2014. február 24., hétfő

A gyerekek olyanok, mint a csoki

Néha úgy érzem, gyorsan akarok még egy gyereket. Persze nem mindig, és nem is vagyok benne biztos, miből táplálkozik ez a gyorsan még egyet akarás. Kicsit korai lenne még. Éden olyan cuki! És egy perc alatt meg fog nőni. Amikor majd máshogy lesz cuki. Joel gyorsan halad a beszédfejlődésben. A metapalet szerint ő beszél a legtöbbet, és persze mindenkit kioszt, hogy az nem úgy van. Ötletem nincs, ezt kitől örökölhette... Mondjuk ő a legnagyobb a csoportban, szóval nem olyan nagy meglepetés, hogy szépen és sokat beszél, de mégis, hiszen mindezt két nyelven teszi. És énekel. Szeretjük az  Erdőmélyén házikót. Le is rajzoltuk. Nem vagyok megelégedve a magyar dalokkal, szinte mindegyik beteg vagy szomorú. A héber dalok olyan cukik.
Éden pedig tekergeti magát hanyatt fekvésben. Tegnap Maoz pelenkázta a kanapén, amikor ráöntöttem (inkább mellé,de rá is ment) a tejes teám a laptopra. Maozt ezzel lehet a sírba tenni,főleg, hogy ment az iphone-ra is belőle. Rögtön ugrott, hogy elsősegélyt nyújtson a gépeknek, közben Éden meg tekergette magát. Fel kellett rá hívnom Maoz figyelmét, hogy ha Éden a másik irányba csavargatta volna a derekát,már leesett volna a földre, úgyhogy inkább vele törődjön, a laptopnak nem lesz semmi baja. Nem is lett. Csak a space kicsit ragad.
De hasról nem akar átfordulni, és úgy általában nem érti,miért kellene a hasán feküdni,mikor úgy semmit sem látni, és kényelmetlen is. Viszont hanyatt fekve elkapja a lógó játékokat, és betömi a szájába. Amit még nagyon ügyesen tud elkapni, az a nyakláncom. A hüvelykujjszopást mesteri szintre fejlesztette. Ezzel el is alszik. De éhesen is az ujját tömi a szájába, és hangokat ad erőlködésében, hogy nem tud belőle semennyi tejet sem kipréselni. Annyira imádom!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése