2013. április 9., kedd

Rossz gyerek

Hogy ilyen nincsen, mert ennyi idősen (kettő, kettő és fél? nem tudom pontosan) még csak tanulja mi a rossz, mi a jó? Nem tudom, lehet, de ugyanennyi idős gyerekekkel nap mint nap találkozom, a szóban forgó bizonyoson kívül mégsem üti meg, csípi arcon, löki el, vágja fejbe a többit állandó jelleggel és minden előzmény nélkül egy se. A szóban forgó bizonyost nem láttam még úgy öt percet egy helyen tölteni más gyerekkel, hogy ne tette volna. Mit tesz anyuka? Odamegy, elhúzza, rászól, közli vele, hogy veszik a cipőjüket és mennek haza. A gyerek visítani kezd, anyuka közli, hogy de ha még egyszer bánt valakit... Szóval végül mindig maradnak.
Ma is megérkeztek a játszóházba. Jó sok gyerek volt, Joel kint állt a lépcső tetején (egy 1x1 méteres vízszintes rész az ajtó előtt vasból, aztán három lépcsőfok a járdáig), a korlát szélébe kapaszkodott, ami a lépcső mellett már nem futott, csak a vízszintes rész végéig, ezért nem tudott lemenni. De így is nagyon jól elszórakozott azzal, hogy kinézett a rácsok között és mellett. Én odabent ültem az ajtó mellett készenlétben, hátha mégis megkockáztatná a lépcsőzést. Megérkezett a szóban forgó gyerek az ajtóhoz odabentről, egy markolós teherautót tartott a kezében. Megállt a küszöbön, rám nézett, motyogott valamit, és kiment. Számítottam olyasmire, hogy belemarkol Joel arcába, vagy kupán vágja a markolóval, de arra nem, hogy egyenesen odaront, és lelöki a lépcsőről a járda mellé a linóleumdarabokra (ami azért jó, hogy ott volt) meg különböző törmelékre, ami még egy lépcsőfoknyival lejjebb van, mint a járda. Oda esett le Joel hanyatt. Én rákiáltottam a gyerekre, mihelyst megértettem, mi történik, ez nyilván ösztönös volt, és nyilván semmit sem segített semmin, és ugrottam Joelt felkapni. Nem nagyon ütötte meg magát szerintem, a linóleum tompíthatott, de nagyon megijedt, nem értette, miért lökik el őt. Anyuka meg még páran kijöttek, ugye azért mert kiáltottam, mondtam neki, hogy a gyereke ledobta (mert nem tudom, hogy mondják, lelökte) Joelt. Mire ő a gyereknek, hogy most azonnal hazamegyünk. Aztán még vagy negyed órát beszélgetett odabent a gyerekkel a karjában. Nem bírom ezt a kölyköt, és a toleranciám a mai nappal ért véget irányában. Ha legközelebb közel megy Joelhez, közlöm vele, hogy menjen máshova.Ha pedig hozzáér, ellátom a baját. És az anyjának is, ha egy szót szól.
Nem vagyok hülye, tudom, hogy gyerekek közt mindig történnek dolgok. Korábban egy másik gyerek kihúzta Joel alól a széket, amire támaszkodott, egy másik fejbe dobta labdával direkt. Arrébb lökik, ha útban van, előfordul, de ezek vagy véletlenek, vagy anyuka rendszeresen kezeli a gyereke hasonló megmozdulásait. A labdás kisfiú például ilyen kis genyó korszakát éli, nem egyszer vitte haza az anyukája emiatt. Egyszer rászól, aztán mennek haza. Egyébként is főleg vele egykorúakkal veszekszik.
Ezt a történetet a Maoznak el se mondom, mert először jól lecseszne, mert már meséltem neki erről a gyerekről,hogy - nem is tudom - miért nem mostam be a gyereknek, az anyjával meg miért nem üvöltöttem fél órát, de legalábbis miért nem tiltottam ki őket a játszóházból, aztán átmenne hozzájuk, és megtenné ő maga. Remélem, hogy lesz erőm és eszem magamban tartani, rendszerint mindent elmondok a Maoznak, azt is amiről pedig tudom, hogy nem kéne, aztán meg is bánom, de ezt most tényleg jobb esz, ha nem tudja meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése