2013. május 12., vasárnap

Egyébként örülök

Hetek óta megy az agonizálás meg a veszekedés, hogy mi lesz jövőre. Hol lesz Joel, heti hány napban, hogyan fogok tanulni és hányig, hol lesz ezalatt a pici, hogy fogjuk ezt bírni anyagilag (részemről: egyáltalán fizikailag, lelkileg és szellemileg), miért nem dolgozom teljes állásban, mert akkor (tavaly ugyanez ment) lenne kedvezmény a bölcsiben, ami mégis a legjobb megoldás lenne stb. Végül arra jutottunk, hogy minden létező órát felveszek a suliban, ebből kijön heti 24 óra be"H, és Joel mehet a bölcsibe. Ez jó, mert a bölcsi jól szervezett, kb. mindig dolgoznak, ha nem jön be az óvónéni, akkor helyettesítik, kap enni, és nem utolsó sorban hn 4-ig van. És ha kapunk kedvezményt, akkor olcsó is (bár ez viszonyítás kérdése).
Tegnapelőtt Maoz idegesen, fáradtan és fejfájással ért haza, és éppen a hogy jöhettünk ebbe a lukba lakni című lemez ment nála, úgyhogy semmit se szóltam, evett, zuhanyzott, elment aludni. Tegnap szintén fáradtan, de jobb hangulatban tért haza, leüt mellém a kanapéra, és azt mondta, tudod, azért én nagyon örülök, hogy babát vársz; kármilyen nehéz is, meg bonyolult, ha ránézek Joelre, és arra gondolok, még egy lesz, semmi más nem számít.
Azért ezt jó tudni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése