2011. július 31., vasárnap

Költözünk

Szóval jövő héten be"H költözünk. Volt kis huza meg vona arról, hogy egyáltalán, és arról, hogy mikor, de ez most véglegesnek látszik.
Amit a helyről tudunk:
  • nagyon-nagyon meleg van (légkondi muszáj)
  • tiszta időben kilátás van a Holt-tengerre és a sivatagra
  • az emberek nagyon kedvesek
  • a kutyák még az embereknél is kedvesebbek
  • mindenkinek rengeteg a gyereke
  • tényleg vannak a környéken szarvasok
  • elég biztonságos, mert olyan messze laknak a palesztinok, hogy hőgutát kapnának, mire odaérnek
  • egyszerűen de szépen csinálták meg a mechicét a zsinagógában (nálam fontos szempont, különösen Har Adar után)
  • nincs csatornaszag a ház előtt
Három elérhető vagyis az előző lakók után már rendbe hozott karaván van, igazából csak az elsőt láttuk, mert a másodikat nem sikerült kinyitni, a harmadik meg távolabb van, és késésben voltunk (le is késtük a buszt). Én ugyan elgondolkodnék a harmadik elhelyezkedésén (szemben van a játszótérrel, ezért nem áll előtte semmi), de egyrészt a Maoznak valamilyen előttem nem ismert okból az tetszik, ha elől, hátul, jobbra, balra is házak vannak, másrészt (és valójában ez a döntő) az először megtekintett karaván az egyetlen, amiből nem vitték el a konyhaszekrényt, ami a mi jelenleg három székből, egy szekrényből, egy nyitható kanapéból és egy összehajtogatható matracból álló bútorkészletünkön sokat dob. Amit nem találunk gyönyörűnek, az a szürke linóleumpadló, ami a fürdőszoba falát is borítja, de úgy érezzük, ezzel együtt tudunk élni. (Pluszpont viszont, hogy van zuhanyzótálca, tehát elvileg nem fog az egész fürdőszoba vízben úszni minden zuhanyzás után.) Maoz tegnap elment egy pasihoz, akivel aránylag jóban voltak a zsinagógából, hogy elmondja, költözünk, és hogy megkérdezze, van-e olyan bútora, amit vagy kidobna, vagy eladna, és akkor mi elvinnénk illetve megvennénk. Állítólag a pasi nagyon belelkesült, és egy csomó dolgot akar adni. Ez igen jó lenne, mert bőven lesz mit beszerezni még így is. Meglátjuk, hogy mennyire tartós a lelkesedése.
Én mindenesetre nagyon izgatott vagyok, hogy lehet házat berendezni meg dekorálni, meg ültetni a kertbe meg ilyenek. Én ezeket már kitaláltam.

2011. július 28., csütörtök

Magam vagyok, és elhagyott mindenki

Bánatom szól, csak nyomor és kín, bánatom szól, úgy sírok...
A húgom az Adriai tengernek lett szirénája, az időjárásjelentés alapján arra következtetek, hogy valószínűleg mind megfagytak, az egész társaság.
Senki nem reagál a leveleimre, mert elfoglaltak, lusták, szokásos apátiájukba vannak belesüppedve vagy utaznak.
Nem tudom, mit egyek, nincs itthon kecsap, tegnap elfogyott a gombás tészta, és egyébként sincsen kedvem enni, csak hát muszáj, mert kezdek nagyon éhes lenni. A csodakapszula ellenére napról napra jobban érzem, hogy érik egy hányás, bár ne legyen igazam.
Még három hét, míg repülök, de máris lehangol a magyarországi időjárás, már bevettem a napi ámidámba a kérést, hogy jöjjön vissza a nyár Európába.
A hányingerrel - esetemben - eredendően az a baj, hogy blokkol. Nem tudok tanulni, nem tudok olvasni, noha az esetek 75%-ában segít, ha eszem, nem bírom kinyitni a hűtőt, nem tudok főzni, mert mindentől undorodom. Aztán hirtelen eszembe jut, mit ennék mégis szívesen, ez tízből kilencszer valami, ami nincs itthon, valami, amit nem is lehet itthon tárolni. Pl. hetekig az egyetlen fajta hús, amit meg bírtam enni, a BigMac szendvicsben található volt... Az egyetlen fajta saláta a görög, amit most is letolnék, de nincs itthon feta. Pizzát is akarok.
Jaj, a Katának mindig olyan jól tudok szenvedni (gátlások nélkül), pofátlanság tőle, hogy elment nyaralni, és még a mobilját is kikapcsolta! Ezért magam vagyok, és elhagyott mindenki...

2011. július 26., kedd

*Lábjegyzet

Jóúúúú: izraelben elterjedt felkiáltás, magyarra az Ááááááá-val fordítanám

Pláne jóúúúú

Azokat meg aztán végképp elevenen kellene elégetni, akik Izraelben életükben nem jártak, sem palesztinnal, sem izraelivel életükben nem beszéltek, eseményeknek és történelmi tényeknek megbízható forrásban utána nem néznének, de bazira meg vannak győződve róla, hogy értik miről szól, honnan jött, hogyan folyik az izraeli-palesztin konfliktus. Ezt, úgy érzik, vicces kis karikatúrával is illusztrálniuk kell a fb-on. Eredetileg ide akartam másolni, de nem bírnám elviselni, hogy a blogomon van. Úgy kezdődik a felirat, once upon a time in Rafah, ez alapján meg lehet találni... Először kommentelni akartam, hogy mivel a mesék kezdődnek once upon-nal, egyetértek, de aztán inkább panaszt tettem a "fb-irodában", hogy gyűlöletkeltő beszédet tartalmaz , de semmivel sem érzem magam jobban. Megjegyezném, természetesen konkrét a posztoló, a maga konkrétságában egy olyan Belgiumban élő kolumbiai, aki apai ágon arab egy arab országból, ahová aztán nem mehetett haza az ifjú pár, mert anyuka nem csak nem arab, de katolikus. Vannak ám ilyen családok Izraelben is. Ha palesztinok közt történik, felkoncolják őket a kedves vérrokonok, ha a dávidcsillagos területeken, akkor aggódva figyelnek. (Aztán a házasság általában felbomlik magától.)

Jóúú Allah!

Ki kéne tépni a nyelvét az olyanoknak, akik önös érdekből, aztán mert már belemelegedtek, telebeszélik az ember férjének a fejét, ráhozzák a frászt, aztán a kampós orruk alatt kuncogva hazaküldik a feleségnek, birkózzon meg vele. Hát egy frászt!
Hullafáradtan értünk haza tegnap este a (sikertelen) táskavadászatból. Mivel Maoznak volt egy nem fogadott hívása a háziúrtól, rögtön (9 órakor) fel is ment hozzá, hogy beszéljenek. Gondoltuk, arról lesz szó, hogy mikor kell kiköltöznünk. Mi szeptember elején szeretnénk, de ő pedzegette, hogy már augusztusban jó lenne. (Nem, nem lenne jó.) Eltelik egy félóra, egy egész, másfél; ótejóég! egy székhez kötözte, és a szemgolyója nyomogatásával próbálja rávenni, hogy ne költözzünk el??? Elmentem zuhanyozni, pizsamát húztam, még mindig nem jön. 11-kor jött haza, tudtam, hogy valami lesz, érezték a frissen kitisztított pórusaim. Hogy jó, hát megnézzük milyen ott a Shabat, meg ő arra gondolt, hogy talán ottmaradna reggelig, hogy lássa, hogyan jut be a munkába... (Persze, szívem, folytasd, tudom, hogy ez még csak forplay.) Szün, szün... Lehalkítja a tv-t. Mondom neki, ne haragudj, két órát vártam rád, nagyon fáradt vagyok, én most megnézem a Jóbarátokat, te is fáradt vagy, menj el zuhanyozni. Nem mozdul. Hanem ő azon gondolkodott, hogy biztos, hogy mi a területeken akarunk élni? Az veszélyes. Készek vagyunk mi kockázatot vállalni? Mondom én speciel erre már azelőtt gondoltam, hogy egyáltalán érdeklődtem volna a hely iránt. Tudtuk, hol van, tudtuk, ez mit jelent, én legalábbis mérlegeltem ezt, by the way őt is ezerszer megkérdeztem, a válasz minden esetben ugyanaz: Nekem megfelel, a kérdés, hogy neked jó-e. Igen, de ő ezen most kezdett el gondolkodni. Jó, ez még egy dolog, amit rendkívül érdekesnek találok, hogy pont 9 és 11 között kezdett el gondolkodni, pont a háziúrnál (Yanivnak hívják), aki már a múltkor is egy álló órán át győzködte, hogy maradjunk, hogy van még kiadó lakrésze, és hogy mennyire nem éri meg nekünk oda elköltözni, mert rossz a közlekedés, és iszonyú drágák ám a karavánok. Minthogy a karavánok nem drágák, mi meg nem vagyunk hülyék, hogy ilyen olcsó trükkel el lehessen téríteni minket, bevetette a titkos fegyvert, a megfélemlítést. Inkább kötözte volna a székhez! Szóval mondtam a Maoznak, értem, amit beszél, azt kevésbé, miért csak most jön erre rá, illetve hogy ha a Yaniv érveit akarom hallgatni, akkor tán én is becsöngetek hozzá, és beszélgetek vele, az Égre kérem, menjen el zuhanyozni, hátha a sok hülyeség egy részét is sikerül kimosnia a fejéből. Az a baj, hogy sokkal rövidebb ideig zuhanyzik, mint én, ennyi idő alatt a napi izzadságot is csak éppen le tudja mosni az ember, a stressz marad. Kijön, én nem vagyok hajlandó beszélgetni, leül a gép elé. A pórusaim figyelmét nem kerülte el... Mit csinálsz? Csak olvasok a neten. Nézem, milyen a biztonsági helyzet a környéken. (ÁÁááááááá!) Öt perc múlva odajön hozzám az ágyhoz, hogy ő most nagyon megijedt. Mondom, persze, horrortörténetekre kerestél rá a területeken, mit vársz? Igen, de ez akkor is félelmetes, és ő nem akarja veszélynek kitenni a családját, meg nem lenne nyugodt, hogy én otthon vagyok a babával, és ki tudja mi történik, meg ha éjszaka megyünk haza, az út sem biztonságos, erre gondolnunk kell. Igen, erre mind gondolnod kellett volna, még mielőtt egyáltalán telefonálsz nekik, és odamegyünk!! Komolyan, de tényleg komolyan, milyen új információ áll a rendelkezésünkre hirtelen? Mi az, amit nem tudtunk egy héttel ezelőtt? (Amit én nem tudtam, hogy a férjem egy nyuszi.Nem mondtam, itt is csak zárójelben, és nem is gondolom komolyan, de dühös vagyok.) Az ismerőseim többsége pontosan ugyanezt szajkózta, mielőtt Izraelbe jöttem, hogy nem vagyok normális, fel fogok robbanni. Ha biztonságos helyen akar élni, tán költözzünk Svájcba. Nem állítom, hogy nem tartok tőle magam is, hogy ilyen helyen lakjunk, ugyanakkor nincsenek kétségeim afelől sem, hogy ha az van megírva, hogy x év x hónapjának x napján meghalok, akkor meghalok, és teljesen mindegy, hogy Izraelben robbantanak fel vagy Norvégiában, hogy palesztinok szúrnak le vagy bedrogozott kamaszok az Üllőin. De hogy ez nem így van. Nem, jó, akkor lezártnak tekintem a beszélgetést, szeretnék aludni.
És ma folytatódik, felhívta a bátyját, aki szintén jobbnak gondolná, ha Jeruzsálemhez mégis inkább közelebb választanánk falut. Igen, én is jobbnak gondolnám, sőt Jeruzsálem tőszomszédságában szeretnék egy ötszobás házat nagy kerttel, és lehetőleg medencével. (Ismét csak: Áááááá!) Most telefonálgat, keres, és bizonygatja, hogy mindezt értem csinálja. Javasoltam neki, hogy talán hívja fel Yanivot, mielőtt tőlem bármit is kérdez, lehet hogy neki van valami olyan mondanivalója, ami megváltoztatja az egész helyzetet, és aminek következtében az én véleményem aztán már úgyis lényegtelen. Most alighanem még egy darabig puffogni, füstölögni morogni, és időnként szikrázni fogok, aztán majd megoldódik valamiképpen. Legfeljebb képen törlök valakit, csak húzzanak fel.

2011. július 24., vasárnap

Laptoptáska

Nem tudom, mennyire lesz tartós a csillámló dekoráció, ezért lefényképeztem.



Tiltakozom! - Not that anyone cares

Ugyan mindenkinek joga lenne a véleményemhez, de csak ide írom, hogy
Bezzeg ha Norvégiában valaki robbant és lődöz a civilekre, egyértelmű, hogy ő a rosszfiú. Csak úgy lobognak norvég zászlók a fb-on a profilképek mellett. Ha Izraelben robbantanak és lőnek, mi lobog? A palesztin.
Elkövettem azt a hibát, hogy egy cikk alatt elolvastam a kommenteket. Ki hitte volna, mit találok? Zsidóimádó, cion-náci, és hogy bezzeg ha cigány követ el bűncselekményt, annak nem írják ki a nevét, mert jogai vannak. De komolyan: ez tényleg ide tartozik?

2011. július 22., péntek

Magic beans

Szeretném előre leszögezni, hogy nincs bajom a vegetáriánusokkal, vannak, voltak vega barátaim, a legjobb barátném2 is pont az volt, mikor vele laktam. Úgy tervezem, szombati főétel lesz a csilis babból, mert hétköznap úgy sem nagyon eszünk húst, ezért pusztán emiatt ünnepivé válik, plusz ha az ember jól belegondol, sokkal jobban hasonít a sóletre, mint a sült csirke. Fogadok, a mexikói zsidók sóletje csilis bab. Nem is ez a lényeg, hanem hogy megint mit találtam az interneten. Elfelejtettem beáztatni a babot tegnap este (mert éjfél után értünk haza, külön sztorit érdemel), csak ma reggel jutott eszembe, és próbáltam informálódni, hány órát célszerű áznia a babnak minimum, illetve hogy ezek után mennyi ideig kellene főznöm, míg megpuhul. Rátaláltam a vega babgulyás egy receptjére. Eleve nem gondolom, hogy aki vegetáriánus, az rögtön egészségesen is étkezik, egyáltalán nem gondolom, hogy az embernek nincsen szüksége húsra (vörösre is, szárnyasra is, halra is), és tejtermékekre (Hogy hívják a tejterméket nem fogyasztókat?), és nem tudok nem furán nézni arra, aki mégis ezt bizonygatja. A receptben pedig pontosan ez történik. Most idézni fogok, helyesírási hibákat nem javítok (ld. hámozott paradicsomkonzerv.)
"Nem attól lesz finom a babgulyás, hogy hús van benne, hannem, hogy hány órán keresztül fözzük a finom aromával rendelkező babot, mely a lassú fözés hatására kiadja az ízletes aromályát."
"Ha a babgulyás hús nélkül is ugyan olyan finom mint hússal, akkor miért öljek le egy élőlényt? Sokkal több ideig tudod megtartani az energiád és nem fáradsz el olyan hamar. Ha a hússal készült ételekből kihagyom a zöldségeket akkor gyakorlatilag egy ammoniához hasonló vegyületet kapok, mely tápereje egyenlő a nullával sőtt még rosszul is lehetek. Ellenben, ha az ételekből melyet elkészítünk, kihagyjuk a húst akkor egy egészségesebb energiával dúsabb ételt kapunk." Mert tévedés ne essék, a zöldség nem élőlény.
Valójában szeretném pontról pontra 1. Megcáfolni a képtelen állításait (nem, egy levél salátában nincsen több energia, mint egy oldalasban); 2. Kijavítani a helyesírási hibáit, és nyilvánosan kivégezni, amiért saját maga nem ellenőrizte, mielőtt a világhálón keringetni kezdte volna ezt a borzalmat. A kedvencem azonban most következik:
"A kocsonya sem attól lesz kocsonya állagú, mert hús van benne, hanem a sok zöldségtől mely vele eggyüt fő."Hát hogyne. A gyümölcstorta tetején meg az eper sűríti be a zselatint, nemde? De nincs ám vége: "Amíg nem próbálja ki az ember nem is hiszi el, hogy mennyi rosszat is visz szervezetébe a jó öreg megszokások hatására. Azért is tart ott a társadalom, ahol tart, mert csak a felszínes bajt akarja megoldani és nem jön rá, hogy csak úgy lehet változtatni, ha az alapokhoz megyünk vissza . Aztán persze panaszkodik, hogy beteg. Ha nagyon beteg az ember, mint mond először az orvos, legyél vegetáriánus egy időre azaz diétás étrend, ja meg a tiszta víz. Érdemes kipróbálni, hogy mi mitől is lessz finom és tápláló." Mármint mi lessssssz finom és tápláló? A víz?

"Ma különösen ostobák az emberek, levettem róluk a kezem." (Michel)

2011. július 19., kedd

RizsOttó

Ennyi, kivégeztem az összes sorozatot, amit szeretek. Kezdtem a Gilmórékkal télen, és ma a Gyilkos elmék utolsó feltöltött epizódját is megnéztem. Most mihez kezdjek? El kell kezdenem olvasni?
Egyelőre főzök, végül nem csilis babot, hanem rizses húst. Anyu változata, úgy húszéves lehettem, mikor rájöttem, hogy ez tulajdonképpen rizottó. Se nem piros, se nem kis húscafrangos, hanem csirkeaprólékból készült levesben ragadósra főzött rizs. Anyu mindent máshogy csinált. (Mindent jobban.) Basszus, elfelejtettem felvágni a petrezselymet. Azt olvastam valahol (azt hiszem, hogy Rabbi Yosef Chaim), hogy aki sok petrezselymet eszik, annak szép lesz a gyereke. Mivel már megtanultam, hogy az ilyen babonásnak és tök tudománytalannak tűnő tanácsok és megállapítások mögött zsidóéknál mindig több van, tettem egy próbát, és egyszerűen megwikipédiáztam a petrezselymet. Jó, az nem ért meglepetésként, hogy a petrezselyem egészséges, de a táblázat szerint van benne egy nagy csomó C vitamin, egy nagy csomó vas, és (taráá) folsav. Persze mire kész lesz a rizses hús, addigra kifő belőle az összes vitamin. Még jó, hogy szedem tablettában.

2011. július 16., szombat

Hal főz (de előtte még...)

Gőzöm nincs, hogyan jutottam erre tegnap délután, de rájöttem, csilis babot kell főznöm. Nem azonnal, de hamarosan. Mivel nem feltétlenül bízom a magyar csilis bab receptekben, spanyolul meg nem tudok, angolul kerestem rá. Van millió recept, kettőt néztem meg, megállapítottam, hogy egyrészt nem különböznek sokban, másrészt nagyon egyszerűek. Rákerestem magyarul is, és kiábrándítónak találom a receptből áradó lustaságot. Csak a hozzávalókig jutottam:
  • 1 vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 40 dkg darált pulykahús
  • 1 hámozott paradicsomkonzerv
  • 1 doboz vörösbabos-kukoricás konzerv
  • 1 doboz fehérbab konzerv
  • ketchup
  • piros arany
  • paprika
  • chili
  • oregáno
  • olaj
  • bors
Konzerv, konzerv, konzerv. Isten ments, hogy beáztass egy kis babot előző este!! Még csak az kéne, hogy tartósítószermentes kaját készíts! És eszedbe ne jusson saját kezűleg meghámozni néhány paradicsomot! Az legalább öt percet hozzáadna az elkészítési időhöz! És aztán ki ne feledd a piros aranyat! Anélkül nincs csilis bab, tudja ezt minden amígó. Gulyásleves talán igen, de csilis bab semmiképp! És paprika alatt is a hungarian sweet paprika-t értjük, csak mielőtt még felmerülne a kérdés. A ketchup pedig alap, ehhez kommentárt sem kell fűzni, de azért idéznék a recept szövegéből: "jócskán nyomunk mellé ketchup-ot".
Lehet, hogy egy pukkancs egér vagyok, hogy ezen felhúzom magam, de a recept neve Mexikói csilis bab. Felhívnám a figyelmet a vastaggal szedett, kurzivált szóra.
Most végigolvastam a receptet, lehet, hogy kirakom a facebokra (Szerintem ez a nap vicce. Szerinted?)
"Hozzáadjuk az alaposan lemosott vörös és a fehérbab konzervet (mert fémes íze van a levének)"
"Gerezdekre vágott főtt tojással és reszelt sajttal forrón tálaljuk."
Az elkészítési idő egyébként 45 perc. Az angol nyelvű recepthez, amiben nincs se ketchup, se konzervbab, 25 perc van írva. Persze ők lespórolták a bab áztatási idejét. Nyilván nem akarták elvenni a kedvem egy, a karácsonyi pudingéval vetekedő recepttel...
Gratulálok Mirzának, aki a receptet beküldte, és ennél még sokkal inkább annak a 811-nek, aki saját recepttárjába tette, és annak a 171-nek, aki továbbküldte ezt a rendhagyó, a magyar rohanó 21. századra adoptált verzióját a csilis bab receptjének!

Mission: Kiszedni a befőttes gumit a hűtő alól



Olvastam valahol réges régen, hogy ha meg akarjuk tudni, a másik (a Másik) hogyan fog viselkedni a családjával (velünk), nem kell mást tenni, mint megnézni, most hogyan viselkedik a családjával (velük), illetve ők egymással. Azt hiszem, néhány szélsőséges esetet kivéve ez helytálló. Most arra jöttem rá, hogy ha azt akarjuk megtudni, hogyan fog viselkedni a másik az érkező gyerekkel, az kutyával, macskával tesztelhető. Azt majd meglátjuk, ez mennyire jósolja előre a tesztalany viselkedését saját vérével, de azt hiszem, jó eséllyel.

2011. július 14., csütörtök

Elvek (kezdődik)

Elgondolkodtató, hogy a gyerekmondókákba is beleivódott a hagyományos gyereknevelés mikéntje. Úgy is mint "lementem a pincébe vajat csipegetni, utánam jött édesanyám pofon veregetni". Megjegyezném, mi "hátba veregetni"-vel tanultuk, ami valamivel azért jobb, ki tudja, talán félrenyelt.... :S Azt hiszem, elég lesz majd azt elmagyaráznom az izraeli kopár pusztaságban felnövő gyerekeimnek, mi az a hóvirág, ibolya, költözőmadár, milyen az, amikor fagyos tél után kitavaszodik, vagy amikor beköszönt az ősz, nem szeretném még a vajcsipegetésből egyenesen következő pofon veregetést is megmagyarázni. Különben is, ha rám ütnek (átvitt értelemben!), egy perc alatt levágják, ha kamuznak nekik.
Van abban valami kéjes, hogy megszűrhetem, mit kapjanak a magyar kultúrából, muhahhhahhahhaa. Az összes hülyeséget kihagyhatom, ami már ovis koromban is az agyamra ment. Kitöröltem tehát a dalok közül máris a Kiugrott a gombóc-ot (nekem ne stol stol stol lábastól-ozzanak), a locsolóverseket (bár az emlékeimből is ki lehetne törölni), Antanténusz kezdetű kiszámolót (mert iszonyú idegesítő) és az Angyal-kangyal-t, mert épp elég ilyen értelmetlenséget fognak tanulni az apjuktól, lehetőség szerint minimálisra szeretném csökkenteni a tetszőleges szóhoz hozzácsapott értelmetlen szavak segítségével nyert bugyuta rímek káros befolyását.
Anyukám elég jó érzékkel elkerülte a többi szülő körében általános nevelési baklövéseket mint mumussal meg zsákos emberrel ijesztgetni, a forróra azt mondani zsizsi, és azzal zsarolni, ha rossz leszek, ez meg az sírni fog. Ezen kívül rendkívül empatikus is volt, biztos ezért gondoltam mindenki másról, hogy hülyének néz (mert a gyereket úgy kezelik, mintha hülye lenne). Azt viszont megkérdőjelezem, hogy helyes volt késő este vetített krimiket nézetnie velem. Így persze nem kellett mumussal ijesztgetni, mert tudtam jól, a világ tele van gyilkosokkal, emberrablókkal, pszichopatákkal (Twin peaks-t is néztem). Bár abban majdnem biztos vagyok, hogy sokkal kevesebb kárt tesz több évad Columbo, Derrick és Kojak, mint pár rész dél-amerikai szappanopera. Vagy akár magyar.

2011. július 12., kedd

Amikkel küzdök

- gondolat, hogy semmirekellő semmittevő vagyok
- hőség
- bedugult orr
- hányinger és éhség egymást sűrűn váltva, nem ritkán átfedésben (most például nem tudom, melyiket érzem, de tudnék enni...)
- a macska
- gyenge internet
- a (tágabb) családom hogylétem felőli érdeklődésének teljes hiánya

2011. július 8., péntek

Fennáll a lehetősége, hogy tévedek, de csekély

Quest'anno luglio ha 5 venerdì, 5 sabati e 5 domeniche. Succede una volta ogni 823 anni. Questo evento è chiamato " una borsa di soldi". Copia questo stato sulla tua pagina ed il denaro arriverà entro 4 giorni. E' una tecnica basata sul Feng Shui, quello che non copia, rimarrà senza soldi! Non so se la traduzione dal cinese sia esatta, ma speriamo di si
(Idén júliusban 5 péntek, 5 szombat és 5 vasárnap van. Egyszer történik meg minden 823 évben. Ezt az eseményt "egy zsák pénz"-nek hívják. Másold ezt a státuszt az oldaladra, és a pénz négy napon belül megérkezik. Ez egy feng shuin alapuló módszer, aki nem másol, pénz nélkül marad! Nem tudom, hogy a kínaiból való fordítás pontos-e, de reméljük)
Ezt a fb-on tette ki egy kedves ismerősöm. (Nem tudom, hogy a fordításom olaszból pontos-e, remélem, igen...) . Kénytelen voltam megírni neki, hogy azért nem kell ám 823 évet várnia a következő alkalomra. Azt ugyan nem tudom, mikor lesz majd még egy ilyen gazdag júliusunk, de tavaly volt ilyen októberünk... Aztán az jutott eszembe, hogy a feng shui az nem valami lakáselrendezési cucc? Rákerestem a neten, az első, amit találtam, "térrendezés művészete", aztán azt, hogy szó szerinti fordítása 'szél és víz'. Nem látom a kapcsolatot a zsákjában minden jóval érkező július és a térrendezés között. A következő: a feng shui mintegy 4000 éves, máshol azt írják "több ezer éves múltra tekint vissza". 4000 éve senki sem januárfebruármárciusozott, a péntek-szombat-vasárnap hármas jelentősége egyértelműen a kereszténységhez köthető, tehát megint csak nem értem, hogy jön ide, nem hogy a feng shui, de bármi (távol-)keleti. Arról nem is beszélve, hogy mióta nagy szám a szombat. Nem olyan régen még nem volt munkaszüneti nap. Esetleg még e három napnak az adhatná különleges jelentőségét, h az első a muszlimoknak, a második a zsidóknak, a harmadik a keresztényeknek ünnepnapja? Akkor újra: melyiknek van köze ezek közül az ősi Kínához? És nem is csak a megnevezés, hiszen attól, hogy tudomisén, a tigris havának hívják, még lehetne benne 3 péntek-szombat-vasárnap, de nyilván a felosztás is más, ha a wikipediának ebben hihetünk, a hónapok holdhónapok.
Mindegy, aki mégis egy zsák pénzt remél a poszt-tól, ne késlekedjen, 2012-ben valóban nem lesz olyan szerencsénk, hogy valamelyik hónap a fejünkre szórja aranyát, de majd 2013 márciusa kárpótol, 2014-ben pedig augusztusban lesz módunk ennek apropóján hülyeségeket posztolni a facebook-ra. (Hogy elrepül nyolcszázegynéhány év, nem igaz?) Persze aki a maja jóslat alapján hamarosan bekövetkező világvége előtt szeretne hozzájutni a pénzhez, hogy még időben világ körüli útra induljon belőle, megértem, hogy minden lehetőséget megragad, nincs sok hátra. Aztán ha mégis itt maradnánk a beígért dátum után, kétségbeesésre nincs ok, pár éven belülre biztosan jósoltak az inkák, a keresztények, vagy valami szakadár zsidó is világvégét. Vagy a kínaiak!