2014. április 22., kedd

Joel élete nem csak játék és mese (hát még Édené)

Bár mostanában többnyire az foglal le minket, hogy kitaláljuk, hogyan lehetne kezelni Joel agresszivitását (csíp, harap, üt, fejel, és időnként rúg is), időnként jókat szórakozunk.
Joel szereti a fényképeket, én meg szeretem mutogatni neki,főleg mivel az én családomat máshol nemigen látja. Egy régebbi album került a kezébe. Van nekem egy fényképem megboldogult színházimádó koromból, ami a színészek napján készült a Margit-szigeten. Pindroch Csabával vagyok lefotózva. "אינה אבא גדול!" -mondja Joel. "Nagy apa!"

 אבא גדול


אבא קטן


Annyira vicces ez a gyerek. Ma este azt mondta, menjek ki apához,ő bent marad egyedül aludni. Aztán rögtön sírni kezdett,ahogy felálltam az ágyról. Vissza akartam feküdni hozzá, de határozottan kiküldött. Mindenre rákérdeztem, hogy jól értem-e, de azt akarta, hogy én kijöjjek, ő pedig bent maradjon és sírjon. Valószínűleg azért, mert akkor megvigasztaljuk. Okos. Végül ketten altattuk. Mikor zörögni kezdett a mosógép, átküldött Édenhez (aki a másik szobában aludt),tegnap ugyanis Éden nagyon megijedt, mikor centrifugázni kezdett a gép. De aztán utánam jött. Aranyos.
Végül én győztem, mindenki elaludt, és elmentem zuhanyozni.
Ha hipnózissal vissza lehetne menni emberek gyerekkorába, és elmondanák mi hogy volt, mit éreztek, az sokat segíthetne a gyereknevelésben...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése