2013. október 5., szombat

Öt hét és a feltalált spanyol viasz

Csak annak fényében sok, hogy gyakorlatilag minden gondolatom a szülés. Megint álmodtam olyat, hogy nem tudok szülni. Megindul, de nem halad előre, elfolydogál a magzatvíz, de semmi egyéb nem történik. Aztán olyan is volt, hogy hirtelen minden előzmény nélkül szülni (tolnom) kellett volna, de attól meg úgy megijedtem, hogy akaratlagosan megállítottam a folyamatot (és felébredtem). Nem aggódom ezek miatt túlságosan, azt jelzik, hogy bennem van ez a félelem. De Joel sem lett szivárványfenekű kislány, mint ahogy az ő születése előtt álmodtam, szóval minden esélyünk megvan rá, hogy ezek az (rém)álmok se váljanak valóra.

Vida Ági bombáz a békés dackorszakos levelekkel. Engem már a hideg ráz a kifejezéstől. Múltkor kaptam egy "videót". Hát, ppt hangfelvétellel, amin egy számomra legalábbis nyávogós hangú (vagy inkább stílusú) hölgy magyarázza, amit kiírva is látunk.
Azt hiszem, ez a szakasz, amit dackorszaknak hívnak, az időről és az erőről szól az anya szintjén. Az enyémen biztos. Merthogy van egy anya (meg egy apa), akinek van egy bizonyos élete, amin most azt értem, hogy nekem például van egy munkám, és egy hatalmas hasam, amik miatt elvárnék bizonyos dolgokat a gyerektől. Csakhogy a gyerek alapvetően a saját életéhez igazodik, vagyis ahhoz, hogy neki meg tér kell és szabadság. Vagyis mindent ki akar próbálni, meg akar nézni, és szaladni szeretne sokat, sokat. Amikor pedig lenyugszik kicsit, akkor engem akar (vagy az apját, hála Istnnek!), hogy olvassak neki, hogy építsek vele, hogy simogassam, amíg elalszik. Na most, nekem az általános nevelési pontokon kívül (amit nem a munka meg a terhesség alakít), vagyis hogy nem mászunk fel az asztalra, nem dobáljuk a könyveket, összeszedjük magunk után a játékot, nem dühöngünk, ha valami nem sikerül, hanem megpróbáljuk máshogy, vagy segítséget kérünk stb. egy olyan gyerek passzolna tökéletesen az idilli képbe, aki este pár perc alatt elalszik (nem akar kikelni az ágyból, nem akar ugrálni, nem válogat, hogy apa vagy anya (vagy mindkettő) altassa), nappal pedig nem rohangál ki az útra, megáll, visszajön, ha arra kérem, nem ugrál a hasamon, nem rohan a kívánthoz képest az ellenkező irányba. Vagyis azt várnám el, hogy vegye figyelembe, nekem még másnapra előkészítendő dolgaim vannak este, és hogy a nagy hasam miatt nem könnyű se rohangálnom, sem emelgetnem őt. Most őszintén: Nooormális?
Szóval már többedszer arra jutottam, hogy a gyerek úgyis ahhoz szokik hozzá, ami van, a lényeg, hogy legyen valami. A fáradtsággal nemigen tudok mit kezdeni, próbálkozom erőt venni magamon. Ha túl sokszor szökik, és látom, hogy direkt előlem, hónom alá csapom, és bejövünk. Teregetésnél, ha kiszaladgál az útra, beteszem a járókába, ami kint van. Ha kap néhány csipeszt, remekül el is játszik benne. Az úton rohangálásnál zéró tolerancia van. Egyáltalán nem szabad kimenni, mert akkor elkapom, és vagy a járókába teszem, vagy behozom a lakásba. Egyelőre nem érdekli, de rajtam segít. Az esti alvással pedig annyit lehet csinálni, hogy korábban kezdjük, és lehetőleg nem hagyunk tennivalókat már estére. Sem az egyedül alvást, sem az egyedül elalvást nem tartjuk fairnek, mert tulajdonképpen a fél napját a bölcsiben tölti, annyi jár neki, hogy a másik felét velünk tölthesse. Ráadásul kiderült, hogy a metapelet simogatja a fejét, míg elalszik (van egy olyan gyanúm, hogy Joel a kedvence), amire úgy jöttünk rá, hogy Joel "elmondta". Tali, kacha. (Márminthogy Tali így csinál.) És akkor megfogta a kezünket, a fejéhez emelte, és megsimogatta vele magát... Ráadásul engem se hagytak magamra, hogy elaludjak, és nincsen ahhoz fogható, amikor az gyerek a szülei biztonságos melegében alhat el. Röviden: Meg kell érteni a gyereket, ami meg nem megy, az nem megy, arról majd azt tanulja meg, hogy nem opció.
Most nagyon úgy érzem, hogy semmit se mondtam, de mindegy.

1 megjegyzés:

  1. Szerintem ha tudja, hogy bizonyos dolgok azért történnek vagy nem történnek, mert te fáradt vagy, vagy nagy a hasad, akkor rendben van, hogy neki kevesebb jut. És pedig nem azért, mert ő kevesebbet érdemel, vagy hasonló, és nem is azért, mert a kistesó nyomja a hasad, vagy mittomén, mert akkor őt fogja utálni érte. Jó, azt lehet, hogy azért ne ugráljon a hasadon, mert amikor kint lesz, akkor se jó, ha ugrál rajta. :D

    VálaszTörlés