2010. december 29., szerda

Halj meg máshol

Eltörölték a halálbüntetést Kubában. Ha jól értettem, helyette 30 évet lehet kapni. Ugyan 30 év hosszú idő, de a halálhoz képest mégis kevesellem. Bár nagyban függ attól, miért ítélik el az embert. Tegnap Mishnát tanultunk rav Joszeffel, és mondta, hogy ugye, azért még senkit nem zárnak börtönbe, ha mond valamit, mire megjegyeztem, hogy ez attól függ, melyik országban. Egészen pontosan pl. nem tudom, Kubában eddig miért járt halál.
Amúgy az ulpán giyur*, ahova járok, igazán jó hely. Van például kávé, amiből még sosem ittam, de jó tudni, hogy ha bizonyos szint alá csökkenne a vérkoffeinszintem, azonnal orvosolni tudnám. A kávétól eltekintve is megéri oda járni, mert érdekes dolgokat tanulunk, amiket nem igazán tudnék egyedül itthon, és inspirál is, hogy haladjak valamerre, és az önsajnálaton meg az itthon punnyadáson kívül mást is csináljak.

*iskola, ahol a betérni vágyók (esetünkben lányok) júdaizmust tanulnak

2010. december 26., vasárnap

Snowies

A terv az volt, hogy a húgom megérkezik, és együtt esszük meg az összes Max Brenner csokit, miközben Gilmore girls-t vagy Harry Pottert nézünk. Viszont a zamatosságuk lejróban van. In concreto, a doboz snowies lejárt 9-én. Azt eszem. Fogmosás után vagyok, de ez nem zavar, az életemben úgyse működik szinte semmi úgy, ahogy kellene, kár lenne a fogmosás és a csokievés sorrendjén izgatnom magam. Meg egyáltalán bármin. Inkább világot alapítok, egy jobbat, természetesen. Eddig nem jutottam sokáig, amit ma véghezvittem belőle, annyi hogy hópelyheket rajzoltam a tükörre. És rájöttem, hogy Dean igazából csak addig tűnik jó pasinak (a maga "16" éves módján), amíg Jess fel nem tűnik. De ez nem része a jobb világnak, erre csak úgy spontán jöttem rá.
Csütörtökön vizsgázom héberből, és nem tanulok semmit. A világomban magától értetődően sikerül minden, amibe belevágok, bármi legyen is az. Tanulás nélkül is gimel100-at kapok az írásbelin. A világomban Maoz csak öt napot dolgozik hetente, nem kel korán, de legalábbis nem érkezik haza fáradtan, és nem dől ki. Sokat nevetünk, van egy autónk, és időnként kirándulni megyük. Mosolygunk a fényképezőgépbe. Nekem új van, már-már profi, amikkel csudajó fotókat készítek. A világomban egy nap 36 órából áll, a nyár csupa napfény, esti szellő. Meleg izzadás nélkül, télen pedig hó, házon belül elektromos radiátor, doromboló macska és forralt bor. Katje nem harap, csak dorombol, a gyertya pont addig ég, amíg el nem alszom, és a pillantragasztó, amivel a színes üvegkavicsot ragasztom a mécsestartóra, nem fehéredik meg, hanem áttetsző marad. Mindig van hely a könyveimnek, a ruháimnak, a törölközőknek. A táskákat nem kell a földre rakni, a hűtőmágnesek nem potyognak le. A tea nem hűl ki a kannában, és akármennyit iszom, nem kell kétpercenként pisilnem tőle. Álmomban sok a polc, és sok rajta a virág, a macska nem rángatja le őket, és mindegyik elég fényt kap. Az alom nem büdös, elég heti egyszer cserélni. Megértem az összes filmet a tv-ben. Vékony vagyok és hajlékony, mindig jó a kedvem. Johnny Depp a barátom, gyöngyöket fonunk egymás hajába. You are welcome in my world, it's a good one, please don't dirt it.

2010. december 5., vasárnap

Dec 1

Mint megtudtam, a román nemzeti ünnepen születtem. Ha nincsenek a hőzöngő szélmagyarok, sose tudom meg. Ha viszont hamarabb tudtam volna meg, nevemet adom fedőnek a Nemzeti Színház-beli happeninghez: ünnepeljék az én születésem napját! De a történelemben nincsen "Mi lett volna, ha...?"