2014. augusztus 10., vasárnap

Nincs ez így jól

Nincs, de ez nem újság. Ez a blog jó időkben tök unalmas arról szól, hogy Éden végre kinövesztette az első fogát (szombaton), hogy Joel új (használt) ágyat kapott, és most tanul egyedül elaludni benne, és Éden is átköltözött éjszakára a gyerekszobába. Hogy véget ért a bölcsi, és egy hete vagyok kettejükkel itthon, ami jó is, meg borzasztó nagy kihívás is. És még csak azt sem tudom eldönteni, hogy fizikailag megterheőbb-e vagy idegileg. Joel nem egy egyszerű gyerek. Naponta felidézem magamban, hogy aggódtam még másfél éve, hogy milyen (túl) nyugodt, csendes, batata... Hát nem. Nem baj. Baruch haShem. Két évig edzettek a jesivában a hiperaktív kamaszok, most hálás vagyok nekik.






Most kihagyok jó sok részt, hogy a két dolog minél távolabb legyen.






Kampányoltam én is ezerrel a Hamasz ellen és Izrael mellett, osztottam meg a videókat, írtam a kommenteket.
Úgy veszem észre, az igazság világ képébe tolása új fejezetet kezdett, amit az isis videók képviselnek. Borzalom. Jól a pofájába lehet vágni azoknak, akik szerint az IDF rosszabb, mint a nácik, tény. De képtelen vagyok megosztani. Nem akarom. Nem tudom, mi nevében nem. Csak iszonyú. Iszonyú, iszonyú. Elmegy a kedvem a vitáktól is. Ülök itt,és nem jönnek a szavak sem. Az emberi könyörtelenségnek nincs határa. Egyszer (frászt egyszer) már bizonyítást nyert, és azt mondtuk, többé nem fog. És tessék, történik megint. Nem velünk, hála az Örökkévalónak, de történik.

Úgyhogy mindenki imádkozzon,ahogy tud, mert nagy szükség van rá.
Felmerült ma bennem egy gondolat, amíg Joel etette a kecskéket (mostanában oda járunk esténként): Olvastam 1-2 éve egy magyar családról, akik elmentek vidékre gazdálkodni még fiatal párként.Ma 20 gyerekük van, és nagy vagyonra tettek szert. Kérdezte a riporter a férfit, hogy hisz-e Istenben, mire ő elmondott egy történetet. A lánya (lehet, hogy menye) világra hozta a kisbabáját, de szívelégtelensége volt, nem sok esélyt adtak. Elment a faluba, be a templomba, kérte az Istent. Hazafelé kapta a hírt, hogy most már lehet reménykedni. Minden vallásnak megvannak a maga csodái, a maga történetei. A júdaizmus (tán épp ezért) a csodát nem tekinti bizonyítéknak. És arra gondoltam,hogy bárki, aki nem az egy, igaz Istenhez imádkozik, ugyebár elköveti a bálványimádás bűnét, ugyanakkor ő a legjobb tudomása szerint az igaz Istnehez akar imádkozni. Csak azért,mert ezzel megszegett egy parancsot, az Örökkévaló nem biztos, hogy nem hallgatja meg a kérését. Szerintem meghallgat mindenkit, az ateistát is, aki még csak nem is ima formájában fejezi ki magát.
Nem tudom, talmidé chachamim mit mondanak erre, megkérdezem majd.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése