Az életem egy rohanás

1. Joelnek kellene találnom a közelben magyarul beszélő játszótársat. Megkérdeztem a fb-on az Izraeli kisgyerekes magyarok csoportban, de úgy tűnik senki sem lakik Kochav haShacharhoz közel. 

2. A csoportom leérettségizett angolból. Persze ez csak az első a három megírandó teszt közül, de akkor is kisebb csoda. Egy fiú megbukott, de ő azt sem tudta, mi az hogy 'and'. A szülési szabadságom alatt került a csoportunkba. A csoport átlagos sikere jót tesz a javaslatnak, hogy jövőre négy osztályt kapjak. Jupí.

3. Fogalmam sincs,mikor kötözünk ebből a karavánból akárhova is. Kiderült, hogy a Területeken vásárlandó házhoz igényelt hitelnél a bankok 40% önrészt kérnek (25 helyett), és annyink nincs, szóval ez ugrott. Viszont Maoz húga vett egy teleket náluk, ami hosszú történet (a miért),mert nincs igazán pénze, úgyhogy Maozt kérdezte, nem akar-e felezni. A telek elég nagy két lakás építéséhez. Maoz szerint jó befektetés, ha kiadjuk, az visszafizeti a rá felvett kölcsönt, aztán eladhatjuk, és meglesz apénz egy itteni lakás ára (vagy majdnem). Én nem tudom, akár igaza is lehet, de mivel a szülőfalujáról van szó, rögtön vitatkoztunk egy jót, mert szerintem az a hátsó gondolata, hogy majd odaköltözünk. Ezt pedig verje ki a fejéből.

4. Joel haját levágtuk.  Éljen,éljen!

5. Éden egyik napról a másikra kicsi nudnik lett. Nem akar egyedül játszani,de főleg a saját ágyában aludni nem. Mondjuk tegnap este sikerült lefektetnem oda, hogy legalább pár órát pihenjen a hátam normális pozícióban, de most például nyávog. Szerintem idegesíti, hogy nem tud még mászni. Amúgy cuki, imádom.

6. Ezer dolgozatot kell leadnom, úgyhogy ennyi.