2011. október 31., hétfő

Hullámzó Balaton

Ezt érzem időnként a hasamban. A zsákbamacska ugyanezt az érzést hivatott leírni.
Megnéztem a 31. hétre szóló okosságokat az interneten, és mit mondjak, nem nyugtattak meg. Úgy is mondhatnám, hogy rám hozták a frászt. Tudniillik, hogy már most érdemes bepakolnom a táskám. Most? Hogy tenném be már most a papucsom meg a törölközőket? Szoptatós melltartóm nincs is még, sőt, azt sem tudom, hol kell venni. Mély lélegzet (amennyire a gyerek hagyja, Rizikóban verhetetlen, minden területet elhódít magának), megírom a listát, lassan beszerzem, ami kell, míg a mentő ideér, akár be is pakolhatom a táskát, ha még addigra sem tettem volna meg, mire tényleg kell.
Másik téma - erős idegzetűeknek: gátmasszázs. Hiszek benne, jobban mondva, bízom. Na de hogy pontosan hogyan kell ezt csinálni... Nem vagyok benne biztos, hogy értem. Azért próbálkozom. De ez is csak a frászt hozza rám. Eddig csak távolról gondoltam bele, hogy a kis x-szer y-szor z méretű csomag hol fog kijönni, és nem aggódtam, hiszen mindent a maga idejében, az tágul, a gyerek összehúzza magát, kijön. Állítólag a gátmasszázs arra is jó, hogy ne csak testileg, de lelkileg is felkészüljek a szülésre. Bingó. Ha a cél a pánik, jó úton haladok. Eszembe jutnak azok a játékok, ahol különböző alakú és nagyságú lukakon kell kis különböző méretű és alakú cuccokat átdugni. Csoda, hogy a gyerekek először nem értik a játékot, és az kiselefánt alakú műanyagot a kiscsibés nyílásba akarják beleerőszakolni, amikor életük első élménye tökéletesen ellentmond a játék logikájának?

2011. október 29., szombat

Pasik

Van egy szomszédunk, az Elad. Kedves, szimpatikus ember két szurtos kis gyerekkel meg egy vékony, csini, szintén kedves, szimpatikus feleséggel (aki a hajamat vágta). Ő az ezermester a faluban. Én, mondjuk, kifogásolom, hogy miután kifesti a házat (csak a falakat, a plafont nem is), gyakorlatilag cserélni kéne a padlót, mert telefrecskeli. Hasonlóképpen az ajtófélfákat. Na, ez a kedves, szimpatikus ember meg a Maoz rendkívül jól egymásra találtak. Megbeszélik, mennyi a baj a faluban, semmi sem működik, semmi sem jó, együtt sajnálják magukat, persze férfimódra, vagyis abbéli meggyőződésükből kizökkenthetetlenül, hogy ők ezen kívül, sőt felül állnak. Leginkább a lakások/karavánok állapotáról, belső elrendezéséről, lehetőségeiről beszélnek, ezt is férfi módra, vagyis jobbnál jobb ötleteiktől égnek áll a hajam (íme újabb pozitívuma a kendőnek, nem látszik). Én biztosan tudom, mit hogyan szeretnék (akarok), a baj nem azzal van, hogy nem találom a megoldást, hanem hogy a kivitelezés nem rajtam múlik. Most épp az autó van terítéken. Tudniillik, hogy mi venni akarunk, ő meg eladni. Nagy szerencsém, hogy Maoz sem igen akar automata váltósat, és az övék az. Nagy szerencse, mert az automata váltón kívül igen zavaró, hogy olyan szutykos az autója, hogy akit anya szült, biztos nem tudja kitakarítani. De nagyon el akarja adni nekünk. Jórendben, én elhiszem, hogy kifogástalanul működik (bár kérdés, hogy miért akarja akkor eladni), na de akkor is, szutykos autót nem veszünk. Tegnap Maoz majdnem vett egy autót, de még idejében rábeszéltem, hogy nézesse meg előbb. Megnézette, kiderült, hogy kismillió dolgot kellene megjavíttatni, ami a végén akár 7000 sékelünkbe is kerülhetne. De azért este megbeszélte ezt Eladdal is, aki erre mit válaszol? "Mondtam neked, hogy megéri megnézetni." (...) Kíváncsi vagyok, a felesége hogyan viszonyul férjeink bimbózó kapcsolatához, hogy időnként elfeledkeznek arról, hogy öt percre ugrott csak át az egyik a másikhoz. Többnyire ő hozzánk. De már rátelefonált, hogy menjen már haza. Pár napja Maoz ment át, hogy hozzon egy gumigyűrűt a zuhanycsőbe, mert folyt a víz belőle, ahol nem kellett volna folynia. Tettem-vettem, térültem-fordultam, csak nem jött, teljesen el is feledkeztem róla, hogy már visszajött-e és újra elment vagy mi van. Zuhanyzás közben hallottam, hogy megjött a gumival. Ottfelejtette magát egy-két órára...
Mindezzel együtt kedvelem őt, igazán semmi bajom vele, csak ezt az egymásnak panaszkodást nem tartom valami konstruktív társas tevékenységnek. Ugyanakkor lehetőséget adnak nekem, hogy ezen kívül, sőt felül állónak érezzem magam.

2011. október 28., péntek

Szilvás gombóc

Hát, az első lehet különleges, de általában nem a legjobb. Az állítás igaz voltát tapasztalataim sokasága bizonyítja.
Természetesen nem a húgomtól kapott leírásból (ami így szólt: "szilvás gombóc: krumpli+liszt") dolgoztam, hanem az interneten talált 3 különböző receptből.
A HVG azt írta, ha túl sok liszt kerül bele, kizárólag hadászati célokra lehet majd használni a gombócokat. Ok. Na de azt is írja, meg a többi recept is, hogy annyi liszt kell bele, a) amennyit a krumpli felvesz (a hideg krumpli, mert a melegnek több kell, az enyém teljesen hideg volt már), b) hogy jól gyúrható és nyújtható tésztát kapjunk. Na. A tésztám egy kg liszt hozzáadása után is úgy nyúlt és ragadt, mint a kuglóftészta, pedig a krumpli sem volt több 1 kg-nál, megbízható módszerrel mértem: egyik kezemben egy zacskó tej, a másikban a krumpli, melyik nehezebb. A receptek szerint ennyi krumplihoz úgy 40 dkg liszt kell. Na de hogy? Annyi liszt után a tészta még mindig krumplipürének nézett ki. Hogy a gombócok akkorák lettek, mint az öklöm, azt a tapasztalatlanságom számlájára írom, de hogy mitől lettek kemények, azt nem értem. Emberi fogyasztásra alkalmas, villával vágható, de hogy jobb lenne, mint a bolti (ezzel biztatják x oldalon a gombócozókat), az kizárólag azért igaz rá, mert Izraelben nem kapni a boltban fagyasztott szilvás gombócot (ha lenne pro-kontra listám, ez kerülne a kontra részbe a rántott sajt hiánya alá). Azért nem szörnyű, de ha az ember szfaradival házasodik, akkor vagy tökéletesre csinálja az első adagot is az ismeretlen kajából, amit be akar vezetni a háztartásba, vagy bukta a küldetést. (Még buktát is kell majd csinálnom egyszer.) Na ez nem lett tökéletes. Kiválóan csillapítja az étvágyat, remekül megemeli a vércukorszintet, nem is néz ki rosszul, ehető, de messze nem tökéletes. Nem bírom a kudarcot.
Ezek után remélem, hogy a kísérleti gulyás-hamin ötvözetem jobban sikerül.

2011. október 26., szerda

Végtelen út*

Ígéretekkel már tele a padlás. Hogy valjon s mikor lészen nekem jó Budában lakásom, azt egyre nagyobb kérdőjellel a végén írjuk. De azért happy. Kezdem megérteni az agresszív autósokat, ma egy voltam közülük. Szerettem volna nekimenni egy pasinak, aki nem adott elsőbbséget, majdnem sikerült is, aztán nagyon csúnyán akart rám nézni, de úgy a szeme közé néztem, hogy meglepődött. Eleve egy tanulóvezetővel vitatkozni, amikor ráadásul ő volt szabálytalan?
Na mindegy, a helyzet vicces, ma már nem is arra kaptunk ígéretet, hogy az egész történet befejeződik, és lesz itt izraeli teudat gijur meg alija, hanem hogy a betegbiztosítást el fogják intézni. Ilyenek jutnak róla eszembe:
"Aztán holnap is a holnap, pedig én ma akarom."
meg hogy
"Ígéretből én egész gyűjteményt kaptam magától, ám ha sor kerülne rá, hogy egy szavát betartaná, sehol nem találom".
Meg hogy várni kell tudni, várni.
*aztán csak nyeled, csak nyeled a levegőt... Na ennyire nem zuhantam még magam alá, de hogy egy kávét meg kéne már inni, azt ma többször is éreztem, és csak azért nem ittam, mert azt még nem tudom, hogyan reagál rá a szervezetem, ezért inkább itthon próbálom ki. Most pedig nekiugrom a levesnek, megfőzöm, megeszem, jó lesz.

2011. október 21., péntek

40 dkg sampinyongomba

Ezen olyan jót nevettem. Bár az igazat megvallva nem tudom, hogyan kell írni. Azt gondoltam, sampion, de az interneten több oldal állítja, hogy sampinyon. Igazából nem érdekes, aranyos így leírva.
Tejszínes gombát főzök magamnak Shabatra, mert a gyomrom egy ideje tiltakozik minden húsétel ellen. Kész a süti is, a csokimáz melléfolyt, mint rendesen, de mindegy. Mindjárt megpucolom a krumplit a halhoz, beteszem a sütőbe, megsütöm a lazacot is, és készen is leszek. A Maoz épp szekrényt bont két karavánnal arrébb. Beköltöztek a házukba, és nem tartanak igényt a viseltes szekrényre a gyerekszobában. Hiányzik egy ajtaja, az alja pedig kicsit fel van ázva, a Maoz egy igazi Kurázsi papa, rögvest lecsapott rá. Megoldom a hiányzó ajtó problémáját, és legalább tele lehet mindenféle faizékkel ragasztgatni, mert nem kell rá vigyázni. Bárcsak könyvespolcot találna egyszer, de azt nem megy. Azért puhítom, időnként látványosan IKEA katalógust nézegetek a neten... Szerintem lassan az ágyvásárlásra is rászánja magát, folyton áttüremkedik a részemre, nekem meg fáj mindenem, éjjel olyat taszajtottam rajta, csoda, hogy nem vitte le az ágyról a lendület. Na, látom az ablakból, hozza a szekrény részeit. Arról lemondhatok, hogy bármit kezdjen a kerttel. Pedig beszereztem a növényeket: passiflora, bugenvillea, leander. Két hajtást törtem le mindegyikről, az egyiket vízben, a másikat földben próbálom majd gyökereztetni. Remélem, ők is be lettek íva az Élet könyvébe.

2011. október 20., csütörtök

Egyébként miért nem szaporítottunk növényeket biológia órán?

Most már muszáj lesz kezdeni valamit a kerttel. A terhességben az a rossz, hogy az ilyesminek nem lehet egyedül nekiugrani. Ugrálni nagyjából már egyáltalán nem lehet, tehát a munka szelídebb részét is csak kissámlin és lassan-lassan fogom tudni elvégezni, de eltakarítani a száraz füvet, a köveket, és felásni a kívánt részeket, azt csak koraszülés terhe mellett lehetséges, azt meg nyilván senki nem kíván. Ezért rá van az ember utalva az ő férjére, akit meg unszolni kell. A kerttel kapcsolatos további gondok a magok, hagymák beszerzéséből adódnak. Hol szerzek én most kálát? Magyarországon rögtön feltalálnám magam, de itt fogalmam sincs, hol és milyen áruházakban kell keresni. Hol van Jeruzsálemben gazdabolt? Ahol a Maoz dolgozott az ilyen kertészeti áruházlánc, de csak ásót, kapát meg hangyairtót árulnak. Magokból csak az alapot, keveset, egyszóval kálát nem. Szívás. Ezen kívül rájöttem, hogy a törökszegfű, amit a Nenétől kaptam, a kakastaréjhoz hasonlatos, ami - bár nem illik leszólni a teremtést - ronda. De akkor mi a neve annak a pici szegfűnek, ami nekünk volt a kertben? Még van színes margarétám vagy mim, az legalább tényleg szép, körömvirágom, és sarkanyúvirágmagot beszerezni sem lesz kihívás. Most tanulmányozom, hogyan lehet szaporítani a golgotavirágot, a bugenvilleát meg ilyeneket, azokat itt helyben is meg lehet találni, majd körbejárok, és tördelem a hajtásokat a bokrokról.
Mindig élmény a netről szerezni információt. Most például gondolkodóba ejtett a közhellyé lett kifejezésekkel kapcsolatban. A golgotavirág néhány fajtája ugyanis gyümölcsöt is hoz, ami "igazi csemege az ínyencek számára". Attól elvonatkoztatva, hogy a hideg ráz ki az 'ínyenc', de főleg a 'csemege' szó hallattán, micsoda hülyeség ez a kifejezés? Miért kell ahhoz ínyencnek lenni, hogy finom legyen a gyümölcs? Vagy másképpen értelmezve a kifejezést: ha ínyenc vagyok, akkor el fogok tőle ájulni, ha nem, akkor nem, bizonyára nem fogom észlelni a különbséget a golgotagyümölcs és az idared alma íze között. Vagy csak az ínyencek esznek ilyen őrült különlegességet, mint a passiflora, az egyszerű ember ehhez nem ér fel.
Úgy fest, az alkalmazott nyelvész alkalmazott nyelvész marad, akár lediplomázott, akár nem, akár a területen marad, és abban dolgozik, akár a kertet akarja rendezni.

2011. október 18., kedd

Zsákbamacska


Zsák, benne a macska. A 29. héten. Vízben nem érződik, hogy ekkora.

2011. október 9., vasárnap

A tisztán látás végett - Kis tündérek

Egy régi szobatársamnak megszületett a kisbabája 6-án. Mazal tov! Olyanok jutnak erről eszembe, hogy nem megszületett, hanem a Zsuzsi megszülte. A gyerek nem kibújik, mert az anyja hasa nem egy sátor, aminek csak úgy kihúzza a cipzárját, hanem mindenféle váladékoktól borítva feszít magának utat és nagy nehezen sajtolódik ki, miközben az anyja nagy erőlködések és fájdalmak közepette tolja-préseli ki magából.
Ültem ma a villamoson, visongott egy kislány, olyat hisztizett, a lány, aki vele volt, nővére vagy nagynénje lehetett, elég türelmesen viselte, én meg arra gondoltam, édes Istenem! csak ne legyen hisztis gyerekem! Persze bizonyos fokig nevelés kérdése, de azért nem csak. Nem bírom, egyszerűen nem bírom a hisztis gyerekeket, akiknek semmi bajuk, de visítanak, befeszített torokkal üvöltenek, és semmi nem jó nekik. Arra gondoltam, azt mondanám ennek a kislánynak: Természetesen nem foglak megütni, de szeretném, ha tudnád, nagyon jól esne.

2011. október 6., csütörtök

Nincs mit mondanom

De ezt tegnap készítettem. Fúrunk majd bele három kis kampót, és felkerül a falra, így lesz kulcstartó.

2011. október 5., szerda

99

Én nem is aggódom, mégis azt álmodtam, hogy elmentünk Tiveriába, ahogy terveztük (vagy még mindig tervezzük? ez most nem világos) Szukkot félünnepén, de már megszületett a kislányunk (!). Tisztába kellett tennem, közben pedig tüsszögött, és kicsit véres takony folydogált az orrából. Persze fogalmam sem volt, mit tegyek, ráadásul a popsitörlő (a nyuszis) szivárvány színűre festette a pici fenekét, amit aztán egyszerűen nem lehetett róla letörölni. Ekkor vettem észre, hogy nincs is pelenkánk, ami a babán volt, azt még a kórházban adták rá, mi pedig nem vettünk. Arra gondoltam, széles celluxból és papírzsepiből csinálok addig valamit, amíg a Maozt elküldöm a boltba venni. Kinyitottam az ajtót, mindenki a tóban lubickolt, csak én nem, mert nekem a babával kellett lenni, a Maoz pedig nem akart elmenni pelenkáért, mert az túl drága, nekünk pedig spórolnunk kell, majd ha hazaértünk, veszünk textilpelenkát. Akkor azt mondtam neki, bizonyára nem értett tisztán, a kérdés nem az, veszünk-e pelenkát, hanem hogy ő rohan-e el érte, vagy én. Ekkor felébredtem, megállapítottam, hogy még nincs gyerekünk, és sikerült annyira megnyugodnom, hogy a folytatásban már a macskám kezdett hányni és prüszkölni, és érte aggódtam.

2011. október 3., hétfő

Hogy mit jelent Godot-ra várni

És ki ne háborodna fel, ha több (négy) hónapos "még két hét", "a jövő héten", "nem sokára", "még nem telefonáltak? akkor a héten már hívniuk kell, maximum a jövő héten" után a "jövő hét hétfőn minden befejeződik" ígéret jövő hét hétfőjén (azaz ma) azt mondják neki: szerda??

2011. október 1., szombat

Két nappal Rosh haShana után

Az év - és talán életem - három leghosszabb napja:
Rosh haShana első napja,
Rosh haShana második napja,
Shabat
- a Maoz családjával.