2015. november 18., szerda

Beads Flowers Freedom Happiness

A minap belekeveredtem (legyünk hűek az igazsághoz, én kezdtem el, egy kommentemmel) egy meddő vitába a fb-on.



Tök hülyeség volt, melynek folytán egy ismerősöm intelligensen kifejtette, többek közt mely pontokon nem ért egyet velem, egy nem ismerősöm (aki magát csonthéjas gyümölcsként nevezte meg, a képét pedig egy szivecskével helyettesített, tök komoly) pedig úgy döntött veszélyes, rossz példát mutató szélsőséges szűk látókörű rasszista vagyok. A vicces a dologban, hogy bizonyos fokon az ő döntése és ennél fogva szavai végül tényleg olyan álláspont megvédésére vittek, ami nem egészen az én álláspontom, és természetesen nem azon vitatkoztunk, amire eredetileg reagáltam. Egyébként az vicces, hogy a nagy szabadsághívő, végletekig liberális, mindenkit szeretek, aki más mint én népség (boccs, hát nem általánosítok már megint?) tényleg mindent és mindenkit elfogad, csak azt nem, ha valaki  másként gondolkozik, mint ők.(Kivéve, ha muszlim vagy, persze, ez esetben ignorál, és azokra a muszlimokra koncentrál, akik nem fejezik ki egyet nem értésük, vagy biztosítják arról, hogy a szívük tele szeretettel - mert ilyen muszlimok is vannak, ugye én ezt elismerem.) A vitát és az érvelést nem kezdem újra sem itt, sem máshol, mert nem tett jót nekem (egyébként meg se említeném).
Hanem van két videó. Nagyon szép mindkettő. 





Virágokkal és gyertyákkal harcolunk a rossz emberek ellen. Illetve a kisfiú, aki azzal győzi le a terrort, hogy boldog és szabad lesz élete minden napján. (Egyébként számomra kérdés, valóban képes lesz-e Antoine gyanakvás nélkül nézni az utcán mellettük elhaladó, a villamoson mellettük leülő muszlim állampolgártársára.)  Az ő világukban a történtek: Szörnyű tragédia, sajnos időnként felbukkannak szélsőségesek, akik mások életét elveszik, de mi folytatjuk az életünket, nem hódolunk be a terrornak és a félelemnek. Hiszen nem vagyunk veszélyben, a gyermekeink továbbra is egy relatíve biztonságos, értékeiben nem sérült, szabad országban fognak felnőni. Mert ez nem fog megismétlődni, legalábbis jó sokáig nem. Egy ilyen világban lehet(ne) virágokkal harcolni. 
Nem vagyok a virágok és a gyertyák ellen. 
És persze a gyászoló férjtől sem várom el, hogy táblákkal szaladjon országa parlamentje elé, hogy tegyenek valamit a terror megfékezése érdekében. (Hogy a gyermeke tényleg boldogan és szabadon nőhessen fel.) Ő most gyászol.
De mind vezető,mind egyszerű állampolgár felismerhetné, hogy  a radikális iszlám és támogatóinak kemény kezű megfékezése nem sértené a szeretettel teli szívű, békés muszlim állampolgárait sem ugyanazon országnak, sem bármelyik másiknak. Hogy a gyűlöletkeltésnek nincs helye a szólásszabadság határain belül. Hogy az imám, aki Európa iszlámosításáról beszél, és a Korán szavaival igazolja a magáéit, nem a vallásszabadság jogával él, hanem arra buzdít, hogy mások (mindenki más) szabad vallásgyakorlásához való jogát vegyék el. (Szintén egy videó, Pakisztánból tán: Fiatalok elmondják, hogy a terroristák egyrészt nem képviselik az összes muszlimot, másrészt hogy az iszlám terrortól szenvedők legnagyobb számban maguk is muszlimok. Szerintem ők is örömmel látnák, ha valaki fellépne ellenük...)
Aki fél, és ezért minden muszlimban terroristát lát veszélyes, és ostoba? És akinek csak a napos oldalt kényelmes látni, és ezért nem foglalkozik az árnyassal, az nem általánosít? Az nem veszélyes? A Nap lenyugszik, és bár a félhold is világít valamennyire, azért éjszaka sötét van. Persze, hogy megnyugtató, jól érezzük magunkat attól, hogy megmaradunk a saját utunknál, a saját világképünknél, amiben virágok vannak, gyertyák, színes pillangók, a szeretet mindent legyőz meg ilyenek. Nem foglalkozunk a fegyverekkel. De azok nem tűnnek el pusztán azért, mert nem veszünk róluk tudomást. 
Ezeknek az apáknak tényleg az a feladatuk, hogy a gyermekeiket szeretni tanítsák, megóvják a félelemtől, biztonságot sugározzanak feléjük. De jó lenne tudni, hogy lesz, aki megvédi őket akkor is, ha a virágok esetleg kevésnek bizonyulnának.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése