2013. augusztus 19., hétfő

Másfél hete itthon

Megérkeztünk. Gondolom, mindenki ismeri azt, amikor leszáll a gép otthon, vagy megáll a busz, befut a vonat, begördül az autó, és mindenkimélyet sóhajt, hogy na, ez a nyaralás is eltelt, most aztán legalább egy évig megint semmi, csak a szürke hétköznapok. Nos, a hazatérő utasokkal tele ElAl gépen nem ilyen a hangulat. A gép hatalmas kanyar után leszáll, a pilótát megtapsolják, majd miközben valami de jó, hogy hazajöttél szövegű dal szól, mindenki azt hajtogatja, de jó itthon, nincs jobb, mint Izrael. Bámulatos.



Magyarországi tapasztalataink: Minden aránytalanul drága, ami (21. דzázadi felfogásunk szerint) elengedhetetlen az élethez,  vagyis az alapvető élelmiszerek, a benzin (és tömegközlekedés), a pelenka, a ceruzaelem. Kevésbé fontos dolgok viszont olcsóbbak vagy sokkal olcsóbbak, mint itt, vagyis a kóla, a sör, egyéb alkoholos italok, legó és néhány egyéb játék. Úgyhogy mi jól éreztük magunkat, akik meg ott kénytelenek élni, azokat őszintén sajnáltuk. Maoz vett (Joelnak?) legót, műanyag játékokat, matchboxot, én egy rakás könyvet, magamnak szappanokat, meg természetes vajakat.
Joel nagyon édes volt, és nagyon otthon érezte magát. A rá és a hasamra vonatkozó kérdések számtalanja közül a kedvencem: És a második is lány lesz? Amelyik pedig kicsit kihúzta a gyufát: -Mi a neve? -Joel. -És magyarul? - Joel. - És nincs is magyar neve? ... A faluban ugyan van már Noel és Krisztofer is, de a Joel túlságosan idegenül hangzik...
Az ekcémámról majd lesz egy önálló bejegyzés, de amiatt vettem mosódiót is, két próbacsomagot. Az egyiket elhasználtam, négyszer mostam vele. Ha úgy ítélem meg , hogy jó (vagyis Joel nadrágjából a traktorkerék okozta fekete folt hagyományos mosószerrel sem fog kijönni), akkor lehet, hogy majd hozatok a Katával, ha jön egyszer. Ki kellene deríteni, hol lehet itt ilyenekhez hozzájutni.
Ági tanácsára (aki remélem, a dúlám lesz) megvettem egy könyvet, A bába válaszol-t, ami tök jó, sokat ír benne a homeopátiás szerekről, ami kevésbé és egyéb természetes gyógymódokról és illóolajokról, ami sokkal inkább érdekel. Múlt héten a játszóházban mondtam épp, hogy fogalmam sincs, hol szerzek majd be ezt-azt, mire az egyik újonnan ideköltözött anyuka mondta, hogy ha ismerem Nadav Xy-t, ő például tőle vett. Nadav az a szomszédunk, akit egyszer már felkerestem az ekcémámmal. Valahogy a megoldások néha közelebb vannak hozzánk, mint gondolnánk. Még ugyan nem voltam nála ez ügyben azóta, de magamtól is eszembe juthatott volna, hogy őt is megkérdezzem.
Joellel azóta itthon vagyunk, hogy megérkeztünk Izraelbe, mert pont most van a szünet a bölcsiben. Hát, sok mindent nem tudok tőle csinálni, de azért élvezem. Kb minden másnap még elaltatnom is sikerül délután. Többnyire elalszom én is, sőt, először én alszom el, aztán ő csak beletörődik, hogy mást most úgyse lehet csinálni. Amúgy már sok mindent mond, folyton énekel (gajdol), péntek este túlénekelte az egész zsinagógát, nagyon vicces volt. És egy kis kópé, mindent pontosan ért, amit mondok neki, és pont nem érdekli. Ez az ilyesmire érvényes, mint Állj meg!, Fordulj vissza!, Ne menj arra!, Ne dobd el!. Szerencsére az autóktól ösztönösen tart, de ez nem olyan nagy segítség, mert nem veszi őket időben észre. Ezen kívül van néhány meredek lejtő, ahol remekül össze tudná törni magát a Tünditől kapott új motorjával, ami különben állandó használatban van. Ha nagyon mérgesen kiabálok, akkor azért általában hallgat a felszólításra, csak én érzem rosszul tőle magam, hogy neurotikusként kell kiabálnom. De egyébként tényleg tesz rám.
Reuték elköltöznek. Végül (nem meglepően) nem kapják vissza a karavánuk bővítését, úgyhogy vettek egy kockát (shkubit), kocka alakú házikót, a karavánhoz hasonlót fent Kochav haShacharban. Egyelőre nem lesz nagyobb, mint ahol most vannak, de a szobák nagyobbak valamivel, és ott majd bővítgethetnek is. Ennek kapcsán megkérdeztem tegnap Maozt, hogy ő mennyire biztos abban, hogy Mitzpe Jerichóba akar költözni, és kiderült, hogy nem annyira. Mondtam, hogy ahhoz nincsen erőm, hogy elköltöttünk egy tök új helyre, hogy aztán onnan is tovább álljunk. Végül úgy néz ki, mi is felköltözünk majd ide a faluba, aztán meglátjuk, hogy neki ez segít-e. Eléggé utál itt lakni, amit megértek, és (legalábbis pillanatnyilag) nem is annyira a Jeruzsálemtől való távolság zavarja, hanem hogy még a faluba is fel kell jutnia, mielőtt egyáltalán elkezdhetné az útját. Mindenhez autó kell, mert gyalog nem normális megtenni az emelkedőt, ahol ráadásul az autó is tele pofával zabálja a benzint. Ezen kívül a hely túl kicsi, mindenki túlságosan jól értesült a másik dolgairól, nincs magánélet stb. Meglátjuk, mit mond majd, ha fent fogunk lakni. Nekem persze nagy könnyebbség lenne csak ide a szomszédba költözni, mert nem kell új közösségbe beilleszkednem igazán, nem kell (remélem) új állást keresnem, Joel folytathatja a bölcsit itt stb. És persze könnyebb is lesz itt keresni lakást, költözni meg olcsóbb. Ha bejön, akkor maradunk, ha nem, akkor meg legalább nem költöztünk feleslegesen egy teljesen új helyre. A maradás melletti érv volt még a jó levegő és az esti szellő, amiről nem akar lemondani. Őszintén szóval én sem akarok, bár a téli orkánokról szívesen...

2 megjegyzés:

  1. Hogy van az ekcémád? Kb 1,5 hónapja diétázom (semmi cukor-csak gyümölcscukor, ami a gyümölcsben van-, és semmi szénhidrát-kenyér, krumpli, rizs, banán), azóta a bőrbajom is elmúlt...Nem tudom, van-e összefüggés a kettő között.

    VálaszTörlés
  2. Épp most készülök írni róla. Lehet, hogy van összefüggés, sok helyen olvastam, hogy az ekcéma bizonyos típusait ezek kiválthatják.

    VálaszTörlés