2013. február 25., hétfő

Az elmúlt napok

A fb-on már kiderült, mi lett a nyuszijelmezből... Ez történik, ha apuka megy el jelmezt vásárolni: Kisfiúnak Marie (Macskarisztokraták, aki nem tudná) jelmezt vesz. Cuki meg minden, de túl sok a rózsaszín masni. Végül beszereztem a helyi hobby (stb.) boltban egy oroszlánt jutányos áron (36 sékelért). Aztán Joel végül kimaradt a bölcsis buliból, mert magas láza volt (minden egyéb tünet nélkül) két éjszaka, és nappal is elég bágyadt volt. Ennek hatására, meg annak, hogy fölöslegesen végigböjtöltem a ta'anit Esztert, meg annak, hogy pont aznap felmosták az egész jesivát hipóval, amitől mindenki fejfájást kapott, miután benéztem a bölcsibe (mert telefonáltak, hogy lázas, nem evett, nem ivott), beletolattam egy autóba... Mit mondhatnék, tényleg nem láttam. Persze láthattam volna, de nem láttam. Utána visszaszálltam a kocsiba, és megnéztem még egyszer, hogy hogy a csudába nem vettem észre, és tényleg alig lehetett látni. Mert a Joel tükre, meg az új vezető tábla, meg a baba az autóban matrica takar, az autó meg szürke volt, kellemesen beleolvadt a háttérbe. Emberek, ne vegyetek szürke autót! Na mindegy, ez volt megírva odafent...

Szombatra mentünk Maozékhoz. Nagyon klassz volt, eljutottam zsinagógába is, este is, mert Maoz vitte magával Joelt, aztán reggel is, mert ráhagytam a nagynénikre. Aztán Megilára már én vittem mindkétszer, bár nagynéni(k) segedelmével. Nem vagyok benne biztos, hogy minden szót tisztán hallottam, de komolyan szeretném tudni, ki tette ezt kötelezővé a nők számára. Na mindegy, megtettük, ami tőlünk tellett. Joel édes kisoroszlán volt, bár nem volt hajlandó oroszlánüvöltést hallatni jelmezben sajnos. Maoz családja odáig van érte, ő meg beleszeretett a nagyapjába, aki elvitte kakast nézni. Egyébként is folyton menne ki, a zsinagógában is az ablakhoz akart menni, aztán mikor megértette, hogy azon nem lehet kimenni, sírni kezdett. Jobb is, ha megjön már a tavasz. Bár úgy tűnik, már itt is van.

Mint azt előre sejteni lehetett, a nagyszülőknél és szombaton jött meg a kedve a járáshoz (bár az apja már korábban is frusztrálta ezzel, amikor csak tehette). Nagyon büszke is magára. Miután hazaértünk este, vagy negyed órán át sétált Maoztól hozzám, tőlem Maozhoz, és nagyon örült magának közben. Azóta többször is kipróbálta, milyen két lábon közlekedni, nagyon édes, időnként még irányt is sikerül változtatnia. Szerintem nagyon ügyesen megy neki, ahhoz képest, hogy éppen csak most kezdte. Ma már a bölcsiben van, ahol be is jelentettem a nagy hírt. Ő az első a csoportból. Mi meg a büszke szülei.

Tegnap rávetettem magam a kertre. Nem terveztem (illetve már egy ideje tervezem, csak sosem jutottam el odáig), de Joel a mozgalmas hosszú hétvége után olyan fáradt volt, hogy  fél 12 után kidőlt, és több, mint két órát aludt, úgyhogy be is tudtuk fejezni. Kigyomláltam egy részt, és elvetettem a maradék törökszegfűmagot (illetve a felét, baromi sok van) az aloe verák közé (amik nem nőnek, de remélem, erőre kapnak a Naptól lassan), néhány növényt cserépből átültettem a földbe (meg a vödörbe, aminek leszakadt az alja, így új feladatot kapott), néhányról kiderült, hogy azért nem nő, mert a föld alatt rohad a szára. Ezeket Maoz húgától kaptuk, aki tömegesen szaporít, és nem vagyok benne biztos, hogy mindig a megfelelő módon. Aztán volt néhány vízben gyökereztetett, amik cserepet kaptak. Minden nagyon szép, most várjuk, hogy nőjenek.

Ma 11-től tanítok, mert csak most jönnek vissza a diákok.
 
Szombaton be"H megyünk Micpe Jerichóba. Már nagyon várjuk.

3 megjegyzés:

  1. Mi a szürke autós rész? Mit nem láttál?
    És nem te mondtad nekem, hogy két évig nem kell böjtölni, akkor sem, ha nem szoptatsz?

    VálaszTörlés
  2. Ja, és én is akarok KERTET!!! (Meg Micpe Jerichóba menni sábeszre is...)

    VálaszTörlés
  3. Tolattam,és nem láttam, hogy van ott egy autó... Egy szürke...
    Én mondtam? Akkor tényleg nem vagyok normális.

    VálaszTörlés