak megsülve kivettük a süteményt, és elindultunk itthonról.
Aztán a sütő kezdte megszokni a környezetet, vagy fene tudja, mi történt, a dolgok kezdtek egyre gyorsabban sülni meg benne.
Az imént adott sütemény párve változatát kívántam megsütni szombatra, mert ha áthívnak valahova egy vacsi utáni kávézáshoz (mint múlt héten), az ember vinne valamit, de mivel a többség húst vacsorázik, a tejföllel készült süteményeimmel nem aratok osztatlan sikert. Bekeverem a tésztát, a nem tejes tejszín jónak tűnik, megpucolok és felvágok négy almát, rászóróm a tésztára, máris folyik a nyál össze a számban. Beteszem a sütőbe, már nem csavarom hatosra, négynél megállok, telik az idő, szállnak az illatok, alma, fahéj, de rég volt az az ebéd... És eltelik még egy kis idő, ajjaj, az alja oda fog kapni, mint a múlt héten, kinyitom a sütőt, látom, a teteje még teljesen nyers, beteszek alá még egy tepsit, hogy az felfogja az alulról jövő meleg egy részét. És eltelik még egy kevés idő, bűz, füst, odaégett, nem csak az alja, a teteje, az oldala, gyakorlatilag meg kellett hámoznom a tepsi süteményt, hogy egyáltalán valami ehető maradjon belőle. Mindez negyven perccel azután, hogy betettem a hideg nyers tésztát a sütőbe, amit dejó, hogy ingyen megkaptunk!

A macska praktikus háziállat

Épp hülyeségeket eszem, amíg kitalálom, hogy mi normálisat lenne kedvem, és a jégrémről egy darabka csokibevonat leesett. Ekkora hassal hajolgat a fene, kicsit arrébb rugdostam, hogy ne nagyon maszatoljam szét, ahogy járkálok, aztán majd holnap úgyis takarítunk, gondoltam. De lehulló csokidarabok miatt Katje mellett botorság aggódni, mert rögtön ott terem, és felnyalja. Az ember bátran kilöttyintheti a tejet, a tejfölt, és ő nyom nélkül feltakarítja. Mikor tavaly Kata itt volt, és csokiöntet került a szőrös takaróra, azt is teljesen eltüntette. Hiába, ez a macska áldás.

2011. november 9., szerda

Kezd ez átmenni naplóba

De mindegy. Ma végre időben értem haza, süt a Nap, csicseregnek a madarak, nem vagyok hullafáradt, ez jó. Facsartam magamnak narancslevet, és bepusziltam egy kis tálnyi paradicsomot mozzarellával. Ez is jó. És egyelőre úgy néz ki, holnap semmi dolgom, ez egyszerűen nagyszerű.
Annyi kiderült, hogy az uh nem az utolsó volt, két hét múlva újra megyek, hogy megnézzük, hogy nő a baba, mármint ahhoz képest, hogy már most is előrébb jár 1-2 héttel, 20-30 dekával.
Maoz lehet, hogy ma megrendeli az ágyat. Annyira jó volna! Ha autót is venne végre, elmehetnénk az IKEÁba könyvespolcért meg miegyebekért. A babakocsival kapcsolatban fel akarja vetni az anyjának az ötletet, hogy mi lenne, ha ők vennék meg. Támogatom az ötletet, amennyiben pontosan azt kapom, amit kinéztem (link elküldve minden részlettel az e-mailjére). Ezermesterszomszéd Eladék eladnák a pelenkázóasztalt (jön a 3. baba, és a hely jobban kell), Maoz szerint szép, át kellene mennem megnézni. Mindezek után már csak az "apróbb" dolgokat kell beszerezni, vagyis minden mást, amire egy újszülöttnek meg az anyjának szüksége lehet. Tegnap bementem egy boltba, és minden relevánsnak felírtam az árát. Most valahonnan a miből mennyit kérdésre kellene meglelnem a választ, és megígértem a Maoznak, hogy lefordítom a listát, mert persze az egész magyarul van. Lassan majd elkezdhetem a szoba dekorációját is. Jó lesz érzelmi ráhangolódásnak, az nagyon rémisztő lesz majd, ha elérek a 8. hónap végére. Bár lehet, hogy pont ellenkezőleg, ma láttam egy nőt a kórházban, aki a vállára fektetve vitte a kisbabáját, még nagyon pici és ráncos volt, megirigyeltem, hogy neki már kint van.

2011. november 7., hétfő

Pipa

Bet din (harmadszor): pipa
Kreszvizsga: pipa
Valószínűleg utolsó ultrahang: pipa.
Holnap megyek orvoshoz, meglátjuk, mit mond az uh eredményeiről. Valószínűleg nagy a baba, a legtöbb érték a 33. héthez passzolna, de a feje kicsi. Mármint az nem nagyobb. Bizonyára a Maoz fejét örökli, ami jó, mert szép feje van. :) Láttam múlt héten (mikor el kellett mennem Har Adarra az orvosi vizsgálat miatt) a rendelőben egy kisgyereket, akkora nagy kerek feje volt, mint egy bója, és kicsike kis szemei (amit anyutól örökölt). Mosolyogtam rá meg minden, de jajj, hát nagyon nem volt aranyos. És biztos egy élmény volt megszülni, ha hagyták egyáltalán, hogy szegény anyja szenvedjen vele. De vissza a mi szép, arányos gyerekünkhöz: Felidegelte az ultrahangost, hogy a releváns részeit mind takargatta. A fenekét teljes pompájában beletolta az arcunkba, és a talpait is megcsodálhattuk, de egyébként teljesen irányba helyezkedett, fejjel le, arccal a hátamnak, a kezeivel a feje fölött kalimpál (keresi a húgyhólyagom, és mikor megtalálja, szorít rajta egyet).
Szóval már csak megint merülnöm kell, aztán megint összeházasodnunk, csattognia papírokkal a Misrad Hapnimba aliya ügyben, azt megkapni, rendes biztosítást szerezni, ha lehet, még előtte, közben átmenni a vezetés vizsgán is, beszerezni a babának (és a mamának) a beszerzendőket, és kész, szülhetek. Közben nem ártana elvégezni egy szülési tanfolyamot, de nem tudom, hogy ezt hogyan, pedig már hetek óta járnom kellene, és mindenki csak azt mondja, mennyire fontos...
Na, most telefonált a Maoz, hogy végre le van zsírozva, hogy érvényes kamuesküvőnk legyen, ami azt jelenti, hogy érvényes kell legyen (új gyűrűvel meg minden), de ez a rabbi végre tudni fogja, hogy már volt esküvőnk igazából, és az irodájában fog az egész lezajlani. Hála Istennek!

2011. november 5., szombat

Nem vagyok rá büszke, de...

...belerúgtam egy szembetolakodó-lökdösődőbe a buszállomás bejáratánál. Úgy vágott keresztül a tömegen, mint egy tank, én meg a nehezen tolerálós napjaim egyikének a vége felé jártam, ami épp ezen a ponton fordult át nem tolerálósba. Még épp magam elé kaptam a kezem, hogy a felém lökött hátizsákos embereket hárítsam a hasamtól, amikor elviharzott mellettem a fiatalember, és még pont időben kapcsolt az agyam, hogy üzenetet küldjön a jobb lábamnak. Nem rúgtam belé nagyot, inkább gáncsolás lett belőle. Bizonyára nem ez a legszebb történet, amit egy kismama előadhat, de úgy éreztem, nem bírok többé az önsajnálattal megelégedni, jaj, de rossz nekem, hogy az emberek taplók, muszáj volt a tettek mezejére lépnem. Egész Izrael népét fogom móresre taní-tani. (Mi az a móres?)

2011. november 3., csütörtök

Levél Eszternek - Az én mai napom

Biztos vagyok benne, hogy kapunk valami extra ajit, ha megjön a Messiach... Én legalábbis bízom benne, hogy valahol beszámítják ezt a sok szívást. Például azt, hogy úgy kell héthónapos hassal bet din elé állnom, hogy ők nem tudják, hogy már betértem, halachikusan érvényes házasságot kötöttünk, és csak ez követően estem teherbe... Rendkívül kellemes érzés. Ugyanakkor úgy döntöttek, hogy bevesznek a csapatba, tök jó. Tehát ma harmadszor is betértem. Egyesek bélyeget gyűjtenek, én teudat gijurt. Komolyan mondom, csak a poén kedvéért el kellene mennem Bne Brakba is.
Na, miért is nem ugrálok örömömben? Mert ma úgy háromszor szültem meg majdnem. Ugyanis az úgy kezdődött, hogy megérkeztem a vizsga helyszínére, ahol közölték velem, hogy nem vizgázhatok, mert a) nincsenek meg az orvosi vizsgálataim, amit a háziorvossal kell elvégeztetnem (ugye mondanom sem kell, hogy a háziorvosom még mindig Har Adaron van?) b) kell hoznom egy papírt a Misrad HaRishuiból, mert nekem nincs teudat zehutom, csak útlevelem. Kérdeztem a hölgyet, hogy ezt mért most hallom először, de nem tudta a választ megadni... Semmi baj, felhívtam a Maozt, hogy mi van, megnézte nekem a címet, szomszéd utca, én elmondtam neki, hogy rájöttem, azért kutatják át az ember táskáját mindenhol, mielőtt beengednek, mert annyira arrogáns, inkopetens, irritáló népek dolgoznak az összes hivatalban, hogy ha fegyverrel mennél oda, nem állnád meg, hogy lelődd őket. Elcsattogtam a papírért, megkaptam, állítják, hogy a Maoznak is meg kellett ezt kapnia, mikor kérte nekem az engedélyt. Maoz állítja, hogy nem kapta meg. Vezetés: a tanár állítja, hogy ő mondta a Maoznak, hogy mindkét vizsgálat kell, nem csak a szemészeti... A jó hír viszont, amivel szolgálni tudott, hogy ha keddig nem csinálom meg a kreszt, nem fog nekem vizsgaidőpontot kapni januárig. Ismételném a kérdést: ezt miért most hallom először???? Felhívom a Maozt, hogy nézze meg, mikor rendel az orvos, ő kiakad, hogy ez így nincs rendben blablabla, nekem szülnöm kell. Jaj, nem mondod, én pont elfelejtkeztem róla... Ezek után mentünk a bet din elé... Mondtam, oda se neki, ha ez meglesz, bánom is én a reggelt. Meglett. b"H! Mivel ilyen simán és gyorsan ment, felpattantam egy buszra, és elmentem Har Adarra, ahol a busz már nem teszi meg azt a kitérőt, amivel minket egy éven keresztül vitt a sírba, de amivel pont a rendelő előtt lehet leszállni, ééés felszállni utána... Ezért aztán miután átestem az alapos vizsgálaton (kb: -Beteg? - Nem.), tehettem egy egészségügyi sétát - 20 perceset, dombnak fel. Magamban szitkozódtam magyarul, ezek a szavak a héberben nem léteznek. Fél kilencre értem a trempiádára, és még pont időben szedett fel valaki, hogy ne ázzak bőrig. Ugyanakkor ez a valaki még beugrott nagybevásárolni útközben Shabatra... Addig én az autóban aludtam. Szerencsére még esett az eső, mikor megérkeztünk, ezért hazáig elhozott, így már negyed 11-re megérkeztem.
És te hogy vagy?
Pusz