2013. április 2., kedd

Pészach

A lelki-szellemi épségemért kellett volna kevésbé aggódnom. A Széder esti vacsora helyett hánytam,  majd ezt éjjel megismételtem. Azt hiszem, nem bírom a birkahúst. Maozékná ugyanis Pészach előtt levágnak egyet, és egy kevés húst, na meg a májat tűzön megsütik még az ünnep előtt, szerintem ez tett be. Másnap jobban lettem, akkor Joel szenvedett a fogaival. Csütörtök este meglátogattuk Navát és Urielt (akiknek egy éve voltunk az esküvőjén) Bnei Netzarimban, ami gyakorlatilag a sivatagban van. Kár, hogy nem értünk oda hamarabb, nagyon jó volt. Képek sajnos nem készültek, mert már sötét volt, ezen kívül Joelt kellett megóvni mindenféle dolgoktól, mint a barbeque állványa például. A kutya ivóvizét így is sikerült magára borítania, mentünk is a szomszédba ruhát kérni, azt még vissza kell valahogy juttatnunk. Aztán egy poharat is levert, de előtte megmentettem egy másikat a kutya farkától. Hazafelé már kezdtem rosszul érezni magam, hajnalban pedig többször felébresztett a görcsölgető gyomrom. Jobban lettem, majd egy nagyon szolid reggeli után (tejeskávé egy nem egész macesszel) újra fájni kezdett a hasam, és három órán át szenvedtem az ágyban olyan görcsökkel, amiket a szülőszobán éltem át nem sokkal az előtt, hogy kértem volna a fájdalomcsillapítót. Persze ott a méhem, itt a gyomrom, de az érzés ugyanaz. Aztán megint jobban lettem, és az ünnep hátralevő részében sem nem hánytam, sem nem görcsöltem, de gusztustalanul éreztem magam, és szüntelen arról fantáziáltam, mi mindent főzhettem volna itthon, amiben nincs vörös hús vagy egyáltalán hús se. És rizs. Mindegy, túléltük, ma visszatértünk a kelesztett kenyerek világába, és rakott krumplit is csináltam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése