2015. július 29., szerda

Ortodox én meg a melegjogok(ért kiálló ortodox mások), állatjogok, menekültek, multikulturalitás

 Az egész világ meg van zavarodva. Komolyan, szerintem csoda, hogy az emberek még tudják a saját nevüket.
Úgy tűnik, hogy a mások és a másság elfogadása nem igazán létező kategória, nem elég, ennél több kell: Vagy támogatsz teljes mellszélességgel, vagy ellene vagy. És ha egy kisebbséget (legyen vallási, etnikai, vagy szexuális orientációból fakadó) támogatsz, akkor aztán kutya kötelességed a többit is. Például zsidó vagy (mint én), teljesen érthető, hogy szimpátiát érzel más elnyomott, megvetett (aki ezen röhög, tartson önvizsgálatot) vagy gyűlölt kisebbséggel. Ugye eddig logikus és érthető. De tegyük fel, ortodox zsidó vagy, és bizony a Tóra többek közt olyasmit is egyértelműen leír, hogy a homoszexualitás nem oké, és az ember feljebb való az állatnál. És hogy az egyetlen dolog, ami 613 parancsolatból 610-nél tényleg fontosabb, az az élet védelme. Szar helyzetbe kerül az ortodox zsidó szabad szellemével. Hogy egy homoszexuális ember vagy a homoszexuálisok közössége szeretne egy csomó mindent, ami egyelőre nincs nekik, teljesen természetes. Hogy azonban egy ortodox zsidó, hogy támogathatja és tarthatja jónak a melegek közti házasságot, nem értem. (És újra: ez nem támadás a melegek ellen, hanem kérdés a magukat vallásos, ortodox zsidónak tartókhoz, akik szivárvány színbe borultak egyik a másik után a fb-on. Hacsak nem valami international Joseph and the Magical Dream Coat -nap volt pont akkor szintén, hát nekem nem világos.)
Olvastam egy posztot, egy amerikai ortodox rabbi írta a melegházasság legalizálása kapcsán, összefoglalom az emlékeim alapján. Azt mondja, ő igenis ünnepli (vagy legalábbis csendben örül), hogy a melegek házasságot köthetnek. Ha jól értem, ebben az állam és a vallás(ok) erőteljesebb szétválását látja, és ennek örül. Azt mondja, szerinte a házasság vallási dolog, tehát az egyház kellene, hogy házasítson (vagy hogy ne), az államnak pedig egyformán kellene kezelnie a házas vagy nem házas, ellenkező vagy azonos nemű párokat. (Ebből a szempontból nekem vannak ellenvetéseim, mert szerintem a házasság formális elköteleződés, aminek - tapasztalatból tudom - akkor is van jelentősége, ha nem az akármelyik egyház mondja rá ki az áment.) Azt mondja, mint hívő zsidó nem tudja szentesíteni a melegházasságot, de állampolgárként örül, hogy a meleg állampolgárok is megkapják azokat a jogokat, amelyeket a nem melegek megkaphatnak.
Szerintem tök jó, hogy ő ezt magában így szét tudja választani. Az is jó, hogy megírta, mert olyan szempontból világította meg a kérdést, amely az enyémmel is összeegyeztethető. De azt aligha hiszem, hogy mindenkit ilyen alaposan átgondolt indokok sarkalltak, mikor beszivárványosult.
De nehogy bárki is azt higgye, a homofób kampányba fogok itt beállni: Amit én mondani próbálok, ez: Ha meleg vagy, meleg vagy, ha nem, nem, ha vallásos, vallásos, ha nem, nem. És néha vannak nem összeegyeztethető dolgok, légy őszinte. Vagy ez, vagy az.  De hát nem így van ez minden párválasztásban is? (Normális esetben.) Választasz egyet, és az összes többiről lemondasz. Nem tudom, egészen pontosan milyen következményei vannak a homoszexualitásnak, amiért a Tóra tiltja. Ezer más dolog van,amit nem értek. Miért tilos a tej és a hús együtt? (Állítólag kiderült, hogy a nem tudott okokon kívül nem is egészséges.). Hogy ők lennének minden morális romlás oka, nem hinném. Vegyük az általam elképzelt átlagos meleg párt. Úgy él, mint mindenki más. De amikor "divat " lesz a homo- vagy biszexualitás, és szerintem ez már megtörtént, akkor mi van? Nagyon könnyű lenne ráfogni, hogy "megfertőzték" az egészséges irányultságú jónépet, de ez így nem igaz. Nem, szerintem a divatbiszexualitás nem annak következménye, hogy a melegek melegek lehetnek. Hány olyan kis csaj van, aki gond nélkül lesmárolja a barátnőjét, mert az annyira laza? És amúgy sem  homofób, akkor miért ne terjesztené ki a szexuális gyakorlatát a vele egyneműekkel való kapcsolatra is, hiszen, amúgy is unja már az ellenkező nemet, ott már kipróbálta, amit ki lehetett. És ezzel el is értem oda, ahova akartam, hogy ha a kedves heteroszexuális közösség "a négy fal között" csinálná, akkor nem folyna a csapból is szex, és hetero-és homoszexuális egyaránt egészségesebb szexuális életnek örvendhetne (ez már nem vélemény, hanem statisztika és pszichológia alátámasztotta tény: mindenhol reklámozva van a szex, csak odahaza van belőle egyre kevesebb. Felmérések szerint a mai párok sokkal kevésbé elégedettek a szexuális életükkel,mint várható lenne a nagy szabadságtól). De nem a négy fal között csinálja. Hanem mindenhol. És ahol nem csinálja,ott utalás van rá.És remek egymásba mosódása a heterónak és a homónak, hogy két nő szexuális közelségével remekül lehet eladni ruhát, kocsit, jégkrémet a hetero férfiaknak, mert gerjednek tőle,és a hetero nőknek, mert a férfiak gerjednek tőle. De amikor nem hetero férfiak gerjesztése a cél,akkor undorító, és megértem, hogy ezt a melegek zokon veszik.
Aki magát jó érzésű embernek akarja tudni, az márpedig be kell álljon a táborba így vagy úgy. Amit elfogadunk, rögtön közel is akarunk kerülni hozzá. Hogy ki mennyire, azt embere válogatja. De tényleg be kell állni a táborba? Emlékszem egy részre a Will és Grace-ből, amikor a városi tanácsba választanak képviselőt. Jól illusztrálja, miről beszélek ( a lényeg 18:55-től). Mert mekkora jó fej, és ha meleg, akkor pláne jó fej. És én is milyen jó fej vagyok, mert van x meleg barátom. De most akkor ki a barátod, a melegsége vagy ő maga?  Ha a barátom, azzal együtt vagy annak ellenére a barátom, hogy meleg, nem pedig azért. És ő is azzal együtt vagy annak ellenére fogad el engem, hogy az én hitem szerint ez nem jó dolog.
Tudnám ezt napestig ragozni és magyarázni, szerintem így is bőven elég.

De ez csak időben történt előbb, amit végképp nem tudtam megemészteni, az a "Animal rights come before religion" Vagyis az állatok jogai előbbre valók az emberi jogoknál. A szabad vallásgyakorlat jogánál legalábbis mindenképpen. Ez a törvény (mert törvény ez, kérem szépen, Dániában, Shakespeare előre látta, csak most esik le) több okból is bűzlik. Nem új egyébként,már egy éves, csak most olvastam róla. Igazából baromság egyrészt, parasztvakítás másrészt. Miért baromság? Ezért: Mihez  van joguk az állatoknak? Az élethez? Akkor tehát Dániában mostantól a törvény értelmében mindenki vagy vegetáriánus vagy import húst fogyaszt. Nem, nem csak a vallásos muszlim és zsidó lakosság. Hm, tehát nem arról van szó, hogy tilos állatokat mészárolni. Ezt szabad, de csak EU-szabvány szerint, először el kell őket kábítani. (Mert abból lesz az egészséges husi, a gyógyszerezetten leölt állatokból! vagy sokkolóval kábítják el? Mert az emberségesebb? Először elalél, csak aztán hal meg. Biztos vagyok benne, hogy érzékeli az óriási különbséget szegény pára.Valamint: bár évszázadokon keresztül mindenki megvolt kábítás nélkül, sőt ami azt illeti a libák kitekert nyakkal még körbefutották háromszor az udvart, mielőtt kilehelték a lelkük, amihez képest a kóser vágás teszem azt, maga volt a kegyelem, most hogy adott a lehetőség a kábításra,és ez lett a gyakorlat,mindenki köteles is követni?) Javasolnám, hogy térjenek át a döghúsevésre. Így az állatok maguktól múlhatnának ki, és a dánok sem maradnának hús nélkül. De itt még nem tartunk. E fantasztikus jogokat megkapott állatok mindenképpen tányérra kerülnek előbb-utóbb. Észszerűnek tartanám, ha az életkörülményeik javításában fejeződne ki ez a nagy aggodalom az állatokért. Van törvény arról, hogy csak nagy térben lehet tehenet, csirkét miegymást tartani? Hogy nem lehet, iciripiciri kicsi ketrecekben szállítani őket? Hogy a bocit nem szabad elvinni az anyjától percekkel születése után? Hát, valaki nézzen utána, én nem hiszem, hogy Dánia a tenyésztett állatok mennyországa. Tehát normális körülmények közt élni nincs joguk.  Töröm a fejem, nem látom a törvény értelmét. Feltételezi, gondolom, hogy az állatok borzalmas szenvedésnek vannak kitéve egy kóser vágáson (a halalról semmit nem tudok). Na most, a kóser vágásnak éppen az a lényege, hogy baromi éles pengével baromi gyorsan vágják el az állat ütőerét, hogy lehetőleg ne érezze. A shochet (aki vágja) tanulja ezt, és ha nem jól csinálja, a hús nem kóser. (Nem kell az én szavamnak hinni, más írt erről sokkal alaposabban például itt - lényeg a végén: lehet úgy csinálni a kóser vágást, hogy ne legyen rosszabb az állatnak, mintha kábítanák.) Ami azt illeti, a hatékonyabb kóserság érdekében - mert a beteg állat sem kóser, akárhogy is vágják le - üdvözítő lenne az állatok életkörülményeinek, étrendjének, szállítási és vágóhídi körülményeinek feljavítása érdekében hozni törvényt, ami mindenki javát szolgálná, állatét, emberét egyaránt. De nem. És miért nem? Mert ez a törvény - szerintem - nem az állatok jogairól szól. És bár nem téved nagyot a rabbi, aki antiszemitizmust emleget (mert aki akármilyen okból vagy célból is megfosztja a zsidókat a jogaiktól, filoszemitának mégsem nevezhető), de inkább muszlim ellenes. Újság valakinek, hogy Nyugat- (és Észak-)Európa kezdi megelégelni a muszlimok jelenlétét, és saját vallásuk, szokásaik asszertív érvényesítését? De ahhoz tökös legénynek kell lenni, hogy egyértelműen megmondják, eddig és nem tovább. Hogy vallásszabadság oké, de annak is jár szabadság, aki nem vallásos, vagy nem mohamedán vallású. Nem, ez túl direkt lenne. Inkább a vallásszabadság eszméjét dobjuk a kukába, és kenjük az egészet az állatok jogaira. Kényelmetlenebbé tettük a muszlimok életét Dániában, és kiszúrtuk az állatvédők szemét egy tök nonszensz törvénnyel. Kicsit ugyan a zsidókba is belerúgtunk, de ehhez már igazán hozzászokhattak, különben is kit érdekel. Ennyit a törvényről.
Az állatok állatok, és bár minden jóérzésű ember egyetérthet abban, hogy akár életükről, akár halálukról van szó, szenvedéseiket minimalizálni kell, nem fontosabbak az embernél. Soha, semmilyen körülmények között. És hogy a vallásnál? Könnyen lemond a vallási előírások betartásáról az, akinek vagy vallása nincs, vagy vallásának gyakorlati előírásai.

Minden összefolyik. Ebből a szempontból tetszik a szivárvány választása (ne feledjük a Greenpeace-t sem!). Abban is összefolynak a színek. Hol kezdődik az egyik, hol végződik a másik, ki tudja.

És akkor belevágok a harmadik témába is, amit rágcsálok, emésztgetek, kérődzöm rajta, mint egy kóser páros ujjú patás. A menekültek. Aki a halál elől menekül, azt be kell fogadni, nincs mese, ein ma la'asot, ezt gondolom. Meg azt is, hogy a menekültek elleni utálat legalább annyira származik a nyugat-európai (már a múlté) idegenszeretetből, és az abból adódó pofára esésből, a multikulturalitást nem természetesnek elfogadó, hanem orrba-szájba erőltető hozzáállásból, mint az agyatlan turulmagyaritásból. Aki menekült, azt be kell fogadni. Ugyanakkor ne legyünk már annyira idióták, hogy azt higgyük, minden egyes menekült ártatlan, sanyarú sorsú, feddhetetlen szent. Befogadni az otthonodba? Nagyon szép, tényleg, de saját népedből nem fogadnál be idegeneket, mert ki tudja, mit csinálnak. Szép dolog, de ha megúsztad bármi nemű kár nélkül, adj hálát az Égnek, mert történhetett volna másképp.
Multikulturalitás. Mit is jelent? Együtt tudnak élni kultúrák. Majdnem mindig. És mit jelent az együttélés? Miért kellene tök jól meglennem a muszlimokkal, ha egyszer ők azt gondolják, hogy én egy erkölcstelenül öltözködő ribi vagyok (jó, én nem,de érti mindenki, mire célzok). Joga van azt gondolni, amit akar, joga van utálni a kutyámat, de nincs joga kirekesztenie a közparkból vagy az utcáról öltözékem vagy háziállatom miatt. Nincs, ha nem egy hivatalosan muszlim államról van szó, ahol bizonyos öltözködési norma a kultúra része, ahol is nekem kellene alkalmazkodnom, mert én mentem oda. Szerintem. Miért kellene jó pofát vágnom ahhoz, hogy szentségel a szomszédom, mikor igazából rosszul esik? Legyek keresztény, zsidó vagy akármi, sért. Miért kellene, hogy országos jó pajti legyen a püspök meg a rabbi,mikor az egyik szerint a másik egy hitetlen, aki az örök kárhozat tüzén fog égni, a másik szerint meg az egyik egy bálványimádó pogány? Hát ez az, szerintem nem kell. Miért lettek országok, mondja már meg valaki? Valamiért az emberek úgy érezték szükségét, hogy különbségeket tegyenek te meg én, ti és mi közt. Ez egy tök jó dolog. Különbözőek vagyunk, és klassz, amikor magunkfajták közt élünk. Kevesebb az ütközés, nagyobb az egyetértés. Azért nem kell utálni azt, aki más, hát legyen, tehet róla? Nem valószínű. De nem, nem kell feltétlenül egyetérteni vele, nem muszáj. Aki nincs velem, nem feltétlenül van ellenem, és aki nincs ellenem, nem feltétlenül van velem. Ez egy csomó esetben így van. Megint mondom: szerintem. Tényleg olyan borzasztó az az elvárás, hogy ha egy országba érkezel, azzal bizonyos szinten bizony azonosulnod kell? Nem beolvadni, de elfogadni a törvényeit, a szokásait elviselni. Még akkor is, ha halál elől menekül valaki. Azért mert az ő vallása (vagy annak mutációja, ugye az iszlám könnyen mutálódik) által uralt ország(ok)ban halál várja, és ha mégsem, szegénység, és egyébként sem fogadnák be mint menekültet, rögtön joga van követelni a befogadó országtól, hogy dobja sutba kultúráját (az egyébként valószínűleg máris sokszínűt), hogy illető menekültnek szája íze szerint való életet és körülményeket biztosítson? És ha ő nem is élhet ezzel a követeléssel, a gyermekei már igen? És ha gyorsabban szaporodnak, mint az ország eredeti lakossága, akkor már joguk van átformálni mindent? Joguk lesz? És ha lesz, akkor tényleg hülyék a bevándorlást ellenzők, hogy nem akarják, hogy jöjjenek? És ha nem lesz joguk, de nem is jogos úton akarnak majd érvényt szerezni az akaratuknak, akkor tényleg hülyék a bevándorlást ellenzők, hogy nem akarják, hogy jöjjenek? És ha ez sem történik meg, hanem elnyomott többség lesznek, akkor lesz egy szekérderék Appartheid-állam? És akkor mi lesz? Nincsenek erre válaszaim, sőt. Az okozna bizonyos megnyugvást, ha a szögesdrótfelhúzó ellenzők is meg a fél veséjüket odaadni kész irgalmas szamaritánusok is megállnának egy pillanatra, és elmerengenének ezeken a kérdéseken. Hogy most akkor mi van? És főleg, mi lesz?

Ilyeneken gondolkozom én. Borzasztóan örülök, hogy magamról nagyjából tudom, hol kezdődöm, és hol végződöm. Biztos vagyok benne, hogy privilégium, hogy se menekült nem vagyok, se meleg (se állat, de ezt csak a poén kedvéért), és nem kell megküzdenem mindazzal, amivel nekik. Igazából a melegjogi aktivista ortodoxokat sincs jogom bírálni, de a kérdőjelek már olyan mennyiségben gyűltek össze a fejem körül, hogy muszáj volt áthelyeznem őket ide a mondatok végére. Nem vagyok hajlandó úgy érezni, bocsánatot kellene kérnem, amiért a hitem nem fogad be mindent, ami más. Nagyon megküzdöttem ezért a hitért, belekötöttem úton-útfélen, és minden vitában alulmaradtam vele szemben. Tudom, mit jelent felismerni, hogy amiben hittél és amit hirdettél, nem igaz, de ez egy másik bejegyzés, amit már megírtam. Tudom milyen, amikor magam határozom meg, mit szabad és mit nem, arról egy egész blogom volt. Tudom azt is, mennyire keveset lehet tudni közösségekről, melyekbe nem tartozunk. De azt is tudom, hogy nem tartozhatunk mindenhova, nem érthetünk egyet mindennel, csak hogy sértődés ne legyen.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése