2014. július 10., csütörtök

Jó ötlet egyáltalán Palesztína? Izrael, Palesztína. Vagy Izrael vagy Palesztína. Izrael és Palesztína.





Nem támogatom egy palesztin állam létrejöttét Izrael földjén. Elsősorban az az oka, hogy azt gondolom, ez a föld a miénk, Isten adta jogunk, hogy rajta éljünk. A tévesen megszállt területeknek nevezett területeket harcban, háborúban, életük árán szerezték meg Jordánia ellen az izraeliek. Miért kellett volna vagy kellene most feladnunk? Melyik lúzer ország tenné ezt meg?
Az arab államokból özönlenek a muszlimok Európába, Amerikába. Úgy tűnik, nem jó nekik a szülőországukban. Na most ennek kéne utánanézni, hogy miért. Tényleg gyarapítani kellene az arab országok számát? Úgy tűnik, jobban érzik magukat a nem muszlim vezetésű országokban. Eszembe sem volna elkergetni őket Izraelből, vagy akár olyan helyzetet teremteni a számukra, hogy el akarjanak menni. Többé-kevésbé ismerve szokásrendszerüket, nagyobb eséllyel élhetnék szabadon a mindennapjaikat a Zsidó Államban, ahol például egy család becsületét megvédendő elkövetett gyilkosságot a rendőrség nem hagyna eltussolni. Nem tudom, mennyire gyakran történik ilyesmi, de létezik.
Nincsen rá példa a világon, hogy egyazon országban több nép él együtt? Ez miért nem jó? (És ahol nem működik, nem lennének szívesek őket is ilyen mértékben b***tatni, kedves UNinterested in peace szerevezetek?)
Hogy a muszlimok nagyon gyorsan szaporodnak, és Izraelben többséggé válnának?  Ezt nem nagyon hiszem. (Egyébként mik a statisztikák a muszlim lakosságot tekintve Európa országaiban? És a latin-amerikai lakosságé az USA-ban? Kilátások?) Minél iskolázatlanabb egy népréteg és minél iskolázatlanabbak a nők, annál több gyereket szülnek. (Kivétel az  izraeli zsidók, minket nem lehet megmagyarázni.) Ha a mostani palesztin lakosság, és annak női tagjai is kaphatnának megfelelő oktatást, jogot és lehetőséget a továbbtanulásra, talán eldönthetnék, hogy tényleg 8-10 gyereket akarnak-e, vagy csak ötöt, teszem azt.
Állítólag Irán is azért nem fér meg a seggén, mert rájött, hogy nincs elég kisbaba, a nők nem szülnek eleget, 20-30 év múlva nem lesz elég katona. Ciki.
(Még nem néztem pontos adatokat.)
És ha mégis fel lenne hasogatva Izrael? Mármint ha tényleg itt élnénk mi békésen az életünket, két keskeny csíkország a tengerparton, az mennyi ideig működne? Mikor lenne olyan nagy a népsűrűség Palesztínában, hogy megint a zsidók legyenek a hibásak? Egy részük majd nyugat-európai országok muszlim lakosságát gyarapítaná, mások esetleg újra felvennék a fegyvert ellenünk. Lehet, hogy vannak (biztos vagyok benne, hogy így van) palesztinok, akiknek elegük van a vérontásból, és békét akarnak, de nekik is azt tanították, és azzal mosták át az agyukat, hogy a zsidók rosszak, Izrael gonosz agresszor, elvette, ami az övék. Ez nem feltétlenül az ő hibájuk, nem tudom, mennyire van módjuk más információhoz jutniuk, mint ami a saját médiájukból jön. Ha angolul nem tud. Ha héberül se tud. Ha esetleg kuss a neve egyébként is otthon. Vajon náluk is érték a gyereket nyitottságra, kreativitásra, kérdések felvetésére és feltevésére nevelni?

És mit lát, mikor elhajtok mellettük az autómmal, ahol stoppolnak? Nem nézek túl barátságosan, mert arra gondolok, 1. Ha hirtelen előrántana egy fegyvert, vagy követ akarna dobni rám (értsd: és a gyerekeimre a hátsó ülésen), gázt kell adnom gyorsan. 2. Na, ők bezzeg stoppolhatnak a semmi közepén, mert nem fogjuk őket bántani, de én halálos veszélyben lennék, ha itt álldogálnék. (By the way, tegnap megint megpróbáltak elrabolni valakit. Késsel közeledtek felé egy kihalt parkolóban. Idejében beszállt az autójába, és magára zárta.) Ha rám mosolyog a villamoson, rámosolygok. Meg a gyerekeire, ha nincsenek vele, van, hogy megkérdezem, vannak-e neki. De őszintén, bizsereg a bőröm alatt, mert nem tudok megbízni bennük. Egyszer olyan gyorsan indult el  a villamos, hogy egy arab nő elesett. Nem igazán érdekelt senkit, a többi arab utast se. Felsegítettem, megkérdeztem, jól van-e. Azt mondta, igen, csak kicsit megütötte magát, és lehet, hogy terhes. Ha az volt, az a kisgyerek most úgy egy éves lehet. És látta azt a felfordulást, ami Jeruzsálem utcáin volt. (Ha terhes volt, talán nekem mondta először. Én nem mesélem el boldog-boldogtalannak, ha talán babát várok, szerintem a legtöbb nő nem. Mennyi támogatást kap otthon, ha nekem elmondta? - Ilyeneket gondoltam akkor.)

Vissza Gázába: Szörnyű, hogy katonai akciók civilekben és gyerekekben is kárt tesznek,meg is ölik őket. Igen, ez szörnyű. De volna szíves valaki azzal törődni, hogy azoknak gyerekeknek, akiket a Hamasz élő pajzsként használ fizikailag és politikailag, legyen gyerekkoruk? Hogy ne gyűlöletre uszítsák őket, hogy ne katonai tréning legyen a nyári tábor, hogy géppuskázás helyett focizhassanak? Hogy fegyverkezés helyett gondoljanak arrafelé oktatásra, egészségügyre? Háborúban élni nem jó, szegénységben élni nem jó. De anyára, apára számíthatnak? Nagyszülőkre? A szomszédokra? A pusztítsuk el Izraelt és a disznó zsidókat! mellett van olyan is, hogy ültessünk fát, locsoljuk meg a virágot, szedjük össze és dobjuk ki a szemetet? Mert ha nem lenne ellenség, nagyon feleslegessé válnának a rakéták, de a fák és a jobbá tenni akarás hasznos lenne.

Izrael lakosságából 1949-ben minden harmadik Holokauszt-túlélő. A népesség maradékának nagy része arab államokból érkező menekült volt. Megkínzott, kisemmizett, terrorizált emberek, illetve olyanok, akik semmit nem tudnak földművelésről, Izrael éghajlatáról, földrajzi viszonyairól. (Oroszországból Izraelbe, az, barátaim, különbség, és nem volt net, hogy megnézzék, hány fok lesz a Negevben.) Férfiak, nők, gyerekek. Héberül nem, vagy alig tudtak, lengyelül, németül, oroszul, franciául, magyarul, jiddisül, angolul, arabul beszéltek...És mégis felépítettek egy országot, fejlesztették, megvédték, mikor kellett, tovább fejlesztették. Ez az alkotni, megjavítani akarás nem 1948 május 14-én kezdődött, ez a nép akart valamit csinálni. Ez a himnuszunk. Nem arról, hogy jajj, de megszenvedtünk, folyton csak bántanak minket (hú, de mérgesek lesznek rám ezért: a magyar himnusz néhány történelmi és földrajzi konkrétumtól eltekintve jobban illik a zsidókra, mint a magyarokra), és nem arról szól, hogy legyőzzük az ellenségeinket és megsemmisítjük őket. Nem is arról, milyen dicsőséges nép vagyunk, hogy  ein aleinu... A himnuszunk A remény arról szól, hogy mindig Izrael felé tekintettünk vissza is, de főként  előre, hogy szabad nép leszünk az országunkban, Cionban és Jeruzsálemben. Hogy felépítjük azt. Ez az ország szép. (Szinte minden körforgalom egyedi, megdöbbentő volt látnom, mikor ide érkeztem.) Ez a föld ellát minket ennivalóval. Ez az ország önkéntes csapatokat küld, ha valahol baj van, Haiti, Japán, Chile. Persze, hogy kellett, és kaptunk is segítséget, anyagit, politikait, de fegyverkezés kérdésében Izraelnek mindig meg volt kötve a keze. Szép mát és szép jövőt akarunk. Ha nem lennének a zsidók békés természetűek és alapjában véve jóhiszeműek (amiért annyira haragszunk néha egymásra, magunkra, Bibi Netanyahura), talán nem lettek volna progromok, talán nem lett volna Shoa, vagy nem ilyen méretekben. De lehet hogy remény se lenne. Mert vérre és folyton bosszúra szomjazva nem lehet szebb világról álmodni sem, nemhogy megteremteni azt.





6 megjegyzés:

  1. Úgy tűnik. Bár a háborút másképp képzeltem gyerekkoromban. De délután már itt is volt riadó.

    VálaszTörlés
  2. Jaj, ez szörnyű! Nem ismerjük egymást, de nagyon örültem, amikor megírtad ezt a posztot, mert az az jelenti, hogy van net, és van erőd, időd ide írni. Ha majd nem írsz, aggódunk :-)

    VálaszTörlés
  3. A tegnapi óta nem volt itt riadó. Mi a hírekből, a netről, meg a családi whatsAppról érezzük csak. Hál' Istn.
    Kösz, egyébként. :)

    VálaszTörlés
  4. Az egészben az a dühítő számomra is, hogy az Izraelben élő katolikus papok azért imádkoznak, hogy a Gázában élőket meglátogathassák, mert nekik ott sanyarú a sorsuk. Hát azok mit néznek ott, a cseh 2-t???? A gázai övezetben miért nemlaknak zsidók? Laktak valaha ott? Ha igen, ők jöttek el, vagy elüldözték őket?

    VálaszTörlés
  5. Persze, hogy laktak ott zsidók...

    VálaszTörlés