2015. január 24., szombat

A terror útvesztőjében

Elfoglalt vagyok, ezért nem írtam. Nem is olvastam tegnap estig. Mármint blogokat, mert a könyvolvasással kombinált gyerekaltatás nagyon jól megy. Befejeztem a Dicsőség-et, és jól haladok a kétnyelvűségről szóló könyvvel. Mindezeket persze csak Kippkopp után olvasom. Joel nagyon szereti, és fejleszti a szókincsét is.megmutatja a képeken, hol a giliszta, a szúrós csalán, a bodobács stb.

Amiért viszont most mégis írok, az - mi más? - a terrorizmus, és Izrael válasza arra. Illetve Egy blogbejegyzés, amiben említették a szavaimat. Néha úgy érzem, mérsékelt szélsőjobbos vagyok. Nem mintha kiismerném magam az izraeli  (vagy más) politikában. Úgy látom, szélsőséges cselekedetekre nem lehet mérsékelt választ adni. Azért nem, mert ez nem gyereknevelés, hanem (kind of) háború. Nemzetiségi-vallási szinten világos is, ki áll szemben kivel (bár ez sem teljesen fekete-fehér), de minthogy ez mégsem országok vagy népek közti háború, hanem terrorizmus, a jóérzés azt kívánná, hogy egyéneket lássunk, és ne népeket. Amit én látok: Egy bizonyos vallás és nép túl nagy számban termeli ki a terrorista egyéneket ahhoz, hogy csak az egyének legyenek büntetve. Miért? Mert mindig jönnek újabb terroristák, akik nem egyéneket, hanem a nekik nem tetsző kultúrát, népet, vallást illetve az ahhoz tartozókat akarják megsemmisíteni. Ehhez támogatás kell anyagilag és szellemileg is. Az is rémisztő hányan ünneplik a terrorcselekményeket nyíltan, de sokkal rémisztőbb a felmerülő, nem annyira megválaszolhatatlan kérdés, hányan ünneplik csendben: a család? a barátok? vallási és világi vezetők? Nem szent nekik se a saját életük, se a családjuk élete, sem a népük jóléte. Ez borzasztó bonyolulttá teszi a képet. Mert nyilván vannak, akik ellene vannak. Család? Barátok? Politikai és vallási vezetők? (Itt én olyan erősen érzem a kérdőjeleket, hogy szinte lüktet, de ez én vagyok. Ugyanakkor: ahol nincsen biztos pont, ott minden szubjektív.*) Számomra a Területek lezárásának, az ellenőrzéseknek több, mint érthető az oka. Ha nem tudod, hogy tízből, százból vagy ezerből hányan jelentenek potenciálisan életveszélyt, akkor mindet ellenőrzöd (vagy ellenőrzés alatt tartod). Szar ügy. A jóérzés tiltakozik. Én csak azt remélem, hogy közben gondolkoznak és dolgoznak egy jobb megoldáson. Mindenesetre ez többé-kevésbé működni látszik. Néha kevésbé. De akinek van olyan javaslata, amiről a történelem még nem bizonyította be, hogy nem működik (ld. Gush Katif elhagyása), az álljon elő vele. Minden hiba emberéleteket követelhet. A -het akár el is hagyható. A börtönökben sem javul meg az ember (általában), de amíg el van zárva, legalább a társadalom biztonságban van tőle.
A másik kérdés: a terroristák otthonainak lerombolása. Őszintén szólva (és persze a jóérzés kapálódzik a mondat ellen) nem sajnálom őket, mert nem hiszem, hogy a terrorista apa családjának gyökeresen eltérő hozzáállása legyen Izraelhez és a zsidókhoz illetve a fennálló probléma kezelésének lehetséges módjaihoz. Az óriási pofátlanság, hogy a terrorcselekmény (vagy a halál?) fejében komoly anyagi támogatást kapjon a család, és ebből a szempontból érthető, hogy ezt kompenzálni akarja az izraeli kormány a ház lerombolásával. Ettől függetlenül hülye megoldás, olyan ha nincs ló, jó a szamár is, csak az a baj vele, hogy míg a szamárom lehet ügetni, a házak lerombolása nem akadályozza meg a terroristákat abban, hogy megtegyék,amit elterveztek, ugyanakkor Izraelnek kerül pénzébe a rombolás (gépek, munkások, biztonságiak). És a jóérzésnek sem tesz jót. Rombolja a morált. Jobb lenne, ha a családot békén hagynánk, és apjuk (bátyjuk, fiuk) tettét övező tiszteletben, a terror hatékonyságának hitében megerősítve élhetnék tovább az életüket.
*Amúgy van biztos pont. Izrael és a zsidók nagy része tesz erre a biztos pontra, de van. Nem állítom, hogy csak mert van, én tudnám, mi a helyes és mi nem, viszont állítom azt, hogy a mi biztos pontunk, a Tóra és a nyugati jogrendszer nem járnak, és nem is kell, hogy járjanak kéz a kézben. Eddig úgy néz ki, hogy volt a Tóra meg voltak különböző nyugati hatalmak a különböző nyugati jogrendszereikkel, és ezek a nyugati jogrendszerek pont lesz*rták, mi van a zsidókkal vagy Izraellel. Valahogy a jóérzésük nem működött. Ez alól aligha képez kivételt az EU vagy akár az USA. Meg lehet nézni azt is, hogy az európai jóérzés milyen effektív a saját terroristáikkal szemben. Sok szerencsét, oldják meg a problémát,a vallásszabadság, emberi jogok és tolerancia jelszavak zászlója alatt. Nem hiszem, hogy Izrael tökéletesen kezeli a problémát, de abban teljesen biztos vagyok, hogy nem a Nyugat, nem a nyugati érték- és jogrendszer, és nem a nyugati (vagy más irányban elhelyezkedő) országok elvárásainak megfelelni akarás fogják azt megtenni. Izrael halottaiból feltámadása és léte is különleges és rendhagyó, a megoldásaink is azok kellenek, hogy legyenek. Nem a nyugati normák és nem a kollektív büntetés a megoldás. Nem is az "arany középút", hanem valami - szabatosan fogalmazva - tök más. Sok szerencsét nekünk is!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése