2011. április 30., szombat

Aggodalom

Nem bírom, amikor a macskát kell állatorvoshoz vinni. Sír, nem akar bennmaradni a dobozban. És annyira aggódom, mert mondtam az állatorvosnak, hogy szerintem nem a szőrgolyók miatt rángatózik szegény időnként, mert teljesen önkívületben van, görcsben ráng, és mindezt annak ellenére, hogy már naponta adom neki azt az édes paraffinos cuccot, ami kicsusszantaná a golyókat belőle, ha az volna a baj. Erre az állatorvos azt mondta, hogy ez neki sem úgy hangzik, mintha csak a szőrlabdákat akarná kiköpni, hanem inkább tűnik epilepsziának, és hogy így persze az altatás is veszélyesebb. Csak ne legyen baja szegénynek! Inkább nevelem a kismacskáit is, csak ne legyen baja! Most úgy aggódom, biztos, hogy lerágom még tövig a körmeim,míg telefonálnak, hogy menjek érte. Pedig nekem is mennem kell orvoshoz öt perc múlva, hogy elmagyarázza, mit látunk az ultrahangfelvételen (kettőn semmit, egyen fekete pöttyöket egy szürke háromszögben). Remélem, nekem sincs bajom, még a vérvétel eredményét se tudom, pedig száz éve csinálták, de nem raknák ám fel a netre, pedig elvileg modernek vagyunk, ott is megnézhetem.

Jaj, hát én nem hiszem el, hogy ez igazából nem is az igazi, hanem csak a szinkronhangjuk, ez fura. És igazából tök máshogy beszélnek és más hangon is. Szerintem alacsony a vércukorszintem.

2011. április 21., csütörtök

Lobéliák

Nem hajt ki a lobélia. Miért? És az árvácska sem. Pedig nagyon kertész voltam fél napig. Ültettem, megnéztem a neten, mit kell csinálni, hogyan, mennyi idő, míg kihajt. Hajtanak is. De a lobélia nem, az árvácska sem, a rozmaring meg végképp, pedig azt a sarkantyúvirággal együtt ültettem még évezredekkel ezelőtt, és az már teljes erőből virágzik.
De nem adom fel, avokádót csíráztatok. Terveim vannak, majd citromfám is lesz, és gránátalma, az mindenképp, csak találjunk végre egy helyet, ahol lakhatunk. Egyelőre el kellene dönteni, hogy akarunk-e olyan helyen lakni, ahol körös-körül palesztin falvak vannak. Mármint tisztában vagyunk vele, hogy most is ilyen helyen lakunk, de ez mégis más, először is inkább csak körbe, mint körös-körül, és nagyobb is, mint ahová menni szeretnénk, és csupa gazdag emberek laknak itt égig érő kerítéssel, és három biztonsági szolgálat őriz és véd. Egyelőre csak azt tudjuk, hova nem megyünk. Úgy mint városba, északra és délre (különös tekintettel Maozék falujára...), és ezzel vége. Pedig én nagyon nem szeretnék itt tölteni még egy telet. Júliusban a szerződésünk is lejár, és a tulajdonos már kérdezte, mik a terveink...
Remek filmet nézünk, börtönös, verik egymást meg minden. De néznünk kell, mert nagyszerű film; tán nem hallottam, hogy Oscart nyert?