2015. október 6., kedd

Az a NEVER AGAIN egyre nevetségesebben hangzik

Az ismerőseim által megosztott állatvédő hirdetéseket, babafelszerelések lehetőségének megnyerésével csábító reklámokat, haverokkal sörözős szelfiket látva egyre többször érzem azt, hogy az embereknek fogalmuk sincs, mi az élet. Meg hogy mindez milyen távoli tőlem. Persze nekik ez az életük vagy ezek a fontos dolgok az életükben (és méregdrága babacuccokat tényleg klassz nyerni). És persze az én életemben is van helye mindennek (a sört kivéve, annak jelenleg nincs).
Miről hadoválok? Arról, hogy az életem tele csudajó dolgokkal. A gyerekeim napról napra okosabbak, cukibbak, Éden beszélni kezd, Joel két nyelven ontja a bölcsességeit folyékonyan és borzasztó találékonysággal. Vettünk egy pici házat engedélyezett bővítési tervekkel, és beköltöztünk. Nem kell beleszakadnunk a törlesztőrészletekbe sem. A derekam,ami igencsak hazavágott a nyáron, már nem fáj köszönhetően a fizikoterápiának, és a vitaminoknak és táplálékkiegészítőknek, amik többször is átmentek a vizsgán, mert pl. a költözés, pakolás, emelgetés, szobafestés után se tért vissza a hátfájásom. Bár a nyári szünet eleje egy korán megszakadt terhességgel tört le kicsit, a nyár vége és az évkezdés újabb reményeket hozott, és most épp 11 hetesen reménykedem. B"H!! Ez a vitaminok második tesztje, egy konkrét tablettáé, ami a rosszulléteket csökkentette jelentősen. Szóval jó nekem, mégpedig annyira, hogy időnként hátradőlök, és azt mondom, csak ennek ne legyen vége soha. Köszönöm, Istenem,köszönöm, minden jó, mindenem megvan.

Csak mikor újabb és újabb merényletekről adnak hírt, akkor fagy meg a szívem, akkor szaggatom a nokedlit a könnyeimmel küzdve, mikor a férjem dühében felkiált, hogy "Milyen dolog ez, hogy kilenc éves kisfiú mond kaddisht a szülei után!" (kaddish - halotti ima) Belegondolok, hogy a csodálatos, már most is olyan értelmes és olyan sok mindent megértő gyerekeim nem vagy csak alig emlékeznének ránk, ha meghalnánk. Ki nevelné fel őket? Talán soha többé nem is találkoznának a magyar rokonokkal, mert én vagyok az egyetlen kapocs. Dühös vagyok, szomorú, és nincs semmi okom arra, hogy azt higgyem, vezetőink hatásosan fel fognak lépni a terroristák ellen.
Mert mindenki be van szarva. Ugyan Európát hamarosan egy darabban lenyeli az iszlám tömeg, és az ENSZ már így is teljesen hülyét csinált magából, még mindig mindenki be van szarva. (Egyébként őszintén drukkolok, hogy a béke vallásának népe eljut majd Svájcba is és a téli hidegben felismeri az ENSZ székházban rejlő ingatlanlehetőségeket.) Az iszlám rohasztja a világot, ahova csak eljut, és nem érdekel, hogy ki kardoskodik a békés többség mellett, mert a békés többség is csak kussol,mert vagy csöndesen egyetért vagy csöndesen szenved a nem békés, de erőfölényben lévő kisebbségtől.
Hogy Izraelben, ami mégiscsak a zsidó állam (együtt az itt lakó nem zsidó lakossággal), a fővárosban üvöltsön a dühös Allah Akbar, és a rendőrség a zsidókat csitítsa, hogy lapítsanak csak, nehogy valami legyen, hát az elképesztően morbid és felháborító. Egyszer azt hallottam, hogy a Berlini Fal a világ röheje volt bizonyos szempontból. Hát, nem akkora röhej, mint ami itt megy. Hogy vita legyen a földről, melyen élni minden joga meg lenne egy népnek, ami évszázadok óta itt él. Ezt nem vitatja senki. De hogy a földet, mely soha országuk  nem volt, melyen különböző hatalmak alatt éltek, maguknak követeljék,és még pedig "vissza-". A földet, amely legutóbb Jordániához tartozott, és nem győzöm hangoztatni, attól egy védelmi háborúban szerezte meg Izrael. A földet, amin birkatenyésztésen és olívafák termesztésén kívül semmit nem csináltak, és mindazt a jót, bőséget, termékenységet, és technikai fejlődést, amit a zsidók elértek rajta irigylik, magukénak gondolják, és nem esik le nekik a tantusz, hogy nem azért nem az övék, mert a zsidók elvették tőlük, hanem azért élvezhetik ők is, mer a zsidók létrehozták. Mint mondtam, senki se vitatná el a jogukat ahhoz, hogy itt éljenek, de a feltételes mód nem véletlen. Mert igen is el lehet játszani ezt a jogot azzal, hogy ölnek és pusztítanak.
Én a facebookot nézve azt érzem, hogy az embereknek fogalmuk sincs, mi az élet? Az rémiszt meg ebben, hogy míg én az ő életük, az ő valóságuk és az enyém közti  (egyre növő?) távolságot látom ebben, tudom, hogy az eddig odaszivárgó, most már özönlő tömeg nem ezt fogja (optimista a jövő idő?), hanem a bűnt, a hitetlen nyugati civilizáció fekélyét, és úgy érzi majd, hogy ez ellen márpedig tennie kell. Hogyan? Mindenki számba veheti az elmúlt hónapok eseményeit.Aki nem emlékszik, annak majd felfrissítik az emlékezetét hamarosan, Sajnos efelől sincsenek kétségeim. Gondolom idő kérdése, hogy Amerika is kapjon egy új napot az évenkénti megemlékezésre 9/11 mellé,de lehet, hogy már túl apokaliptikus hangulatba kerültem. (Részemről máris gyásznapként lehetne megtartani Obama beiktatásának napját.) De itt, Izraelben még mindig mindenki be van szarva, és nem mer csinálni semmit, hogy a magukon kívül mindenkit késélre hányni szándékozó mocskok megtanulják hol a helyük. Megkéselnek egy férfit és a feleségét, akik a Siratófaltól tartanak haza az Óvároson át a gyermekeikkel, és mikor a nő sérülten és vérezve segítséget kér, az arab boltosok, semmit nem tesznek, csak átkozzák és kiröhögik őt? Ők lennének a békés többség? Meddig akarjuk áltatni magunkat? Autóra lőnek Itamar faluhoz közel (igen, ez az a falu, ahol három éve szülőket, gyerekeket, csecsemőt gyilkoltak meg álmukban palesztin merénylők). A két szülő meghal, a négy gyerek életben marad. Köztük a kilenc éves kisfiú, aki kaddisht mond a szülei temetésén. Négy gyerek, a legkisebb egy fél éves csecsemő. Nem nagy megnyugvás nekik, hogy a támadókat elkapták, azt hiszem. Nekem sem nagy, mert jön helyettük más. A békés tömegből, gondolom.
 De persze ez a "telepeken" történt, Ciszjordániában, a stachimban, a West Banken. Izraelben, emberek, Izraelben. És a másik késelés az Óvárosi (ami megint csak kit érdekel, ugye, ki jár az Óvárosban?) után pár órával? Azt mondja a barátnőm, kereste, hol történt, de nem talált erre vonatkozó információt. Annyit talált, hogy a "Damaszkuszi kapuhoz közel". Vagy jó esetben "Jeruzsáleben". Jól hangzik, ez megint csak az Óvárosra fordítja a tekintetet, De a merénylet a HaNeviim utcában történt. Éljünk a modern technika adta lehetőségekkel, guglizzuk meg, hol van az. A Yafo-val párhuzamosan futó utca. A Városközponthoz legalább annyi köze van, mint a Damaszkuszi Kapuhoz. De ez nagyon csúnyán hangzik, nem tesz jót a közhangulatnak. Esetleg a Jehuda-Shomrontól, Gush Etziontól, a jeruzsálemi Óvárostól jó távoli 21. századi vidám gettókban élőket is megzavarhatja.
Mert nem gettó ez? Hogy a nem zsidók megszabják a zsidóknak hova mehetnek és hova nem? Lehet, hogy nem pusztít a vérhas,a tífusz, a tüdőgyulladás, bőven van mit enni, nincs helyszűke, tengerpart jár hozzá, de azért gettó. Abban az országban, ami névleg legalábbis a Zsidó Állam.

Mivel az örömöm,a boldogságom, a megelégedettségem és a hálám, a fotelban hátradőlve tud kiteljesedni, az nem kerül be ide. A dühöm, felháborodásom, a félelmem intenzív, és minél hamarabb, minél több módon próbálok szabadulni tőlük. Kiírom magamból. Írtam néhány hete egy levelet, amit naivitásomban el akartam küldeni egy-két baloldali lapnak, de aztán lenyugodtam, és másfelé terelődött a figyelmem. De  a következő posztban közzéteszem. Héberül van. Az ilyesmit nem jó dédelgetni a hintaszékben, és nem olyasmi, amiben az ember elidőzne is lubickolna.

Legyen minél több az örömből, és ne egyen többé a gyászból és szomorúságból, senki életében,őszintén kívánom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése