2013. január 12., szombat

Shishi-Shabat

Joel láza 38 fok alatt nem volt az elmúlt két napban azoktól az időszakoktól eltekintve, amikor begyógyszereztem. Tegnap este 39,8 volt, oda se neki, már reggel vettem Nurofent. Az idő nagy részét alvással töltötte, rajtunk. Nem panaszkodni szeretnék, de csillagokat látok néha, annyira fáj a csípőm, ezen nem segít, ha Joel rámmászik, és abba a pozícióba kényszerít, ami a legkényelmetlenebb, és azt eredményezi, hogy ébredéskor nem tudok megmozdulni. Eltart egy ideig, míg kitalálom, mely testrészeim tudnák ellátni a feladatokat, amit adott helyzetben a bal csípőm és lábam szokott. Lefogadom, senki nem gondol bele, milyen fontos dolog a csípő. Én egyre többet gondolok erre.


Maozon


rajtam

Joel segít

és elmagyarázza

Muter, védd magad!


Ma nyolckor tettük le aludni. A mi ágyunkba, mert túl gyakran ébred, tudni akarjuk, mi a helyzet vele éjjel, és mert a szobájában elromlott a légkondi, és radiátorral kell fűteni. (Nincs hideg, aludtam vele egy éjjel így.) Viszont össze-vissza dobálja magát meg vándorol az ágyban, úgyhogy mikor másodszor kaptuk rajta, hogy a feje már lelóg az ágyról, betelepedtem mellé. Mire ő felébredt, és rávetette magát a házimra. Betettünk neki egy Kisvakondot, le is kötötte öt percig. Aztán elindult fejeseket ugrani, aztán engem tépett meg. Én kínomban röhögtem, ő meg teljesen lázba jött, kacarászott, csapkodott... Most 11.20 van, már majd' félórája alszik. Megírtam a házit, elküldtem a tanárnak. Órára nem megyek, mert Joelt viszem orvoshoz. Hogy a szerdai prezentáció hogyan és miképp készül majd el, nem tudom, de mindjárt elmegyek zuhanyozni és aludni. Az előbb a hasam is megfájdult, foglaltam is rögtön időt a háziorvoshoz. Viszem neki a negatív uh-leleteket meg a röntgen képeket a csípőmről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése