2013. január 8., kedd

9 kg

és 80 gramm. Ennyit nyom az én gyermekem (ebéd után). Már tokája is van meg pocakja, mint egy rendes gyereknek. Tegnap óta meg már tejet is kap, mert nagy. Felnőtt. És okos. Egyelőre csak magyarul ért, vagy csak rám hallgat. Egy kis okostojás. Csak harap. Nagyon félelmetes. Azt mondja neki az ember, Joel, adj egy puszit, odatolja neki az arcát, mire ő beleharap. Nemsokára állni fog meg járni.

Holnap szabadnapot veszek ki, mert nem akarok Maozzal azon veszekedni, hogy ilyen időben nem lehet vezetni. Mert nagyon erős szél van (vékonyabb faágakat letörős, alumínium lemezeket röptetős), és esik az eső. Lehet, hogy havazni is fog, legalábbis Jeruzsálemben,és akkor ő se megy dolgozni, mert itt olyankor leáll minden. Most ebben reménykedik.






Marha álmos vagyok, tegnap este 10-ig értekezlet volt. Az a szerencse, hogy ilyenkor mindig kapunk kaját, és mindig finom. Hatig Joel is velem volt (5-kor kezdődött ugyanis) mindenki örömére. Okos akartam lenni, és nem zörgős játékot, a szivacs kockákat vittem. Nem számoltam azonban Joel győzelmi kitöréseivel. Aztán Maoz megérkezett a munkából, és hazahozta őt.

1 megjegyzés:

  1. Dovi is harap. A legviccesebb, amikor a hátamon van, és ott. Akkor még tenni se tudok ellene.

    VálaszTörlés