2014. január 12., vasárnap

Cici

Éden megéhezett, rá kellett bírnom Joelt, hogy szálljon le az ölemből, hogy meg tudjam etetni. Megpróbált meggyőzni róla, hogy Éden nem éhes, de Éden érvei erősebbek voltak. Úgyhogy elmagyaráztam neki, látod, Joel, milyen éhes, anya előveszi a cicijét, és Éden eszik belőle, nézd, milyen gyorsan iszik, már nagyon éhes volt. Joel nézi, nézi, majd közli, hogy Joel cici, és nekilát. -na, persze, mert adott testrész foglalt, meg amúgy sem igazán emlékszik már szerintem, hogyan is kell ezt csinálni, de megpróbálta, amit lehetett, jól összenyalogatta a mellem. Rendkívül vicces volt, nagyon jól szórakoztam. Ő is nevetett, bár nem értette, mi olyan vicces ebben. Kicsit féltem , hogy megharap, az az igazság, szóval gyorsan elmagyaráztam részleteiben, hogy éden nem anya mellét lakmározza, hanem tejet iszik belőle, ami anya mellében van sok.


Nem az összes étel kebel, 
ebben bárhogy kételkedel.
S nem is minden kebel étel,
apukádé pont kivétel.

vö.

Pici fiam, ne bömbölj!
nem kaphatsz a sörömből.
Csak fölnőttek ihassák,
nincs a földön igazság.

Szóval Joel valahol a kettő között.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése