2013. március 24., vasárnap

Lenn Délen

Holnap délelőtt útra kelünk, és elindulunk délre. Némi ima jól jönne majd a szellemi épségem megőrzéséért. Nyolc nap nagyon hosszú idő. Elvileg majd csinálunk is ezt-azt az otthonülésen és húsevésen kívül. Pészachot az első fél napig bírom élvezni, utána érzem a bőrömön, hogy undorítóan sok húst eszünk. Nem vagyok egészen biztos benne, hogy ez a Pészach hibája, és nem Maoz családjának evési szokásaié, de tény, hogy a tejtermékeket az ember kenyérfélékkel szokta enni leginkább, kenyér hiányában valahogy nehéz elboldogulni velük. Persze itthon lehetne csinálni gombás izéket, sőt, még klassz leveseket is lehetne, de mindegy, majd 4 (3) gyerekkel, mikor már rájuk hivatkozva vétózhatom meg az egész heti Even shmueli Pészachot. Nem szeretek egész hétre pakolni se, ráadásul nem találom a nyári alávevős felsőket, pedig kellenének. Nyaff, nyaff!
Akkora kupi van a házban még mindig, hogy elképesztő. Voltak terveim, kivitelezhetőnek is tűntek, de aztán... Joel az éjszaka közepén riasztott: láz és fogfájás. Vele aludtam a kanapén kisebb megszakításokkal, amikor felsírt és vissza kellett altatni. Végül kapott tejet, újra elaludt, és aludt is addig, míg Maoz fel nem hívott először a mobilon, majd mivel arra nem válaszoltam, a vezetékesen, majd mivel arra sem válaszoltam, megint a mobilomon. A kutya se ment be ma dolgozni, de ő igen, fél napra, állította. 12-1-kor eljön. 1.20-kor hívtam, visszahívott az irodából. Úgy volt, hogy hoz pizzát, mondtam,esélyét nem látom, hogy bármi mást egyek, mert Joel folyamatosan üvölt, néha nyávogással váltja, mindenesetre nem lehet tőle semmit sem csinálni. Egész délelőtt Baby Einstein videókat néztünk. Se enni se inni nem volt hajlandó, végül adtam neki Nurofent, mert nagyon sírt, és kezdett megint meleg lenni. Ez egy idő után hatott, meg is evett egy fél joghurtot meg két kekszet... Tán még ivott is rá vagy három kortyot. Elvittem hintázni, ott jókat kacagott, aztán kakált egy hatalmasat, és hazajöttünk. 2.20 körül hívtam Maozt, hogy mi a helyzet, szerintem már mindenki kitalálta: megint az irodából hívott vissza. Nem ragozom tovább, fél 6-ra ért haza. Úgy volt, hogy kitakarítja az autót, de sötétben kár még próbálkozni is. Inkább bevette magát Joellel a szobánkba, oroszlánokat néztek a tv-n, amíg kiporszívóztam Joel szobáját, a nappalit, a táskám, a laptopot meg a babakocsit. Majd fölsöpörtem. Majd kikóseroltam a két cumisüveget. Majd Maoz kiröhögött, hogy mitől nézek ki ilyen fáradtan, mintha egész nap, hetek óta takarítottam volna, mi lesz két gyerekkel vagy majd hárommal és egyáltalán. Mondtam neki, hogy őszintén szeretnék neki egy hatalmasat behúzni az arcába. Az olyan jól esik az embernek, mikor megbecsülik, amit csinál. Miért kel ahhoz mindenkinél keményebben dolgoznom, hogy jogom legyen fáradtnak lenni? Aztán megkérdeztem tőle, ő mitől fáradt, mikor egész nap csak ült az irodában. Mellesleg most bent hortyog Joel mellett (ő végezte az altatás nehéz feladatát, míg én kint teregettem). De jó, ezt le kellett játszanunk ma, hogy tiszta fejjel és tiszta szívvel induljunk neki a Pészachnak, anélkül hogy még bármi nyomná a lelkünket. Főleg az enyémet.

Odakint mindkét kálám készül virágot hozni. Úgy számítom, pont azon a héten nyílnak ki és lesznek gyönyörűek, mikor nem leszünk itthon.

Az a jó abban mégis, hogy a Maozéknál leszünk, hogy ott mindig melegebb van vagy 5 fokkal, és minthogy idén nagyon szerencsétlen, nyeszlett tavaszunk van, annak a plusz 5 foknak teljes szívemből fogok örülni. Én és a bedugult orrom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése