2013. december 23., hétfő

Youtube-syndrome

Tegnap elmentünk Joellel sétálni bölcsi után. Ő a kismotoron, én gyalog, Éden a babakocsiban. Elmentünk az alsó házsor legvégéig. Szeretek ott sétálni vele, mert alig jár autó, és járda is van. Az utca végén ugyan Joel mindig megpróbál meggyőzni, hogy folytassuk a földúton, de én mindig meggyőzöm, hogy ne. Tegnap is így történt, álltunk az aszfalt út végén, lestünk le a gránátalmásra, amikor megláttam egy szarvast. Aztán egy másikat elég közel ahhoz, hogy Joel is kiszúrhassa, meg is mutattam neki. A szarvas téblábolt egy ideig, aztán elfutott. Joel integetett neki, hogy bye bye, 'arvas, aztán közölte velem, hogy Od pa'am! vagyis hogy még egyszer. Mondtam, hogy ezt nem lehet újra, a szarvas elment, és csak akkor jön vissza, ha ő akar. Egy darabig még vártuk, Joel kiáltozott neki, hogy 'arvaaaas, 'arvaaaas, bo, 'arvas! aztán hazajöttünk.

1 megjegyzés:

  1. :D
    Dovi azt nem bírta megemészteni múlt sábeszkor, hogy a szomszédban abbahagyták a harangozást, és nem kezdték újra, amikor ő kérte. :D

    VálaszTörlés