2013. július 1., hétfő

Önvédelem totyogóknak

Hogyan tanítsuk meg másfél éves gyermekünket odacsapni?  Nem, nem viccelek, szeretném tudni. Ugyan magyaráztam neki tegnap, hogy Joel, ha jön feléd a gyerek, és meg akar harapni, akkor paff! te lekeversz neki egyet. Illusztráltam is, hogy közeledek hátsó szándékkal, és akkor kell egyet adni a fejemre. Szerintem nem értette meg.

A háttér: Joel egy nap harapásnyommal a karján tért haza a bölcsiből. Jó, ez előfordul, a gyerekek időnként harapnak, nem vészes. Aztán a múlt héten még egyszer, és megint csak itthon vettem észre. Aztán (ezt akkor még nem hoztam összefüggésbe a harapásokkal) reggelente nem akart bemenni a bölcsibe. Mindaddig nagy vidáman sétált az autótól a bölcsiig, bementünk, ott kinyitottam neki a kis kaput, amin berontott teljesen elfeledve a búcsúpuszira áhítozó anyját. Nos, múlt hét óta a nagy vidáman a bölcsiig sétálás után a szoba előtt megtorpan, nem akar bemenni, kézen fogom, megpróbál kiszabadulni, felveszem, nem akar elengedni. Pénteken Maoz ment be érte, ezért megint nem tudtam szóvá tenni az újabb harapásnyomot a karján. Aztán vasárnap igen. Mondták, igen, megharapták. Mondtam, azt látom, a baj, hogy múlt héten is kétszer. Ők nem vették észre, mert nem sírt. Oké, azt értem, hogy nem feltétlenül veszik észre, ha nem sírt, de nekem eléggé fáj, amikor Joel néha megharap, pedig pár perc múlva már nyoma sincs, ezeket meg még este is látni. Mondtam, hogy vigyázzanak jobban, mert más gyereket is láttam harapásnyommal délután bölcsi után. Na, tegnap már telefonáltak, hogy van egy harapós gyerek, aki direkt Joelbe szeret beleharapni, valószínűleg azért, mert olyan jó gyerek, nem üt vissza, aztán ha ölbe veszik, hamar megnyugszik. Szuper. És hogy új kisegítő lány volt velük, és nem tudta, hogy adott gyerekkel különösen vigyázni kell, így megint megharapta Joelt, ezúttal a hátán.  Csak azért hív, mert nem biztos benne, hogy ott lesz, mikor délután elhozom Joelt. Oké, rendben, köszönöm, hogy hívtál, de mi lesz ezzel a gyerekkel? Szólnak anyukának stb. (Kérdeztem, amúgy, Joel nem harap.) Este fürdetésnél vettem észre, hogy a már korábban csekkolt és megpuszilgatott harapásnyom nem árválkodik egyedül, egész jó kis társasága van, egy másik kicsit följebb, egy a jobb vállán, és kettő másik a balon (és a tegnapi a karján, ami még mindig látszik). Ilyenkor mit kell csinálni?? Nyilván nem kaphatom el az adott kölköt (nem is tudom, melyik az, bár többet kizártam már), és nem láthatom el a baját. Nyilván az sem segít,ha az anyját kapom el, mert mit tehetne, ha ott sincs? Szólni már szóltak neki. Az óvónénik szerintem figyelnek (főleg most, hogy már szóltam, meg ma reggel is beszéltem velük, hogy én ugyan nem tudom, mit lehet csinálni, de találják ki), és elhiszem, hogy ennek ellenére is megtörténik (ld. mikor Joelt lelökték a lépcsőről, pedig ott figyeltem mellette). Szóval marad az önvédelem. Ha lenne vagy 2-3 éves, talán meg tudnám tanítani neki, hogy ha bántják, csapjon oda. Amúgy meg is fogom, nehogy már azért kapjon, mert nem adja vissza. De most, ha bántják, elvesznek tőle valamit vagy csak meglökik, áll, és próbálja megérteni, mi is történt, és főleg, hogy miért. Aztán sír. Pedig milyen jó lenne, ha megharapná a gyerek, Joel meg bemosna neki egy nagyot! Legközelebb egészen biztosan meggondolná, érdemes-e megharapni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése