2015. november 14., szombat

Miért hányok a francia zászlóval ködösített profilfotók láttán

Még Shabbat beköszöntötte előtt eljutott a hír hozzánk a lövöldözős merényletről Otniel mellett, amiben apa és fia életüket vesztették. Bár általában tartom magam ahhoz, hogy a világ tehet egy szívességet, mégis fáj, hogy vannak, akik szerint ez jogos, megérdemeljük, akik szerint, bár magát a problémát sem értik, az megoldás rá, ha megjelölik a "vitatott területek"-ről származó termékeket, hogy könnyebb legyen bojkottálni egyénileg is.
Shabbat kimenetele után mondta Férj, hogy mi történt Párizsban. (Borzasztóan meglepődtünk, persze.) A facebookot ellepték a francia zászlók. meg kellett állapítanom, hogy többen szimpatizálnak Franciaországgal, mint a melegekkel, ami nem kis szó. Lehet, hogy nemrég majd' mindenki Charlie Hebdo volt, de aki nem, most az is kifejezte együttérzését. 
Szörnyű, hogy ilyen ára van a tagadásnak. (Kicsit riasztó, hogy rögtön 9/11 mellé helyezték. Tisztára mintha ezt is évek csöndje követné majd. Pedig halihó, tele Európa jó szándékú bevándorlókkal, újakkal és régiekkel, csókolom.)
Ezt rögtön azután állapítottam meg, hogy három Fro-ban élő ismerősömről azt írta a fb, hogy biztonságban vannak. (Negyedik, mi van veled?)
Elképzelem, hogy akinek most leesett a tantusz, mennyire meg lehet rémülve, hogy aki közelről érintve van, mekkora sokk és fájdalom uralkodhat most rajta. De nincs francia zászló a képemen. Mert úgy érzem, nem én vagyok (nem mi vagyunk) az, akinek sajnálnia kell Párizst, akinek azt kell mondania, igen, tudom, mit érzel, osztozom gyászodban. Franciaországnak (Európának, mindenkinek, akire 'világ' címen szoktam vonatkozni) kellene a homlokára csapnia, és kitennie az izraeli zászlót, hogy bakker, igen, hiszen erről hadováltok mióta. De nem teszik. És szerintem még kell egy két csapás, a másik orcára is, hogy kicsit kitisztuljon a fejük a sok hülyeségtől, amivel telement az elmúlt években. 
A harmadik dolog, amire figyelmes lettem a fb-on, az az iszlám és a bevándorlók védelmében felszólalók, posztolók, kommentelők. Álmodj, királylány./WTH?/Hülyeség határok nélkül/ Hogynepersze/Szeretlek, de fogalmad sincs miről beszélsz. (Tessék válogatni a hirtelen eszembe jutott reakciók sorából.)
Szóval I won't "pray for Paris". Imádkozom magunkért, imádkozom minden zsidóért és békés szándékú emberért Izraelben, és Izraelen kívül, Imádkozom, hogy egyéneknek és országoknak legyen bátorságuk levenni az önként felvett szemellenzőt. Nem vagyok nyugodt, ismerőseim, barátaim, sőt családom van szétszórva potenciális célpont-országokban. (Akik közül nem mellesleg egyik se kérdezte meg az utóbbi időben -oké lehet, h soha - heló, hogy vagy, nem késeltek meg/lőttek rád az elmúlt időszakban? Pedig tuti sicher, h a fb nem írta ki, hogy safe vagyok.)


Ja, és Európa, kérlek, mesélj többet arról, hogyan is kellene harcolnunk a terrorizmus ellen itt, Izraelben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése