2013. november 25., hétfő

A második baba

Éden szupercuki édes, és nem csak első pillantásra más, mint Joel. Teljesen rapszodikus, mikor éhezik meg, aztán pedig nem veszi zokon, ha a karomon tartom egész nap. Joel nem volt hajlandó mellettem elaludni, Éden bezzeg örömmel.
Azt kívánom, bárcsak alapos kutatómunkát végeztem volna a szakirodalomban a testvér ügyről, mert Joelnek nem könnyű. Édent szereti, de nagyon gyorsan minden ok nélkül kiborul, teli torokból üvölt, míg elalszik, néha így is ébred. Persze amit találtam arról, hogyan vezessük be az új testvért a családba, nem azt a lehetőséget veszi alapul, hogy a korkülönbség két év. Mindig óvódáskorú nagytestvérről beszélnek. Hát azzal nekem is menne, de egy alig kétévessel mit csináljak? Nem magam sajnálom, hogy tudomisén mit csinál, és nehéz vele. Persze nem könnyű, mikor üvölt, és nem mondja meg, mit akar, de elsősorban neki rossz, és jó lenne, ha segíthetnék. Valószínűleg idővel jobb lesz, megszokja a változást. Hamarosan átveszem Maoztól a reggeli műszakot, vagyis én viszem majd megint bölcsibe, és én is hozom haza. Eddig kétszer hoztam haza én azóta, hogy itthon vagyok. Maoz mindkétszer kiakadt, hogy miért nem kértem meg senkit. Tegnap főleg, és elkezdett siránkozni azon, hogy itt lakunk, és ez már nem állapot. Mondtam, hogy értem, amit mond, egyet is értek, el kell költöznünk, de ahhoz nincs erőm, hogy rákezdjen az efölötti nyavajgásra, a helyzet nem olyan rossz. Valójában annyira megerőltetőnek találja azt, hogy Joelt elvigye a bölcsibe, hogy elképzelni nem tudja, hogy bírom én ezt kettővel csinálni. Mondtam, hogy Joellel már jóideje összeszokott páros vagyunk, Éden meg nem sok vizet zavar egyelőre, felkapom és viszem. Amúgy nagyon élvezi, hogy együtt mennek el reggel Joellal, csak ez egy projekt neki. Arra rájöttem a múlt héten, hogy nem bízhatom rá az egészet, úgyhogy igyekszem én öltöztetni, ölelgetni, míg megissza a teáját. Így reggel nincs, vagy kevesebb a sírás.
Mi mindenesetre marha jól elvagyunk itthon Édennel. Eszünk, pihenünk, nézzük egymást. Napról napra nagyobb, ha így folytatja, még két hónapos sem lesz, mire elő kell vennem a következő méretet a ruhákból. Folyton vágja a grimaszokat, evés közben meg nyikorog, nagyon szórakoztató.
Nem tudom az az oka-e, hogy Joel már bejáratott, de sokkal gyorsabban megismerkedtünk és összemelegedtünk Édennel. Talán az első gyerekkel minden lépésről lépésre alakul ki, a másodiknál meg már előre tudjuk, mi minden jön még, és máris megvan a kötelék, ami későbbiekben alakulna ki. Egyszóval szuper jól elvagyunk, és nagyon szeretem, és irtó boldog vagyok. B"H!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése