2013. november 2., szombat

7

Nos, az utolsó napokban(-hetekben) az a legidegesítőbb, hogy az ember nem tudhatja, mikor jön valami minden eddiginél idegesítőbb dolog. Például viszkető kiütések. Illetve előbb csak viszket, a piros foltok csak vakarózás hatására jönnek elő, akkor viszont már maradnak is. A két könyökömnél kezdődött péntek este. Az éjszaka folyamán onnan elmúlt, átvándorolt és -terjedt más vidékekre. Az elmúlt éjjel arra ébredtem, hogy kegyetlenül viszket a talpam és a tenyerem. De főleg a talpam. Átmentem Joel szobájába, hogy a szőnyegén vakarjam, és mivel így szabadon maradt mindkét kezem, vakarhattam vele a derekam, a hátam, és a hasam, ami szintén viszketni kezdett, mihelyt a szőnyeg enyhülést hozott a talpaimnak. Fogalmam sincs, mi ez. A gyanúm az, hogy egy újabb terhességi mellékhatás. Nem ettem vagy ittam semmi furcsát, és az új szappan is természetes, amit kipróbáltam, és amit tegnap vissza is tettem a dobozába, s kinyitottam egy másik, már kipróbált és bevált terméket, hogy biztos legyek. Miután pénteken úgy kiborultam, hogy először úgy beszéltem a Maozzal, mint a leggyűlöltebb ellenségemmel, aztán sírtam, hogy nem ért meg, aztán csak úgy sírtam még, majd pedig úgy határoztam, hogy semmit sem csinálok szombatra, úgy döntöttem, kipróbálom a Bach cseppeket, és cseppentettem is hármat a poharamba (négy az ajánlott). De ez órákkal a kiütések előtt történt, és biztosan nem tartana napokig, miután többet nem vettem be belőle. Azért megemlítem majd az orvosnak, de egyáltalán nem gondolom, hogy ez okozta volna a viszketést. Mindenesetre most itthon vakarózom nagy buzgalommal. Háromnegyed tízre van időpontom az orvoshoz, aki mindig késik, szóval olyan 11 körül megyek hozzá, szerintem. Már gondoltam rá, hogy gyalog, hátha...
Azt írja a bábás könyv a viszketésről, hogy ilyenkor legelőször is azon kell elgondolkodni, nincs-e az életünkben valami, amitől "kiütést kapunk". Hát de, már kiütést kapok a terhességtől.
Joellel ilyen tájban folyt el a magzatvizem. Most meg semmi a világon nem történik, és egyre inkább a dátumátlépés réme kezdi jeges kezeivel szorongatni a szívemet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése