2015. november 28., szombat

Jason Bourne és a masszázs

Hajnali három. Felébredek, kimegyek pisilni, majd visszabújok az ágyba. Elsőszülött kitúrta férjet, aki így a gyerekszobában alszik (újabb megerősítés, jó, hogy nem gyerekágyat vettünk). Nem tudok elaludni. Nem ritka. Itt a válasz, mikor fogom gyakorolni a relaxációkat-vizualizációkat, amiket kellene a Hypnobirthing könyv szerint. Attól majd úgyis elalszom. Nem. Bár a színes ködös elképzelés helyett kitaláltam egy színes lufisat, és próbáltam is ellazítani magam, amihez szintén kitaláltam egy szöveget, ami megkönnyíti, éreztem, hogy feszült vagyok. Nagyon nem laza. A vállam, a mellkasom, a hátam. Hát ez így nem fog menni.
Röviden: A Hypnobirthing relaxálni, elengedni, vizualizálni tanít, és ezzel azt akarja elérni, hogy a szülés akármilyen intenzív is legyen, ne elviselhetetlen fájdalommal járjon, hanem természetes, átélhető, élvezhető csodaként lehessen átélni. (Ami nem azt jelenti, hogy direkt jólesik, hogy átpréselősik az intim részeimen egy baba, hanem hogy 9 hónap örömteli készülődése ehhez méltó szüléssel ér véget.) Van, aki azt mondja, hülyeség, én azt mondom, csak segíthet. Beszámoló 5 hónap múlva. A lényeg, hogy fel kellene ismernem, és el kellene engednem a félelmeim, aggodalmaim, a mérgem. A szüléssel, kórházakkal, és minden egyébbel kapcsolatban. Itt a bibi.
Nem ébredtem úgy az utóbbi időben, hogy ne fülelnék, nincs-e valaki más is a házban. Tegnap éjjel - ezek a legpiszokabb rémálmok - azt álmodtam, hogy tegnap éjjel van, ülök a kanapén, és hirtelen cigarettafüstöt érzek. A redőny (vagy mi) résein keresztül meglátok egy ötvenes, copfos (biztos, hogy az indiános, Kolombusz kristófos videó a felelős a hajáért) dohányzó arabot. Klasszikus kiabálni akarok, de nem jön ki hang a torkomon. Pedig azt akarom kiabálni, hogy Maoz, hozd a pisztolyt. (Nincs lőfegyver a házban, persze.) Következő, hogy hívni akarom a szomszédot, aki viszont géppuskával jár-kel. (Egyébként tényleg gyorshívóba kéne rakni a számát...) Később nagy katyvasz lett az egész álmomból, még annyira emlékszem, hogy az utcán állunk, és fent említett szomszéd mondja, hogy a pasi, akit láttam, nem terrorista, kicsit flúgos, egyébként tán beduin, és lopni jár be falvakba.  Ettől függetlenül az egész éjszakám nagyon zavart volt, nem nyugodt, félálomban, mert az álom átfordult abba, hogy visszamegyek aludni, de nem nagyon sikerül (ami ugye a valóságot is fedte).
Szóval nehéz úgy lazítani, hogy tudat alatt, folyton arra állok készen, mikor kell valakit fejbevernem, vagy mikor rohan nekem valaki. Pedig itt aránylag biztonságban érezhetem magam. Jövő (e) héten találkozóm van egy dúlával Jeruzsálemben (ahová bőrgyógyászhoz megyek). Hogy hol találkozzunk? Olyan helyen, ahol relatíve nehéz kést kapni a hátunkba (stb.), ebben egyeztünk meg. Férj nem tudja, mert még csak az kéne, hogy ilyen időkben császkáljak!
Borzasztó nyugodt vagyok egyébként (értsd, annak látszom). Maozt idegesíti is, mert én nyilván álomvilágban élek, és nem is sejtem, mi megy "odakint" (it's a jungle out there...).



Pedig itt van. Tudom, hány lehetséges vészkijárata van a háznak, és hogy körülöttem, hány ártatlannak tűnő használati tárgy szolgálhat önvédelmi eszközként.



Csak ellazulni nem megy.
Elképzeltem, milyen lehet Jason Bourne masszázson. Lazítsd el magad. Miért vagy ilyen feszült? Képzelj el egy puha, piros felhőt, mely körülveszi a tested, ellazít, feloldja a fájdalmad, és te csak lebegsz... Hunyd le a szemed, a szemhéjak lazán érintkeznek, nem kell erővel lecsuknod őket. A homlok sima, a fülek lazák, az állkapcsok kis távolságban egymástól, a fogak nem érintkeznek, de a száj csukott. Az áll laza, a nyak pihen,a vállak mozdulatlanok, és pihennek. Semmi sem nyomja őket. Jason, semmi sem nyomja őket. Mondom,lazák. Pihennek. Jason, el kell engedned a feszültséget. (Arról nem olvastam még könyvet, hogy Matt Damonra gondolni szülés közben milyen hatással van, de tudatában annak, hogy Val Kilmer sorsára jutva az ő képe is elmalacosodik, nem hiszem, hogy segít.)
Hát így.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése