2010. november 28., vasárnap

Mézesmadzag

Az általam ismert vallások azt tanítják, h minden rossz, ami velünk történik csak ideiglenes, valami jóhoz vezet, vagy maga is jó, csak nem fogjuk fel, esetleg valami nagyobb rossztól óv meg. Ennélfogva legyünk türelemmel, mert a rossz napok után jó napok jönnek, a nehéz időszak után megkapjuk a jutalmunkat, minden éjjelt nappal követ, az eső után kisüt a nap stb. Csakhogy - és ez nem pesszimizmus, ezek tapasztalatok és a tudomány által alá támasztott tények:
- a nappalt az éjjel követi,
- a monszun fél évig tart,
- van ahol szinte sosem süt a Nap,
- van, hogy épp a napsütés és az eső hiánya a gond,
- a boldogság és béke épp úgy nem tudható, meddig tart ki,
- van úgy, hogy olyasminek örülünk, amiről perceken belül kiderül, hogy hamis remény volt,
- van, hogy a helyzet még rosszabbra fordul,
- van, hogy épp a türelmünkkel nyújtjuk meg a szenvedésünket.
Helyesebb lenne talán bevallani, hogy semmilyen garancia nincs arra, hogy még ebben az életben jobb lesz. Esély van,így remény is, akár csak a lottó ötösre. De talán érthető, hogy örülni akkor örül az ember, mikor megnyerte, nem amikor megveszi a szelvényt.

2010. november 21., vasárnap

Bracha osa baiot

Ezt úgy fordítanám, hogy Bracha keveri a szart. Olyanba üti az orrát, amihez semmi köze. Most például már egy órája vele beszél telefonon a Maoz. Nem tudom, mi fog az után történni, hogy holnap erről részletesen kifejtem neki a véleményemet, de holnap erről részletesen kifejtem neki a véleményemet. Ez így nem klassz, és épp elég stresszfaktor van az életemben nélküle is. Mondhatni, ő az utolsó csepp a pohárban. Ha genetikai hajlamom lenne rá, és olyan lett volna a szociális környezetem, ő lenne az a stresszor, ami sorozatgyilkost csinál belőlem. És ő lenne az első áldozatom is. Annyira dühös vagyok, hogy nem is igazán tudom szavakba önteni. Az artikulálatlan üvöltés füstölgő fülekkel is csak harmatgyengén fejezné ki azt, amit valójában érzek. Elfogadnék egy jó tanácsot a probléma megoldására vonatkozóan, ugyanis a dühömet még erjeszti a kétség is: vajon csak bosszantóan kotnyeles ez a nő, vagy annyire hülye, hogy szerinte mi szeretnénk mindent megosztani vele, és őt mintegy integrálni vágyunk az életünkbe, esetleg - amitől egészen komolyan tartok - gonosz, gyanakvó és paranoiás? Az nem igaz, hogy a törvény önmagában nem képes megakadályozni a bűntetteket, mert most azt érzem, ha a börtöntől nem kellene tartanom, hát..., ha nem is ölném meg, egészen biztosan eltüntetném a színről ezt az intrikát egy időre. Érzem, hogy a vérnyomásom a duplája a megszokottnak, és hogy emellett az adrenalinszint mellett érzéstelenítés nélkül végezhetnének rajtam plasztikai műtétet. Hallom, ahogy lüktet a dobhártyám, csak nézek magam elé, enyhén fújtatok, és csak ráng a fejem. Több mint egy órája beszélnek. Ki kellene vennem a Maoz kezéből a telefont, és kinyomnom. Nem hiszem el, hogy mindig van újabb fordulat ebben a történetben. Mikor érünk már a "boldogan éltek, amíg világ a világ" részhez??

2010. november 18., csütörtök

Neverending story

Január 12 a legújabb időpont, ha január 13-áig nem változtatnak rajta, akkor tekintem véglegesnek.
Minthogy túl nagy stressznek vagyok kitéve, meg sem kísérlek fogyókúrába kezdeni, de még csak visszafogni sem magam, tekintve hogy ez az új és - ugye senki figyelmét nem kerülte el - későbbi időpont egy bögréjébe került a háztartásunknak. Hát ha még csoki se lett volna itthon. Azóta vettem négy csomag pudingot (kettőt már felhasználtam a gyümölcstortához) és egy malabit is. Persze könnyen lehet, hogy fogom ezt még bánni, de jelenleg nincs más megoldás. Esetleg még a hipnózis, de nem ismerek egyetlen megbízható hipnotizőrt sem.

Amivel kompenzálok: haj- és arcpakolás. Avokádóból főleg, mivel a Maoz kitalálta, hogy avokádót kell ennünk, mert az egészséges, hozott vagy két kilót, majd villámgyorsasággal ráunt vagy csak lusta salátás készíteni, nem tudom. Én viszont kenem a hajamra (mézzel, tojással és olívaolajjal), ami még nem tudom, mennyire használ, és az arcomra (uborkával), ami viszont nagyon jót tesz, csak ajánlani tudom. Az oldal, ahol találtam, ugyan száraz bőrre ajánlja, de azt mondja lehet, hogy az arcbőr, ha túl sok olajat kap kívülről, kevesebbet termel majd. És lőn. Áh, és még azt is olvastam, hogy a méz gátolja a zsírlerakódást. Mindjárt benyalok egy kanállal. Ha másnak nem, a torkomnak biztos használ.

Ennyi, mert a macska támadásba lendült.

2010. november 14., vasárnap

Erev chet kislev

Most, hogy másodszor is megvacsoráztam, már elég energiát érzek magamban ahhoz, hogy írjak. Vagy hogy bármi mást csináljak a félájultan heverésen kívül. Valaki kitalálhatná, hogyan lehet nagyon gyorsan lebontani a lerakódott zsírt (hájat), és nyerni belőle energiát, ami tanuláshoz, takarításhoz, vagy - ami még jobb - sportoláshoz vezetne, amivel persze újabb energiát nyernénk és zsírt égetnénk el. Türelmesen várok erre a találmányra. Viszont tényleg szükségem volt a második rántott húsra is, tekintve, hogy egyedül vagyok, a Maoz leltározik a hülye munkahelyén, és minden okom megvan rá, hogy ne számítsak se tortára, se gyertyára, mikor hazaér. Pedig épp húsz perc múlva lesz huszonhat éve, hogy a kicsi Judit megszületett. Héber naptár szerint persze. Amúgy kiszámoltam, és a 38. szülinapomon egybe fog esni a héber és a civil dátum. Majd bulizunk.
Holnap lesz az első "órám", ahol egy arra érdemes és abban gyakorlott hölgy beavat a zsidó családi élet titkaiba és szabályaiba, ha esetleg nem lennék eléggé kiművelve. Aztán elmegyünk gyűrűt venni. Ketten megyünk, én választok, a Maoz fizet, ez lesz a felállás. Hogy ruhám honnan és mikor lesz, azt még nem tudom. Főleg a "mikor?" okoz gondot. Nincs időm, nincs időm, egy perc időm sincs. Nem mintha már meglenne a pontos dátum, pedig jól jönne, ha meghívókat akarunk küldeni...
Még tizenkét perc. Iszom az egészségemre.