2013. augusztus 30., péntek

Hétköznapok a harmadik harmadban

Tessék, szomszéd barátaink elköltöztek. Tegnap volt náluk chanukat bait. Csak én mentem, mert Maoz fáradt volt (és nem volt kedve), és valakinek Joellel kellett maradnia, aki viszont nem volt fáradt, vagy legalábbis az ellenkezőjét mutatta. Olyan édes gyerek, nem tudok betelni vele. Néha sajnálom, hogy türelmetlen vagyok vele, meg hogy nincs erőm annyit futkosni utána, amennyit kellene. Tegnap egyszerűen hazahoztam, mert vagy az útkereszteződésbe futott ki, vagy a díszsódert (foggalmam sincs, hogy mondják) dobálta ki az útra a zsinagóga mellől. Azt itthon is pukkancs voltam, mert folyton beletérdelt, -könyökölt a hasamba. Az sem segít, hogy az áramszünet, -ingadozás miatt elromlott a légkondi, és egy ventillátor az összes segítségünk a hőség elleni küzdelemben. Nem jó. Mivel még érvényes a jótállás, meg kell várni, amíg méltóztatnak kijöni megcsinálni, ami csak a jövő héten esedékes. Kész szerencse, hogy szeptembertől már teljesítenem kell a 20,5 órát hetente, úgyhogy fél nap a jesivában leszek. Nem mintha már kaptam volna választ arra vonatkozóan, hogy beléphetek-e az új programba, mert ugye nincs tanári bizonyítványom...
A hetedik hónapban határozottan kilenc hónapos hasam van. Az emberek megkérdezik, mikor fogok szülni, én meg mondom, hogy elvileg novemberben. És akkor hallattnak egy csalódott ó-t. Azon kívül, hogy baromi melegem van folyton, hogy gyorsan elfáradok, és néha nem bírom az iramot Joellal, egyelőre még nem kellemetlen. A lábam elkezdett kicsit megdagadni. Nem látni még, de a papucsom (nem a 41-es) már kezd határozottan szűk lenni. A hasam még nem csíkos. Sem a középvonal nem látszik, sem a terhességi csíkok nem kezdtek még megjelenni. Majd a legvégén jönnek, mint a múltkor. Persze a múltkoriak még megvannak. A hormonok megint csinálnak valamit, nagyon könnyen elérzékenyülök. Kezdődik a szeretettúltengés is, folyton ölelgetném meg csókolgatnám Joelt. Ő legalább jobban élvezi ezt, mint Katje élvezte. Csak aztán fenn kell tartani ezt az ölelésmennyiséget szülés után is, ami nem lesz egyszerű. Nagyon tudatosan kell majd hozzáállni az ügyhöz. Joel most benne csücsül az idillben: játszunk vele, velünk alszik, két oldalról puszilgatjuk meg ölelgetjük. A kistesó belülről rugdossa néha, ami egyelőre fel sem tűnik neki. Remélhetőleg addigra, mire ő kijön, a bölcsit is újra szeretni fogja, mert most minden reggel sír, mikor otthagyom. Nem veszem nagyon a szívemre, mert az összes többi gyerek is visít, délután meg már pont ugyanúgy játszik, mint tavaly is. És tegnap inkább csak nyöszörgött, mint sírt, mikor eljöttem, de mivel ma Maoz is itthon van, és ketten vittük, szívtépő zokogásba kezdett, mihelyt átadtuk őt a metapeletnek.
A dúla. Szóval magyar dúlám nem lesz. Nem tudja vállalni mégsem. Elég érthető, most jöttek vissza Izraelbe, dolgozik, négy gyereke van, és egyébként is messze lakik. Jeruzsálemtől ugyan nem, de mivel azt javasolják, a vajúdás nagy részét inkább itthon tudjam le, már itthon szükségem lenne rá, idáig pedig tán három óra alatt jutna el. Állítólag van egy dúla Kochav haShacharban, az jó lenne. Jövő héten ezt is el kell intéznem. Voltunk a kórházban, elvileg rendben lesz. Kell írnom egy szülési tervet, és még meg kell tudnom, hogyan tudok nyilatkozatot tenni arról, hogy vállalom a felelősséget, csak hadd ne legyek ágyhoz kötve és fekvésre kárhoztatva. Igazából, ha legalább az ágyban ülhetek, térdelhetek és mozoghatok, valamint wc-re kimehetek, az már egy elfogadható állapot. Egy ismerősöm azt mondta, az ő barátnője négykézláb szült ugyanebben a kórházban császár után. Én nem hiszem, hogy négykézláb szeretnék, alighanem megfelel a félig ülő póz, csak az összehúzódásokkal kell valahogy meglennem addig, ami nem megy fekve. Szóval, ha lehet ilyet, klassz, ha nem, leveszem a felelősséget a vállukról ez ügyben. Rosh haShana után van időpontom a dokihoz, remélem, addigra a baba fejjel lefelé lesz. Szerintem már majdnem úgy van, vagy úgy is van, pont ott érzem a rugásokat, hadonászásokat, ahol Joelnél. És ugyanott van ilyen nyomásszerű fájás a hasam bal oldalán felül, ahol vele volt. De nem ő nyomja, nem tudom, mi lehet az. Főleg akkor jelentkezik, ha fáradt vagyok, túl sokat rohangáltam vagy álltam. Még 10 hét kb. A suli az egyetlen dolog, ami belerondít a képbe, amúgy olyan könnyű szívvel és derüsen néznék a hátralévő idő, a szülés és az utána következő hetek-hónapok elébe is.

Rend a lelke mindennek


mindennek


Fókafiú


Így kell a macskát zavarni evés közben

1 megjegyzés:

  1. Tök jó volt most ezt olvasni. :)

    Neked nem kötelező nem böjtölni?? Mit mond az orvos?

    A napokban jöttem rá, hogy a hátonfekve szülés, amit annyira szeretnek az orvosok, mert a legkényelmesebb nekik, a legmegterhelőbb a gátnak.

    VálaszTörlés