2013. február 16., szombat

Purimi pánik

Vagy olyasmi. Elmentem Joelnak jelmezt venni, miután a kölcsöntigris kicsi lett. Mindegyik boltban ugyanaz a helyzet: nyúl, oroszlán, tigris, csibe, százlábú, bohóc. Egy helyen volt elefánt is. Mindenhol azt mondtam, máshol lesz más is, de a máshol vagy semmi sem volt, vagy nagyon drágán. Mindegy, végül az egyik óvónéni felajánlotta, hogy kölcsönadja az ő tavalyi nyulukat. Kérdés, jó lesz-e Joelre. És hogy ha igen, mi minek öltözzünk be mellé. Másik két nyúlnak? Szívkiráynőnek és őrült kalaposnak ? Bűvészeknek? Egyelőre persze semmink nincs, se készen, se sehogy. Pedig én a Purimot komolyan veszem, jelmez kell!
A faluban last minute megint kitalálták, hogy húzunk. Kedves családot húztunk, munkatársfélém az anyuka. Egy hét alatt kellene kétszer meglepit küldeni, plusz a slachmanot Purimor, amikor egyébként mi nem is leszünk itt. Bekevertem a csokis süti tésztáját, aztán majd szerda környékére tervezek Hámán fülét sütni, életemben először. Nem mintha lenne itthon lekvár...
Ha lenne varrógépem, csinálnék egy csomó jelmezt, még el is adhatnám. De így csak a kísértés van, hogy vegyek minden hülyeséget. Mert most még jó, mert lehet egymáshoz öltözni. Mikor majd x-man vagy mi a nyavaja akar lenni, akkor meg lesz kötve a kezem. Az egyik boltban kiokosodtam. Mondta az eladó, hogy régebben a superman ment, de most az x-man.
És még van másfél beadandóm is...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése