2014. január 4., szombat

A fordulat

Kellett hozzá egy kis ész (jól, előre felmelegíteni a helyiséget, kiskádra váltani zuhanyzás helyett), locsolókanna, falra ragadós szivacs építőkockák és egy lego kisautó. A tegnapi volt a negyedik alkalom, hogy így fürdettünk, és az első már jó ideje, ami előtt nem kellett Joelt erőszakkal bevinni a fürdőszobába. Segített betenni  a játékokat a kádba, és rögtön játszani kezdett. Locsolgattam rá a vizet (mert leülni azért még nem hajlandó), amíg rendezgette sorba az építőelemeket a falon forma és nagyság szerint. Még a haját is megmostam egy hangosabb nyekk nélkül. Azt ugyan mondta, hogy nem, nem, ima (nyilván átváltott a magyarra, ha már héberül nem értek a szép szóból). Azért amikor a feje tetejéről öblítettem le a sampont, azt már zokon vette, de nem tört ki a hisztéria, folytatta a játékot, amint abbahagytam. De úgy tűnik sírás nélkül mégsem lehet megúszni a fürdést. Most a lo rosze 'achat-ról áttértünk a od 'achat-ra. De ez a jobb.
Itt volt Maoz olasz barátja (marha jó meleg páros képeket tudtam volna készíteni róluk, ahogy Joellel ülnek a kanapén, ha nem szombat van), és Joel annyira jó arc volt, hogy csak úgy dagadtam a büszkeségtől. Persze kellemetlen lett volna, ha a srác nincs annyira oda Joelért, de mivel láthatóan nagyon élvezte, örülhettem, hogy ilyen barátságos gyerekem van. Volt itt dammi cinque meg minden. Szóval most megy nálunk a ciao meg az e bello. Megállapítást nyert, hogy Joel sokkal fogékonyabb az olaszra, mint a magyarra. Remélem, előad belőle valamit a bölcsiben, mert a félmagyar metapaletünk anyai ágon félolasz, és az anyukája is a bölcsiben dolgozik. Én lehet, hogy nem vagyok objektív, de Joel a legjobb arc.
Éden pedig megfázott. Tele az orra, szívom neki. Üvölt szegény, ahogy a torkán kifér. Nem tudom, mennyi idő, amíg elmúlik, és remélem, hogy abba az irányba tartunk, nem valami komolyabb felé chasz veshalom! Olyan kis édes. Hajnalban a frászt hozta rám; kijöttem a nappaliba, hogy esélyt adjunk a többieknek az alvásra, és felkapcsoltam a kislámpát. Ugye, ehhez kellett az egyik kezem, a fénytől viszont Éden úgy megijedt, hogy hanyatt dobta magát (a felsőtestét) a vállamról. Elkaptam.
A fiú rá is nagyon szerelmesen nézett. Kicsit megviseli, hogy jövő hónapban 30 lesz, szerintem. Aliyázni akar most azonnal, találni egy lányt, aztán gyerekeket csinálni. Maoz marha büszke magára, hogy neki ez megvan. Hát, én is örülök.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése