2011. január 22., szombat

A jó feleség

Egyértelműen én vagyok, legalábbis törekszem. Az első lépést abban látom, hogy valóban összeházasodtunk, ezzel a felét le is tudtam. A második fele lehet, hogy tovább tart, de remélhetőleg tizedannyira sem gyötrelmes...
Tegnap sóletet főztem például, mert "Shabat sólet" vagyis chamin, legalábbis a Maoz szerint. Jól sikerült, úgy mondanám, rántás nélküli babfőzeléket ötvöztem a gulyással, és tettem bele krumplit meg édes krumplit. Valószínűleg ez utóbbitól lett az egész egy kicsit édes, nem tudom, ettől eltekintve finom lett.
Egészen fura tényleg házasnak lenni, fura, hogy véget ért a rémálom. Ismerjük az érzést, amikor vagy általában véve minden szar és nyomasztó, vagy csak egy valami nagyon rossz történt, és reggelente ébredés után van egy fél perc, amikor még nem zuhan ránk, hanem minden szép. Aztán esik le, hogy az élet szar. Most az ellenkezőjét élem. Felébredek, és pár pillanattal később felfogom, hogy vége, nem szar, lehet örülni.
Egyelőre egy darab képem sincsen az esküvőről vagy Maoz sógorának ámokfutásáról a fényképezőgéppel a parkban, a játszótéren és az étteremben, de ha lesz, okvetlenül elárasztom vele a facebookot, hogy minden ismerősöm a hányingert kapjon tőle.

2011. január 10., hétfő