2013. július 3., szerda

Félidős kép és a császármetszés

A szüléstörténetet nem írom le még egyszer, bár részben nyilván előkerül. Szóval miután beleástam magam az interneten fellelhető blogokba, statisztikákba a VBAC-ről meg a császárról, több dolog történt.
Kezdem az elején. Mikor azt hallottam, érdemes feltárni az előző császármetszés okait, és hogy a nem kellő tempóban előrehaladó szülés hátterében igen gyakran valamilyen lelki blokk áll, megijedtem. És persze rögtön találtam egy csomó lelki blokkot magamban. Befolyásolhatta az egészet a stressz is, ami végigkísérte az egész terhességet, gondolok itt a rabanutos betérésre meg az állampolgárság megszerzésére, és hogy mennyire kértük a babát, ki ne jöjjön, amíg nincs meg.  Aztán az is eszembe jutott, hogy nem akartam zajongani, nyögni, kiabálni, hogy nem bírtam, hogy a Maoz nem bírja, és végül - bár tényleg iszonyúan fájtak a szó szerint szünet nélkül jövő fájások - érzéstelenítést kértem legalább annyira abból az okból kifolyólag, hogy embereként tudjak viselkedni és kommunikálni, mint abból, hogy ne fájjon. (Félreértés ne essék, az epidurális érzéstelenítés valóban mennyei ajándék, arra akarok csak utalni, hogy nem azzal kell törődnie egy vajúdó nőnek, hogy hubby hogy bírja, és hogy szegénynek ne kelljen az ő feleségét így látnia.) Na de hogy fogom én ezt feloldani?
Aztán többen ajánlották, hogy fogadjak dúlát, ebbe a témába is beleástam magam, és azt hiszem múlt szombat óta, amikor egy ismerős családnál ebédeltünk, és anyuka, aki nem mellesleg szülésznő, ajánlotta, hogy mindenképp keressek dúlát, Maoz is meg van győzve (úgy-ahogy, teljesen meggyőzve akkor lesz, nem előbb, ha látja a dúlát akcióban, majd pedig természetes úton megszületik a baba mindkettőnk egészségében). A dúla dolog meglehetősen idegennek tűnt nekem először, de végülis az én igényeimet kell kielégítenie, szóval olyan dúlám lesz, aki nekem a legjobb, nem pedig olyan, akit az előítéleteim alapján idáig elképzeltem. Ennek semmi köze a homályos szobához meg a füstölőkhöz. A derékmasszáshoz meg a gondolatolvasáshoz lesz több köze, remélem.
Szóval az ijedtség volt az első. Ezt váltotta föl az elszántság meg a düh. Merthogy rájöttem, könnyedén elkerülhető lett volna a császármetszés. Nem a szülésre felkészítő tanfolyam hiánya vezetett hozzá, hanem hogy ködösítenek a császár körül, és amíg az ember át nem esik rajta, addig alig hall róla. Minden (általam ismert) terhes könyvben, és meglátogatott internetes oldalon úgy van feltüntetve, mint olyan műtét, amit valóban akkor végeznek el, ha valami nincs rendben. Így aztán az ember nem foglalkozik vele különösebben, megjegyzi, hogy ez is benne van a pakliban, de ha sor kerül rá, nincs mit tenni, mert ez a legjobb megoldás, mama és baba jól felfogott érdeke. Így voltam ezzel én is.
Fontolgatom, hogy írok a kiadóknak, vegyenek bele a könyvekbe egy kiegészítő fejezetet: Hogyan kerüljük el a császármetszést, ha lehetséges?
Ha miután elfolyt a magzatvizem, teszem azt, és megérkezek a kórházba egy fia méhösszehúzódás nélkül, és rám se hederítenek, mert a ctg rendben, én jól érzem magam, amúgy meg tele minden szülőszoba és az újszülött osztály is, az nem jó jel. Mert akkor történik az, hogy amennyiben nem is indul meg magától a szülés, addig várnak, amíg a ctg már nem lesz teljesen tökéletes. Innentől kezdve az esélyek nem túl jók, ugyanis epitocinnal indítják meg a szülést, miközben ctg-vel a hasamon fekhetek gyakorlatilag hanyatt egy ágyon. Az epitocintól egy, maximum két órán belül két percenként jönnek a fájások, amikkel semmit sem lehet kezdeni, mert ágyhoz vagyok kötve. Mivel a baba szívhangja már eleve nem volt tökéletes, nem jó hír, hogy az epitocin egyébként is okozhat a babánál lassuló szívhangot. Nyilván csak addig várhatnak arra, hogy végül maga bújjon ki a baba, amíg nincs veszélyben, csak éppen a várakozással meg az epitocinnal ők maguk sodorták kvázi veszélybe. És akkor, még ha rendben is volna minden, van egy időhatár, amit nem léphetnek túl. Na, erről egy büdös mukkot nem szól előzőleg sehol senki: 48 óra a magzatvíz elfolyása után. Most számoljon utána mindenki, aki sikerrel vette az akadályt 2. osztályban: Ha a magzatvíz elfolyása után 31 órával indítják meg a szülést, adott nő első szülését, ami köztudottan tovább tart, mint a többedik szülések, mennyi esélyt is kap adott nő arra, hogy hüvelyi úton hozza világra a gyerekét? Arról, hogy nem várhatunk arra, hogy a maga tempójában táguljon, aminek kell, először úgy hajnal 2-3 környékén hallottam. Nem emlékszem pontosan, talán hatkor toltak be a műtőbe.
A szülés után (igazából csak hetekkel, mert az elején az ember örül, hogy túl van rajta, meg hogy van egy csodálatos kisbabája, akárhogy jött is a világra) úgy éreztem, a testem csalt meg,  elvégre tudnia kellett volna szülni, most már azt, hogy a kórház, ami alatt nem is csak az adott kórházat értem. A magyarországi statisztika valami 30-35%-ra teszi a császármetszések arányát, az izraeli csak 20%. Tény, hogy a kórházban, ahol szültem 21,5%, de csak az ezen már túlesett, a VBAC-ra legjobb esélyt megadó kórházat kereső megszállott kutatja a statisztikákat, előzetesen az ember azt nézi, hol van rooming in meg kellemes környezet. Egyébként aki Mo-n szül, jobb ha messziről elkerüli az esztergomi és a Honvéd Kórházat. Ezen a két helyen 50% feletti a császárok aránya. Nem tudom, hogy nem szégyellik magukat.

Szóval az esetből tanultam, és a következő elhatározásokra jutottam (azt feltéve persze, hogy egyébként rendben leszünk mindketten):
  • fogadok egy dúlát (ami minden ellenállásomat elsöpörte az az, hogy a császármetszések aránya a dúla által kísért szülések esetében 50%-kal csökkent): ha magától megindul a szülés, a kórházban találkozunk, ha csak a magzatvíz folyik el, itthon várom (igen, lesz*rom, hogy ilyenkor be kell menni a kórhzba, mert
  • spontán (vagy alternatív, természetes módon megindított) összehúzódások nélkül nem megyek be a kórházba
  • fent említett szülésznő tanácsára nem megyek be addig a kórházba, amíg a fájások nem elég erősek és nem jönnek elég sűrűn (ennek megfelelően még átértékelem a döntést, hogy a dúla csak a kórházban találkozik velem)
  • bár előzetes császármetszés után ez kb. kötelező, nem hagyom magam non-stop ctg-re kötni, és ennek következményeként (nem a ctg-vel van bajom, bár allergiás vagyok a zselére, erről majd viszek nekik egy kinyomtatott fényképet, marha undorító) ágyhoz kötözni. Inkább sebtapasszal ragasztom magamra a tappancsokat, de nem fekszem ott kiterítve, várva a végítéletet, meg hogy majd valami történik. Azért szülök kórházban, hogy ha és amennyiben ne adj' Istn kell, legyen aki kezeli a bajt, amíg nincs baj, menjenek kávézni vagy dolgukra, általában van nekik bőven. Itt jegyezném meg, hogy egy VBAC kevesebb veszéllyel jár, mint egy megismételt császármetszés, és nem nagyobb a méhheg szétválásának az esélye, mint bármely egyéb komplikációé egy normális szülés során, melyet nem előzött meg császármetszés, valamint hogy a méh elenyésző esetben, de szétrepedhet anélkül is, hogy bármilyen heg lenne rajta. Innentől kezdve a folyamatos ctg-s megfigyelés inkább tűnik kínzásnak, mint elővigyázatosságnak.
  • Ha úgy érzem, feszélyez a Maoz jelenléte, kiküldöm, majd jöjjön be, ha már félig kint a baba feje.
Most pedig sok szerencsét kívánok magunknak (és mindenkinek, aki velem egy cipőben jár vagy fog), az egészséges terhességhez, a komplikációmentes szüléshez, az egészséges babához, és gyors felépüléshez. Na és a megfelelő dúla kiválasztásához.

Már többen személyesen ajánlották a saját dúlájuk, olyan is, aki már két babát szült természetesen, dúlával egy császármetszés után. Találtam az interneten egy magyar dúlát is, de most éppen Mo-n él, nem találkoztam vele személyesen, de ha itt lenne, esélyes volna nálam.


Ez meg a félidős kép egy riszszemnyi, egy krumpli nagyságú meg egy néhány levelétől megfosztott kis fej káposzta méretű babával a hasamban.

5 megjegyzés:

  1. Szia,

    Az én lányom a macesz blog szerzője.
    Adott esetben meg tudod neki adni a magyar dúla címét. Vagy ötletet, hogy Tel Avivban hogy talál egy hasonlót.

    Köszönöm előre is, és minden jót a terhességhez, és a szüléshez. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az említett magyar dúla, Magyarországon van, szóval csak ott tudná kísérni a szülést, de azt mondta van Tel Aviv mellett egy dúla, aki nem tökéletesen, de tud magyarul (Anat Fogel Malisdorf: 054-4666307). A magyar dúlát Juditnak hívják, megadom az e-mail címét (juditdula@gmail.com), biztosan ismer Tel Aviv környéki dúlákat. Én Jeruzsálem körzetében élek, szóval az itteniekre koncentráltam. Ha ő (a lányod) is szeretné, vegye fel velem a kapcsolatot a facebookon vagy akár itt, akár a saját blogján (egyszer kommenteltem egy bejegyzését, kérdeztem, melyik kupat cholimhoz tartozik), segítek kiigazodni a dolgokon, főleg ha még küzd a héberrel. Van egy csomó amerikai dúla, akik ha magyarul nem is, de legalább angolul jól tudnak. :)

      Törlés
    2. Szia!

      Szeretnék nagyon dúlát, csak valahol azt olvastam, hogy elég drága dolog, meg tudod mondani, mennyire drága az a drága? És még igen csak küzdök a héberrel, de tanulok, remélem, mire szülök, már jól fog menni, néha kicsit aggódom emiatt.

      Törlés
  2. Pettik Agi kivalo es tapasztalt dula augusztustol Jeruzsalem kornyekre ( Givat Yeshayahu) koltozik.Privat levelben szivesen megadom a szamat! anna pont foldvari kukac gmail pont com

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm, most még egy hét, amíg minden lelet meglesz, majd utána lesz képes ezzel foglalkozni. De szuper, hogy van ilyen lehetőség

    VálaszTörlés